LÓNYAY Ő FELSÉGÉNÉL ÉS A BÉCSI VISZONYOKRÓL.
LÓNYAY Ő FELSÉGÉNÉL ÉS A BÉCSI VISZONYOKRÓL.
Reggel – irja Lónyay Menyhért naplójában Bécsben 1867. május 30-dikán – meglátogatott Falk Miksa és sokáig volt nálam. Elevenen ecsetelte a Reichsrath állását. Nincs vezér köztük. Kaiserfeld jót akar, becsületes ember, de gyenge; Falk azért mégis a Herbsttel való fusiótól jót remél; de ő is azon nézetben van, hogy Herbst, ha maga jönne a miniszteriumba, Schmerling szerepét játszhatná irányunkban és Beust irányában. Azt is mondta Herbstről, hogy ez is belátja, hogy bankrottot kell csinálni szelid módon; de míg ez nincs megcsinálva, addig nem vállalná el a pénzügyi tárczát.
Trefort, kit Andrássy küldött ide, hogy Beustnak legyen támasza és felvilágosítója mindazon kérdésekben, melyek Magyarországra vonatkoznak, úgy találta a helyzetet, hogy Andrássynak a koronázás után szükségképp itt kell ülni; a magyar befolyásnak prægnansnak kell lenni, különben a centralisták megbuktatják a könnyelmű Beustot, s magukhoz ragadják a kormány vezetését. A lengyelek fognak decidálni; 35-en vannak. Azt mondja egyébiránt, hogy a lengyelek még sokkal kevésbbé szeretik a németeket, mint mi ezt valaha tettük. A németek pedig a dominatiótól fölöttünk és fölöttük megválni semmiképp nem akarnak, fáj nekik, hogy kisiklott a hatalom kezükből. A lengyelek most föl fogják a kedvező helyzetet használni, s oly állást kivánnak, mint a minőt mi igértünk a horvátoknak. A németek 98pedig nem kivánnak semmi bizonyosat concedálni, mert félnek, hogy a csehek is külön jogokat fognak prætendálni. A nemzetiségi izgatás, melyet nálunk és ellenünk kezdettek, megboszulja magát, s ha nekünk sikerülend is consolidálni a magyar nemzetiséget, nekik ez nehezebben fog sikerülni. A magyar elem mégis a legcompactabb a monarchiában.
Ezután Mende és Wengraf voltak nálam és beszélgettünk a bécsi sajtóviszonyokról. Ez urak nem sokáig maradhattak nálam, mert ő felsége hivatott.
Jó ideig voltam a felségnél; szokása szerint kegyesen fogadott. A Kossuth leveléről beszélt, mondván, hogy az jobb időben nem jöhetett. Kossuth nem érti a magyar ügyek fejlődését, a mire nézve ő felsége rámutatott azon örvendetes jelenségre, hogy mennyire józan a közvélemény és milyen őszinte a kibékülési szándék. De jó időben jött és fontos a levél a lajtántúliakra, a Reichsrathra nézve is. «Sie haben daraus ersehen können, dass der Ausgleich doch nicht so leicht gegangen ist, und dass Vieles zu überwinden war.» Elmondtam erre ő felségének a Pulszky és Kemény válaszait, s megemlítettem az öreg úr nyilatkozatát is, mely a mai Pesti Naplóban jelenik meg, s melynek kefelevonata nálam volt. Ő felsége elkérte tőlem.
Nagy megelégedéssel szólott az országgyűlés utolsó üléseiről, a gyors eredményről és a nagy szavazati többségről. Közbevetőleg csodálkozását fejezte ki, hogy az öreg Degenfeld, kit oly nyugodt embernek tartott, az extremekkel szavazott. Én fölvilágosítottam, hogy nem az öreg, hanem az ifju D. tette ezt.
Tudakozódott az adók befolyásáról, mire megnyugtató választ adhattam; tudakozódott továbbá az árvizek okozta károkról. Megemlítettem a dohányárulgatást Szegeden és az ez iránt tett intézkedéseimet. Elmondtam, hogy a dohány után most több foly be, mint a mult évben; úgy látszik, a csempészetet most nem gyakorolják oly nagy mértékben. Megemlítettem továbbá a határőrvidéken űzött csempészetet, s annak sürgős szükségét, hogy a határőrvidék ismét pénzügyőrökre bízassék, minek a keleti kérdés fejleményei között politikai fontossága lehet. Megemlítettem a székelyföldi sócsempészek összeütközését is.
Sok tárgyról szólt még ő felsége. Tudni kivánta, mi történik az 1847/8. V. t.-cz. 5. §-ának azon rendelkezésével, mely a csajkások kerülete és a bánsági végvidék képviseletére vonatkozik. Erre nézve elmondtam, hogy Andrássy megbízásából ez ügyben törvényjavaslatot készítettem, mely Andrássynál van. Elmondtam a tartalmát.
