TANÁCSKOZÁSOK A QUÓTA ÉS AZ ÁLLAMADÓSSÁG TÁRGYÁBAN.
TANÁCSKOZÁSOK A QUÓTA ÉS AZ ÁLLAMADÓSSÁG TÁRGYÁBAN.
(Lónyay Menyhért naplójából.)
Vöslau, 1867. augusztus 2.
Kevés az időm mindig, sokkal kevesebb, hogysem jegyzeteket tehetnék magamnak, pedig véghetetlen érdekesek a közelmult napok; most van egy nyugodt órám, melyet fölhasználok néhány dolog följegyzésére.
Vöslauba hoztam nőmet és Gábort, beteg fiamat. Julius 16-dikán utaztam hozzájuk Gleichenbergbe, 17-dikén összekészülődtek, 18-dikán indultam velök ide és helyeztem őket itt el. Az itt töltött két hét nagyon jót tett Gábornak.
14418-dikán volt-e, nem tudom, de úgy hiszem akkor, szóval azon nap, mely után ő felsége Ischlbe utazott, midőn hozzája mentem, s elmondtam neki nézeteimet a birodalom pénzügyi viszonyairól. A király, mihelyt szavaimból észrevette, hogy hosszasabban fogok a dolgokról szólani, maga vitte el az iróasztala mellett levő székről a hivatalos iratokat magában foglaló vörös bőrtáskákat, s leültetett. Hosszasan előadtam a pénzügyi állapotok jelen súlyos voltát; lehetetlen volt, hogy ne szóljak azon nagy hibákról és mulasztásokról, melyeket a mult 18 év alatt elkövettek; különösen kiemeltem annak szükségét, hogy jövendőben rendet hozzunk az államháztartásba, a deficitet végképp meg kell szüntetni, ennélfogva az államadósságokat consolidálni kell és terhöket meg kell könnyíteni; elmondtam az erre szolgáló három utat, jellemeztem a börzei árkelet melletti conversiót; akkor még elmondhattam, hogy Beckével ezen út és mód iránt értekezvén, egyetértünk egymással és most teszszük a számításokat. Ő felsége a legnagyobb figyelemmel hallgatta meg előadásomat, még akkor is, midőn a legnagyobb kimélettel ugyan, a mult idők hibáit emlegettem. Több mint egy órai beszélgetés után, melynél észrevételei leginkább a politikai nehézségekre és a háborus események kikerülhetetlen következményeire vonatkoztak, azzal bocsátott el, hogy jól meg kell fontolni a czélt, a melyet el akarunk érni, de azután azt, a mit elhatározunk, következetesen és a kellő erélylyel kell kivinni. Él tehát benne a Schwarzenberg-elv a szigorú következetességről, a mely eddigi politikájának is jelszava volt.
Julius 20-dikán délben utaztam vissza Budára, ott maradtam 24-dikéig estig, s ekkor újra följöttem Bécsbe.
Ezen idő alatt keresztülvittem a képviselőház tanácskozó termének újjáépítését, a mit az idő rövidsége miatt már el akartak ejteni; a jelen időben, a baloldal vádjainak devalválására, fontosnak tartom, hogy olyan tanácskozó termünk legyen, hol a gyengébb hang, minő az enyém is, fölvehesse a discussiót.
Elkészítettem a deputatiók elé adandó előterjesztéseket.
A vasuti ügyben tartottam tanácskozásokat.
25-dikétől fogva folyvást Bécsben vagyok; ma indulok vissza Budára.
Weninger volt velem két napig az adatok rectificatiója végett. Aztán jött Graenzenstein, ki elkészítette az indirect adók iránti előterjesztést közös alapon a legislatiók számára. Az estéket és reggeleket Vöslauban töltöttem.
Sajnosan tapasztaltam, hogy Becke elvesztette régi alapját, nem 145akarja többé az államadósságok reductióját, kalkulálgat más alapokat, az unificatiót, a coupon-adó kapitalizálását, uj jövedelmi adó behozatalát; de számításai eredményeit még nem közölte velem. Azt mondja, hogy még nem készült el; én azonban azt hiszem, hogy elkészült, de nem akarja velem közölni.
26-dikán Andrássy is megérkezett Ischlből és tegnap ment vissza.
A szultán Bécsben lévén, csak tegnap juthattam ő felségéhez magánkihallgatásra.
30-dikán Beustnál volt conferentia, melyben Andrássy, én meg Becke vettünk részt. Becke revelálta félszeg és félénk pénzügyi terveit. Egyedüli eredmény volt, hogy a 28%-os quótába beleegyeztek ők is, mit én jó eredménynek tartok.
31-dikén volt ő felsége elnöklete alatt minisztertanács, mely eltartott 1/2 2-től 1/2 6-ig. Kezdetét vette a hadi budgettel. John elősorolta a szükségletet. Ő felsége igen élénk részt vett sok észszel a tanácskozásokban. A rendkívüli költség 30 millióban, a rendes 80-ban állapíttatott meg.
Becke és köztem folyt leginkább a vita.
A tollvivő, Meyer udvari tanácsos, az ülés végén hozzám jött és helyeselte nézeteimet. Megigérte, hogy eljön hozzám némely adatom följegyzése végett; ezt tegnap – augusztus 1-sején – meg is tette.
Tegnap voltam a királynál; kegyesen fogadott; átadtam neki a deputatiók számára készült előterjesztéseket; egyes táblázatokat velem átnézett.
Beusttal is beszéltem, s megkértem, hogy igyekezzék a béke föntartásán, s a salzburgi összejövetelnél Napoleonnal ne menjen mélyen bele a dolgokba, ne engagirozza magát. Beust azt felelte rá, hogy felségünknek ez a találkozása Napoleonnal azért szükséges, mert ő felsége különben nem mehetne el Párisba. Midőn arra figyelmeztettem, hogy a német elemmel a szövetkezést, ha lehet, el ne utasítsa, azt mondotta, hogy ő se akarja ezt tenni, csak hogy a porosz ambitiónak határai nincsenek; a poroszok be nem érik azzal, a mihez már eddig jutottak; mindenben megadni kellene magát Ausztriának, s még akkor is vágyódásuk lesz a poroszoknak német tartományainkra.
