TISZTELGÉS DEÁK FERENCZNÉL.
TISZTELGÉS DEÁK FERENCZNÉL.
A Pesti Napló 1867. julius 3-diki számában a következőket irta
Pest, julius 2. Tegnap délután 5 órakor a Deák-körben búcsútalálkozás volt, s miután a kör belügyeinek a szünnapok alatti kezelése iránt néhány határozatok hozattak, Somssich Pál, mint a körnek elnöke, szivélyes szavakban búcsúzott el elvbarátitól, s ezuttal elhatároztatott, hogy a körnek még Pesten lévő tagjai ma reggel 9 órakor Deák Ferenczhez menjenek búcsúvételre, s ott az elnök tolmácsolja az egész körnek érzelmeit a köztiszteletű vezér irányában. E tisztelgésen mintegy hatvanan voltunk jelen, s élvezettel hallgattuk mind Somssich Pálnak búcsúszónoklatát, mind Deák Ferencznek arra adott válaszát. Ha az első majdnem könyekre fakasztott bennünket, a másik oly politikai mély bölcseséggel elemezte jelen helyzetünket, s különösen a különböző pártok állását, hogy abból igen-igen sokat tanulhatánk. Szilárd kitartás, mérsékelt higgadtság, testvéri szereteten alapuló engedékenység, a személyeskedésnek mindenkor, mindenben és mindenütti szigorú mellőzése, a nemtelen fegyvereknek még visszatorláskint se használása, minden elágazó erőknek a nagy főczélra hazánk boldogítására szolgáló egyesítése – voltak azon elvek és eszmék, melyeket figyelmünkbe különösen ajánlott.
Ha minket sértenek, az fáj, de tűrjük el és ne sértsünk vissza, mert ebből elkeseredés és oly küzdés támadhat, mely miatt a haza, mindnyájunk édes anyjának, kára és fájdalma következnék; inkább tűrjünk mi, mint szenvedjen ez. Ki tudná a szép gondolatokat egy hallás után leirni? Valóban sajnáljuk, hogy gyorsíró nem jegyezte fel bölcs vezérünk nagyfontosságú szavait, kinek Isten vezérelje lépteit, s ép erőben hozza vissza a munka terére, hol annyi szükség van reá.
