A BIRODALMI MINISZTERI CZÍMRŐL.
A BIRODALMI MINISZTERI CZÍMRŐL.
A képviselőház 1868. november 5-dikén tartott ülésében az elnök, a miniszterelnöktől vett értesítés következtében, jelentette, hogy ő felsége a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottság tagjait működésök folytatása végett november hó 12-dikére Pestre egybehívta.
November 6-dikán Ghyczy Kálmán a maga és Bónis Sámuel, Tisza Kálmán, Perczel Mór, Várady Gábor, Ivánka Imre, Szontágh Pál, Manojlovics Emil, Pap Lajos, Somossy Ignácz és Simonyi Lajos b. nevében a következő indítványt terjesztette a képviselőház elé:
«Már ez év elején megsértetett az 1867: XII. t.-cz. az által, hogy a közös miniszterek az ezen törvénynyel, s Magyarország önállóságával meg nem férő «birodalmi miniszter» czímet vették föl. Azok, kik közülünk a delegatio megnyitásakor Bécsben voltak, azonnal interpellálták is ezért a költségvetést előterjesztett minisztereket és azok feleletével csakis a delegatiónak törvény által korlátolt jogkörére való tekintetből elégedtek meg; akkor is azonban s azóta is az volt a meggyőződésünk, hogy a képviselőház sem azt meg nem engedheti, hogy az általa választott bizottsági tagok működésöket folytassák, sem újakat nem választhat addig, míg a törvény ide vonatkozó rendeleteinek elég téve nem lesz. Késtünk ez iránt indítványt 62tenni, mert a miniszterelnök úrnak több hóval ezelőtt tett nyilatkozata folytán reméltük, hogy a czímzés és elnevezési kérdések s azok kapcsában ezen kérdés is meg fognak hazánk állami létének és önállóságának megfelelőleg oldatni. Miután azonban ezen reményünk mind e mai napig nem teljesült; miután a bizottság munkálatainak folytatása végett f. hó 12-dikére összehívatott: indítványozzuk, hogy mondja ki határozatilag a képviselőház, hogy:
az általa választott bizottsági tagoknak azt, hogy munkálataikat folytassák, mindaddig meg nem engedheti, míg az 1867: XII. t.-cz. rendelkezései teljesítve nem lesznek.»
A képviselőház november 9-dikén tárgyalta az indítványt, s Ghyczy Kálmán kifejtette, hogy azon miniszterium, mely nem azon néven nevezi magát, melyen a törvény nevezi, nem alakult a törvény értelmében, nem azon miniszterium, melyet a törvény állapított meg; a magyar országgyűlésnek joga van meg nem engedni az általa választott tagoknak, hogy ezen miniszteriummal érintkezésbe bocsátkozzanak mindaddig, míg a törvény rendelete teljesíttetni nem fog. Kifejtette továbbá, hogy a közös miniszteriumnak birodalmi miniszteriummá átalakítása kivetkőzteti a delegatiót is törvényes jelleméből, és azt birodalmi képviselet jellemével ruházza föl, mely azt semmi tekintetben meg nem illeti; joga van tehát az országgyűlésnek meg nem engedni, hogy ily delegatio működésében tagjai részt vegyenek mindaddig, míg a törvény rendeletének elég téve nem lesz.
Deák Ferencz: T. ház! A tanácskozás alatt levő indítvány végkövetelése az, hogy a delegatio tagjainak ne engedjük meg, hogy munkálataikat folytassák. Ez kétségen kívül nagyfontosságú kivánat mind magában, mind következéseiben. Az 1848: IV. és az 1867: X. törv.-czikkek határozottan azt rendelik, hogy minden országgyűlésen megállapítandó a jövő évnek költségvetése. Ez az alkotmánynak annyira sarkalatos törvénye, hogy a parlamentális kormány, az alkotmányos élet ezen törvény teljesítése nélkül fönn sem állhat. Ha mi ezen törvény teljesítését bármi úton-módon lehetetlenné teszszük, fölforgatjuk magunk az alkotmány egyik sarkkövét, és akkor hozunk igazán veszélyt az országra, melyet, nem tudom, mikor és hogyan fogunk megorvosolni. (Helyeslés a jobb oldalon.)
A delegatiók működésének bevégzése nélkül a költségvetést megállapítani nem lehet; a jelen országgyűlés képviselőinek mandatuma néhány hét mulva letelik.
63Ha tehát mi magunk akadályozzuk a delegatiót működésében, ha mi oly határozatot hozunk, mely mellett az munkálkodását még el sem kezdheti, s ez által lehetetlenné teszszük, hogy az országgyűlés még ezen néhány hét alatt megállapíthassa a jövő év költségvetését: mi fog akkor történni? A jövő évre nem lesz országgyűlésileg megállapított költségvetés, e nélkül nem lesz adó, nem lesz kül- és belbiztosság, nem folyhat a közigazgatás, s az alkotmány alapjában meg lesz rendítve.
Nagyon fontosaknak kell tehát lenni azon okoknak, a melyeknél fogva az indítvány, annyi baj és nehézségek s ily súlyos következések daczára is, elfogadható legyen: mert ha azon veszély, mely az indítvány mellőzéséből az indítványozók aggodalma szerint az országra származhatik, nem oly nagy, mint a mit annak elfogadása hozhat a hazára, akkor, úgy hiszem, a ház az indítványt mellőzni lesz kénytelen. (Élénk helyeslés jobb felől.)
Az indítvány elfogadásának, a delegatiók működését eltiltó határozatnak káros, sőt veszélyes következései, mint említém, szembeötlők. Az a kérdés, vajjon azon veszély, melyet az indítványozók látnak, valóságos-e? s nagyobb-e a most említett rossz következéseknél?
Azon t. képviselők, kik az indítványt beadták, azt állítják, hogy az 1867. Évi XII. törvényczikk már ez év elején megsértetett, mert a közös miniszterek az ezen törvénynyel s Magyarország önállásával meg nem férő birodalmi miniszteri czimet vették föl, és ez által az indítványozó urak annyira veszélyeztetve látják hazánk alkotmányos önállását, hogy addig, míg a törvény ide vonatkozó rendeletének elég nem lesz téve, meg akarják gátolni a delegatiók működésének folytatását.
Mennyire sértetett meg e részben a törvény, azt úgy fogjuk leginkább megítélhetni, ha magának a törvénynek tartalmát, szavait veszszük tekintetbe. (Halljuk!) A közös miniszteriumról az említett törvény 27-dik szakasza szól leginkább.
Ebben az rendeltetik, hogy egy közös miniszterium állíttassék föl azon tárgyakra nézve, melyek, mint valósággal közösek, sem a magyar korona országainak, sem ő felsége többi országainak külön kormányzata alá nem tartoznak. Meg lett-e a törvény ezen rendelete sértve? Nem: mert a közös miniszterium kineveztetett s a közös ügyek kezelését átvette.
Azt rendeli továbbá az említett törvény, hogy e miniszterium a közös ügyek mellett sem egyik, sem másik résznek külön kormányzati 64ügyeit nem viheti, azokra befolyást nem gyakorolhat. Sértve van-e a törvénynek ezen rendelete? Felelet: nincs sértve, mert még az indítványozók sem állítják, hogy e részben a közös miniszterium a közös ügyek mellett egyik vagy másik résznek külön kormányzati ügyeibe avatkozott volna.
Azt mondja végre ugyanazon törvény, hogy felelős lesz a közös miniszterium minden tagja mindazokra nézve, a mik köréhez tartoznak; felelős lesz az egész miniszterium is együtt oly hivatalos intézkedéseire nézve, melyeket együtt állapított meg. Megtagadta-e a közös miniszterium e felelősséget? Nem; erről, legalább tudtomra, soha még nem is vádoltatott.
Miből áll tehát azon súlyos sérelem, mely a törvény rendeletén ejtetett? Az indítványozók azt állítják, hogy a miniszterium, midőn magát a magyar delegatio előtt közös miniszternek nevezte, egyebütt azonban birodalmi miniszter czímet használt, megsértette a törvényt, mert oly czímmel élt, mely az említett törvényben elő nem fordul. De sérelem-e ez valósággal? és pedig oly sérelem-e, mely miatt a törik-szakad politika ösvényére kellene térnünk, s nem törődve azon súlyos veszélylyel, mely a delegatiók működésének meggátlásából származhatnék, egyedül arra kellene törekednünk, hogy a birodalmi miniszter elnevezés mellőztessék, habár az ezen törekvésből származó késedelem miatt a költségvetésnek ezen országgyűlésen leendő megállapítása lehetetlenné válnék? (Élénk tetszés a jobb oldalon.)
Ha az említett XII. t.-cz. határozottan kimondaná, hogy a közös miniszterek mindenütt és minden esetben közös miniszteri czímmel éljenek és magokat birodalmi minisztereknek ne nevezzék; vagy ha ők magokat osztrák birodalmi minisztereknek nevezték volna; vagy ha a birodalom, mint név és fogalom, ellentétben állana azon viszonyokkal, melyekben ő felsége többi országai és tartományaival állunk: indokoltnak tartanám az indítványozók aggodalmát, ámbár akkor is komoly megfontolást és nagy óvatosságot igényelne az orvoslás módjának megválasztása. De a törvény a közös miniszterek cziméről és a birodalmi miniszter czímének kizárásáról semmi határozott szabályt nem foglal magában; a közös miniszterek nem osztrák birodalmi, hanem egyszerűen birodalmi minisztereknek nevezték magokat az osztrák delegatio előtt; a birodalom pedig a mi törvényeinkben több helyütt megemlíttetik. Már az 1848. évi II. t.-cz. föntartandónak rendeli a birodalom kapcsolatát. Az 1867-diki törvény és pedig különösen a XII. t.-cz. több helyütt szól a birodalomról. 65Név szerint a bevezetésben említés tétetik a birodalom biztosságának és együttmaradásának életföltételeiről; ugyanott szó van a birodalmi kapcsolathoz tartozó országok- és tartományoknak az 1723. évi 1. és 2. t.-cz. értelmében együttes és elválaszthatatlan birtoklásáról; a 8-dik szakaszban kimondatik, hogy a birodalom diplomatiai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában, és a nemzetközi szerződések tekintetében fölmerülő intézkedések mindkét fél miniszteriumával egyetértőleg s azok beleegyezése mellett a közös külügyminiszter teendői közé tartoznak. Mindezekben a birodalom szó, és a fogalom, mely e szóban kifejeztetik, nem tőlünk teljesen elkülönzött testületet, hanem az ő felsége uralkodása alatt álló országok összegét jelenti, és ily értelemben az a miniszter, ki ő felsége összes országai közös ügyét vezeti, csakugyan a birodalom minisztere; az a közös külügyminiszter, kinek teendői közé sorolja a fönnebb említett 8-dik szakasz a birodalom diplomatiai és kereskedelmi képviseltetését, csakugyan birodalmi miniszter. Ezt, úgy hiszem, tagadni nem lehet, és a ki e részben más nézetben van is, a birodalmi miniszter kifejezésnek ily értelemben vett használatát alig tekintheti oly törvénysértésnek, mely a végletekig menő orvoslási eszközök használatát igazolná.
Azon sérelem, hogy a közös miniszterium, midőn magát az osztrák delegatio előtt birodalmi miniszteriumnak nevezi, tán túl akarja terjeszteni hatáskörét a közös ügyek törvényszabta korlátain, tán Magyarország alkotmányos önállását akarja kétségbevonni, gerjeszthetett kezdetben aggodalmakat némelyek keblében; de ezen aggodalmakat a közös miniszteriumnak az első delegatio alkalmával tett nyilatkozata, úgy hiszem, méltán eloszlathatta. Ugyanis f. évi január 29-dikén a magyar delegatio ötödik ülésében két oldalról intéztetett interpellatio a közös miniszterekhez a birodalmi miniszterium czímének használatára nézve. Egyiket Ghyczy Kálmán képviselő adta be a maga és elvtársai nevében; a másikat Kerkapoly Károly képviselő ugyancsak a maga és elvtársai nevében. Ezen kettős interpellatióra felelt a közös miniszterium, mindegyikre külön, a hatodik ülésben január 31-dikén; s feleletében ezt mondá: «A magyar országgyűlés delegatiójához intézett előterjesztésekben e kifejezések használtattak: közös miniszterium és közös miniszterek, megfelelőleg az 1867. évi XII. t.-cz. szavainak. Ha a birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok delegatiójához tett előterjesztésekben az általa nem neheztelt «birodalmi miniszterium» és «birodalmi miniszterek» kifejezések használtattak, ez által nem volt czélba véve 66Magyarország alkotmányos önállásával összeférhetlen elnevezések használata; sőt ellenkezőleg, a használt kifejezés németben egyértelműnek vétetett ezzel: «a monarchia mindkét felével közös ügyek». Ennélfogva a közös miniszterium határozottan visszautasítja azon föltevést, mintha ezáltal a közös ügyeken túlterjedő hatáskört szándékolt volna igényelni.» E válaszra Kerkapoly Károly képviselő a maga és elvtársai nevében azonnal kijelentette, hogy azzal teljesen meg van elégedve; Ghyczy Kálmán képviselő pedig a maga és elvtársai nevében azt jelentette ki, hogy azon, akár nyilatkozatot, akár indítványt, melyet ezen válasz folytán teendőnek vélendenek, érett megfontolás után közelebbi alkalommal fogják előterjeszteni. A t. képviselő úr tehát nem rögtönözte a feleletet, hanem, a mint tőle méltán lehetett várni, érett megfontolás után nyilatkozott. Annál fontosabb tehát azon nyilatkozat, melyet más napon érett megfontolás után tett. Ezen nyilatkozat pedig következő volt: «Kijelentettem tegnap, hogy a közös miniszteriumnak az általam s több elvbarátom által beadott interpellatio folytán adott válaszára nyilatkozatunkat a legközelebbi alkalommal megteszszük. Bátor vagyok ezt magam s elvtársaim nevében ezennel teljesíteni. Interpellatiónk első pontját, a miniszterium által használt czímeket illetőleg: miután a t. miniszterium válaszában kijelenti, hogy a közös miniszteri czímek használatában a «birodalmi» szót a «monarchia» szóval, mely a létező tényállásnak nézetünk szerint is megfelel, egyértelműnek veszi; kijelenti továbbá, hogy azok által Magyarország alkotmányos önállásával meg nem egyeztethető elnevezés használatát czélba nem véve, visszautasítja azon föltevést, mintha azok által a törvényben körvonalozott közös ügyeken túlterjedő hatáskört szándékoznék igényelni, s e bizottsághoz intézett előterjesztéseiben a törvény rendeletének megfelelő «közös miniszterium» czímmel él, míg az általunk kérdésbe vett czímet ő felsége többi országai delegatiójának irányában használja: ezen választ, tekintettel a delegatiónak törvény által korlátolt jogkörére is, kielégítőnek találjuk.»
Megnyugodtak tehát a közös miniszterek válaszában a delegatiónak mind jobboldali, mind baloldali tagjai. Megemlítette ugyan nyilatkozatában Ghyczy Kálmán képviselő úr a delegatiók törvényszabta jogkörének korlátait is; de hogy megelégedésének nem ez volt egyedül alapja, mutatja nyilatkozatának azon kifejezése: «ezen választ, tekintettel a delegatiónak törvény által korlátolt jogkörére is, kielégítőnek találjuk». Tehát nemcsak a korlátolt jogkör miatt, hanem 67megnyugtató tartalma miatt is találta kielégítőnek a választ, különben bizonyosan máskint és óvatosabban nyilatkozott volna. A birodalmi miniszter czím használatát tehát a delegatiónak tagjai, a baloldaliakat is oda értve, még sem találták oly veszélyesnek, minőnek azt indítványukban most állítják, s részemről kinyilatkoztatom én is, hogy a közös minisztereknek említett megnyugtató válasza után aggodalomra e részben alapos okot nem találok; oly veszélyt pedig semmi esetre nem látok, mely miatt végletekhez kellene nyulnunk s még a delegatio működését is meg kellene gátolnunk, noha előre láthatjuk, hogy még a késedelem is, melyet ez által okoznánk, könnyen lehetetlenné tenné a jövő évi költségvetésnek még ezen országgyűlésen leendő megállapítását, a mi pedig alkotmányunk sarkalatos törvényeinek megszegésével s magának az alkotmánynak megrendítésével járna. (Tetszés a jobb oldalon.)
Azon czímekre nézve, melyekkel ő felsége, mint az uralkodása alatt álló országok és tartományok fejedelme, a jelen alkotmányos dualistikus helyzetnek megfelelőleg ezentúl élni fog, és azon diplomatiai elnevezésre nézve, mely ő felsége országai és tartományai összegének egyetemes kifejezésére használandó, törvényeink határozott szabályokat még eddig nem foglalnak magokban.
Fontosaknak tartom én is e czímeket, és meg vagyok győződve, hogy a miniszterium már megtette a tőle kitelhető lépéseket ezen czímek kérdésének kielégítő megoldására, s hiszem, hogy azokat most is erélyesen folytatja. Reménylem, hogy a megoldás rövid időn be fog következni s meg fog felelni az ország jogos kivánatainak. Ezt azonban be kell várnunk, s a delegatio működését ezen megoldással most már előre összekötni s ez által is, mint annyiszor említém, a költségvetés megállapításának lehetőségét koczkáztatni, sem helyes, sem indokolható nem volna. (Helyeslés a jobb oldalon.)
Nézetem szerint tehát az indítványt káros következések és súlyos veszély nélkül el nem fogadhatjuk. (Helyeslés a jobb oldalon.) Ugyanazért indítványozok indokolt áttérést a napirendre. Az indokolásra sem czélszerűbb, sem jobban szerkesztett indokokat nem találhatnék, mint a minők azok, melyeket Ghyczy Kálmán képviselő úr a delegatiónak említett hatodik ülésben érett megfontolás után tett nyilatkozatában elsorolt, (Derültség) és melyeket én most is helyeseknek s alaposaknak tartok. Bemutatom tehát ezennel az általam javaslatba hozott indokolt áttérést a napirendre, melyet a ház engedelmével föl fogok olvasni. (Halljuk!)
68(Olvassa): «Miután a közös miniszterium már az első delegatiónak f. évi január 31-dikén tartott hatodik ülésében a magyar delegatio interpellatiójára adott válaszában kijelentette azt, hogy a kérdéses czímek használatában a «birodalom» szót a «monarchia» szóval, mely a létező tényállásnak megfelel, egyértelműnek veszi; kijelentette továbbá, hogy azok által Magyarország alkotmánya önállásával meg nem egyeztethető elnevezés használatát czélbe nem vette, sőt visszautasította azon föltevést, mintha a kérdéses czímek által a törvényben körvonalozott közös ügyeken túl terjedő hatáskört igényelt volna, és egyébiránt a magyar delegatióhoz intézett előterjesztésében mindig a közös miniszterium nevezetét használta: a ház abban, hogy a közös miniszterek ő felsége többi országainak delegatiója előtt birodalmi minisztereknek nevezték magokat, nem lát Magyarország alkotmányos önállását fenyegető veszélyt, s nem talál elegendő okot arra, hogy a delegatiót működésének folytatásától eltiltsa, s ez által törvényszabta kötelességének teljesítésében gátolja.
«Alkotmányunk alaptörvényei, az 1848-dik évi IV., s az 1867-dik évi X. törvényczikkek azt rendelik, hogy minden országgyűlésen megállapíttassék a jövő évi költségvetés. A delegatiók végleges megállapodása nélkül a költségvetést sem lehet megállapítani.
«A képviselők mandatuma néhány hét mulva lejár; ha tehát a delegatiót működésétől eltiltjuk, történjék bár ezen eltiltás csak ideiglenesen, lehetetlenné teszszük a költségvetésnek még ezen országgyűlésen leendő megállapítását, magunk szegjük meg az említett törvények rendeletét, s alkotmányunk lényegét nagyobb veszélynek teszszük ki, mint a mit abból következtetnek, hogy a közös miniszterek ő felsége többi országainak delegatiója előtt magokat birodalmi minisztereknek nevezték, kivált miután, mint föntebb említtetett, az első delegatio alkalmával e részben olyan megnyugtató magyarázatot s nyilatkozatot adtak.
«Azon czímekre nézve, melyekkel ő felsége, mint az uralkodása alatt álló összes országok s tartományok fejedelme, a jelen alkotmányos és dualista helyzetnek megfelelőleg, ezentúl élni fog, és azon diplomatiai elnevezésre nézve, mely ő felsége országai s tartományai összegének egyetemes kifejezésére használandó, törvényeink határozott szabályokat még eddig nem foglalnak magokban.
«Reményli, sőt elvárja a ház, hogy a miniszterium e részben rövid időn olyan megoldást eszközöl, mely az ország alkotmányos 69önállásának megfelel; addig azonban, míg ez megtörténnék, s most már előre a delegatiónak működését e tárgyhoz kötni, s még e késleltetés által is kitenni az országgyűlést azon veszélynek, hogy a költségvetést jövő évre meg nem állapíthatja: sem czélszerűnek, sem igazolhatónak nem tartja a ház.
«Ugyanazért a f. é. november 6-dikán több képviselő által e tárgyban beadott indítványt a ház el nem fogadván, a napirendre tér át.»
Tisza Kálmán Deáknak azon okoskodásában, hogy az indítvány elfogadásával meggátoltatnék az országgyűlés abban, hogy az 1848: IV. és 1867: X. t.-cz. szerint az évi költségvetést megszavazhassa, egy, az eddigi alkotmányos gyakorlattal nem nálunk, de az egész világon ellenkező politikai elvnek alapját látta, mert ez azt teszi, hogy a költségvetésmegszavazási jog és kötelezettség nem arra való, mire a történetben még mindig volt, hogy a nemzetek azon joggal egyéb jogaikat megvédjék, hanem arra való, hogy őket oda szorítsa, hogy jogaikat ne követeljék. Deáknak azon megjegyzésére, hogy ő nem látja, miért kelljen e dologért ily törik-szakad utat választani, azt felelte, hogy nagyon szomorúnak találja, hogy már a magyar országgyűlésen Magyarország törvényei végrehajtása mellett fölszólalni sem szabad, a nélkül, hogy törjék és szakadjon. A közös miniszterium befelé, Magyarország felé, mint olyan mutatja magát, a melynek léte megegyez a törvénynyel; ellenben kifelé, a világ előtt, olyannak mutatja magát, a mely ellenkezik a törvénynyel. Az 1848-diki törvényben «birodalmi kapcsolat» van, tehát tisztán meg van mondva, hogy itt nem értethetik egy birodalom, mert ha egy birodalom van, a közt kapcsolatot nem képzelhetni. Az 1867-diki törvény, igaz, említi több helyen a birodalmat, de azon kormánynak, melyet fölállít, nem a «birodalmi», hanem a «közös» czímet adja. A mi azt illeti, hogy be kellett volna várni, míg a miniszterium a czímek kérdését megoldja, megjegyezte, hogy elvrokonai és ő, kiknél ily indítványnak megtétele több mint nyolcz hó óta elhatározva volt, vártak eleget, vártak több hónapon át a ház óhajtása folytán tett igéret beváltására, őket tehát azon vád, hogy ne lettek volna készek várakozni, nem illetheti. Többé várniok nem lehetett, mert az idő rövid. Ha a birodalmi czímmel kapcsolatban valóban nem létezik semmi rossz szándék, csakis éppen az illetőktől függ, hogy ezen kérdés akadályul ne szolgáljon az adó megszavazásánál; ha pedig van szándék rossz következtetést hozni ki belőle, akkor a veszély oly nagy, hogy azt minden áron meg kell előzni.
70Andrássy Gyula gr. miniszterelnök úgy látta, hogy az indítványnak reá vonatkozó szavai közösséget állítanak föl a nemzetközi szerződések czímkérdése és azon czímek kérdése közt, melyeket a közös miniszterek használnak, holott e két kérdésnek egymáshoz semmi köze sincs. Nem is igérte ő meg, mint az indítvány tévesen mondja, hogy a kormány a nemzetközi szerződések czímkérdésével kapcsolatban újra fogja tárgyalni a közös miniszterektől használt czímet is. Nem igérte meg már azért sem, mert a közös miniszterektől nem is a magyar, hanem a lajtántúli delegatióban használt czímeknek egyátalában nagy fontosságot már kezdetben sem tulajdonított. De még kevésbbé tulajdoníthatott akkor, midőn a közös miniszterium világosan kijelentette, a mit Ghyczy hallgatással mellőzött, hogy a «Reichsministerium» czímet csak fordításnak tekinti. Ő pedig azon kérdésbe, miképpen fordítsák a mi törvényes kitételeinket, már azért sem szeretne beleszólani, nehogy megfordítva a birodalmi tanács tagjai is beleszóljanak abba, vajjon a tőlünk használt kifejezések megfelelnek-e azoknak, melyeket ők használnak, miből utoljára is csak gramamtikális vita eredhetne. De végképpen nem lehetett e kérdés iránt aggodalma, és nem igérhette, hogy e kérdést a kormány újólag tárgyalni fogja, azért sem, mert ha aggodalma lett volna, Ghyczynek a delegatio előtt tett nyilatkozata, a melyben a maga és elvtársai nevében belenyugvást fejezett ki, őt tökéletesen megnyugtatta. Azt pedig, hogy Ghyczy hat hónap mulva ismét más nézeten lesz, előre nem láthatta. De nem igérhette meg a kormány nevében már azért sem, mert véghetetlen felelősséggel járónak tartotta, hogy midőn az országgyűlés minden percze a legsürgetőbb kérdések megoldása által van igénybe véve, mind e kérdéseket, melyeket az országgyűlés alig tud bevégezni, mellőzve, más térre vigye a discussiót.
A miniszterelnök tévesnek mondotta az indítványnak azon állítását is, hogy a kormány a czímek megoldása szempontjából nyujtott reményeket nem teljesítette. A kormány igéretéhez képest már régen megkezdette a tárgyalásokat e kérdések fölött, és e tárgyalások az ő felségének legfelsőbb kézirata által tett kezdeményezés folytán a főbb vitális kérdésekre nézve már megállapodást is hoztak létre a két miniszterium és a közös külügyminiszterium között. Csak némi részletekre nézve nem történt meg a megállapodás, de ez is a napokban várható. Hogy ezt a kormány a háznak bejelentse, arra semmi oka sem volt. Ha interpellálják vala, akkor igen is válaszolt volna; de minthogy nem interpellálták, nem volt oka, miért dicsekedjék munkásságával, és miért ne várja be azon időszakot, midőn a szerződések a ház elé kerülnek, a mikor minden egyes tagnak jogában álland, ha azok szövegében 71oly kitételek használtatnának, melyek az illetők nézete szerint Magyarország államjogi állásának meg nem felelnek, ezek ellen fölszólalni. Nem akarta tagadni senkinek azon jogát, hogy a kormánynak nehézségeket csinálhasson; de ez alkalommal helyesebbnek tartotta volna ezt nem tenni azért is, mert oly indítványt tenni, mely azon szempontból indul ki, hogy a kormány adott szavát be nem váltja, a nélkül, hogy a kormányt ez iránt előbb interpellálják, oly eljárás, melyre az illetőknek joguk lehet ugyan, de melyet méltányosnak elismerni képes nem volt.
Ivánka Imre, Bónis Sámuel és Simonyi Lajos b. Ghyczy indítványát támogatták, Somssich Pál és Trefort Ágost a Deákét pártolták.
Ghyczy Kálmán záró beszédében tévesnek mondotta Andrássynak azon állítását, hogy a czím, melylyel az országok összege neveztetik, nincs összeköttetésben a közös miniszteriummal, mert mindaddig, míg ama közös czím törvényszerűleg megállapítva nem lesz: a birodalmi szó alatt csak az osztrák birodalom értethetik. Ha azon czím meg lesz állapítva, akkor a közös miniszteriumok czíme ahhoz fog idomíttatni. Ha ő követte volna is Andrássy tanácsát, s interpellatiót intézett volna hozzá, ugyanott állana, a hol ma áll: mert Andrássy nyilatkozatából is csak az vehető ki, hogy igyekezett, hogy működött, a mit teljes őszinteséggel föl is tesz felőle, de eredményt fölmutatni mind ez időig nem bírt.
Deák tévedésben van, midőn azt mondja, hogy a fő hiány ott van, hogy a közös miniszterium a birodalmi tanács delegatiója előtt magát birodalmi miniszteriumnak nevezi. Igaz, a kérdés fölelevenítésére, megindítására ez adott okot. Azóta azonban már nem ott áll a dolog: mert azóta minden nyilatkozataikban, minden érintkezéseikben a közös miniszterium tagjai a birodalmi miniszter czímét használják. Hivatkozott a Hof- és Staatsschematismusra, mely ha nem is nálunk, de a maga körében hivatalos; ott a közös miniszterek Reichsministereknek neveztetnek. A közös hadügyminiszter mindig birodalmi hadügyminiszternek nevezi magát. A közös pénzügyminiszternek is minden kiadványában, hivatalos pecsétjén «Reichsfinanzministerium» áll.
Ezen tendentia megvilágítása czéljából mellékesen interpellálta a miniszterelnököt. Az észak-német szövetséggel kötött szerződés a ház elé terjesztetett, a központi bizottság javaslata folytán abban nevezetes és nem csupán stiláris észrevételek tétettek. Az ország ezen szerződést csak úgy hagyta helyben, hogy ezen észrevételek a szerződésbe beiktattassanak. Azóta ratificáltatott ez a szerződés; a «Reichsgesetzblatt»-ban 72közzététetett; de azon módosításoknak, a melyek itt tétettek, abban semmi nyomuk. Azonfölül említve volt, hogy ezen szerződés be is lesz czikkelyezendő. Ő tehát szükségesnek tartotta, hogy ha már ezen szerződés egyik példánya a Lajtán túl beczikkelyeztetett úgy, a mint nekünk nem tetszik, ha csakugyan létezik egy másik példány, mely a mi óhajtásunk szerint van szerkesztve, az annak idejében nálunk is czikkelyeztessék eb. Kérte a miniszterelnököt, hogy ezen szerződés beczikkelyeztetése iránt annak idejében, a mint ezt a ház határozata is kivánja, intézkedjék.
Deák különösnek találta, hogy mikor a közös miniszterium a delegatióban válaszolt, Ghyczy és elvbarátai megnyugodtak a válaszban, most meg fölszólalnak ellene. Ghyczy megengedte, hogy ez argumentum lehet ad hominem, de nem argumentum ad rem. Csekély jelentőségű, miként nyilatkozott, miként vélekedett ő. Az ő nyilatkozata, az ő véleménye lehet helyes, lehet téves, de Magyarország közjogának állására semmi befolyással nincs. Magyarország jogkörét az ő nyilatkozata, az ő vélekedése sem nem öregbítheti, sem nem kevesbíti. A kérdés itt az: helyes-e vagy nem a kérdéses miniszteri czím? van-e joga az országgyűlésnek az illetéktelen czímezés ellen fölszólalni? Ha az országgyűlésnek erre joga van, ezen jogot nem szüntethetné meg az, ha ő vagy elvbarátai bármikor ellenkező véleményben lettek volna. De ezzel ellenkező véleményebn soha sem voltak. A delegatióban is azon elveket vitatták, a melyeket vitatnak most. Ha a nyilatkozat, melyet a delegatio előtt tettek, mostani indítványuktól különböző, ennek oka az, hogy különböző az álláspont, melyen állottak ott, és a melyen állanak itt. A delegatio jogköre különböző az országgyűlés jogkörétől: ott nyilatkoztak mint egyes tagjai a delegatiónak, itt nyilatkoznak úgy, mint országgyűlési képviselők. Az országgyűlés teljesen illetékes itélni a czímkérdés fölött; ezen jogkörhöz mérve tették tehát és támogatják a tanácskozás stadiumain keresztűl indítványukat. A delegatióban a fölmerült kérdést elhallgatni nem lehetett; de ott a kérdést tovább vitatni nem lehetett, mert a delegatio ezen kérdés elitélésére illetéktelen.
Van azonban a delegatióban tett nyilatkozatnak egy más oka is. Nézete szerint nekik vagy úgy kellett nyilatkozniok, a mint nyilatkoztak, vagy tömegesen elhagyniok a delegatiót. A delegatio tömeges elhagyása nem egyéniségük fontossága, hanem az országgyűlés által rájuk ruházott állásnak, akkori helyzetüknek fontossága miatt némi zavart idézhetett volna elő a delegatio tárgyalásainak további folyamában, sőt az országgyűlés akkori szünetelése mellett, midőn elégséges póttagokról sem volt gondoskodva, némi zavart idézhetett volna elő az országgyűlés további folyamában, s a közigazgatás úgy is döczögőn mozgó gépezetének haladásában. 73Ő ezt figyelembe veendőnek vélte, s ha Deák szemére veti, hogy ezt tevé, hogy nem ártott az ő művének, nem ártott annyit, a mennyit akkori esetleges helyzetében árthatott volna, erre nem azt mondja, hogy Deák nem méltányos irányában, hanem őszintén bevallja, hogy e szemrehányás után maga is kétkedni kezd abban, vajjon helyesen cselekedett-e akkor, midőn személyes meggyőződését alárendelte azon érdeknek, melyet a haza érdekének lenni vélt. De ha hibázott volna is azon nyilatkozatban, melyet a delegatióban tett, mit el nem ismer, helyrehozta e hibát most az indítványban, melyet előterjesztett, s midőn ezt azon veszélynek kitéve tevé, hogy a delegationalis nyilatkozat szemére vettethetik, és így oly körülmények között tevé, melyekben személyes tekintetek neki tán hallgatást tanácsolhattak volna, akkor is polgári kötelességét oly módon teljesítette, mely elég áldozatkészséggel bír arra, hogy személyes érdekét alárendelje a közérdeknek.
Deák Ferencz: (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) T. ház! Legelőször is arra teszek észrevételt, mit az előttem szólott érdemes képviselő fölhozott: hogy mi helytelenül állítjuk, hogy az indítvány súlya arra volna fektetve, hogy a közös miniszterium magát birodalmi miniszteriumnak nevezi. Így értettem legalább szavait. Hogy erre fekteti a fősúlyt az indítvány, azt minden szava mutatja: (Helyeslés jobbról) a túloldalon előttem szólott valamennyi t. képviselő úr azt állította, hogy midőn a közös miniszterium magát birodalmi miniszteriumnak nevezé, törvényt sértett.
Ha csakugyan törvényt sértett, törvény szerint felelős és felelősségre vonása éppen a delegatio föladata lett volna. (Élénk helyeslés.)
Világosan mondja a törvény: «A mi a közös miniszterium felelősségét s annak módját illeti, mindenik bizottságnak jogában leend oly esetekben, midőn az alkotmányos törvények megsértése miatt szükségesnek látja, a közös miniszteriumnak vagy a miniszterium egyes tagjának pörbe fogatását indítványozni s ezen indítványt irásban a másik bizottsággal közölni.»
Már most, ha igaz az, hogy a közös miniszterium megsértette a törvényt akkor, mikor közös miniszterium helyett birodalmi miniszteriumnak nevezte magát, kötelessége lett volna Magyarország delegatiójának a pörbe fogást indítványozni és azt a másik delegatióval közölni. (Hosszantartó élénk helyeslés.) Tette ezt a delegatio? Nem tette. (Élénk helyeslés.)
74És ha nem tette, azért nem tette-e, mert a többség más véleményben volt? De legalább indítványozta-e azt a kisebbség? elvettetett-e indítványa a többség által? (Élénk helyeslés a középen.) Nem. Hanem mind a többség, mind a kisebbség megnyugodott a miniszter válaszában. Mert ha abban meg nem nyugodott volna, ha az ország alkotmányos törvényeit megsértve látta volna, továbbra is éppen az ő köréhez tartozott volna pörbe fogást indítványozni.
A törvény világosan azt mondja, hogy a közös miniszterium feleletrevonását, midőn ennek helye van, akármelyik delegatio indítványozhatja, de indítványát a másikkal köteles közölni.
De nem azt vetem én bárkinek szemére, hogy ezt a delegatióban nem tette; nem azt mondom, hogy Ghyczy Kálmán képviselő úr, mert akkor másképp beszélt és most másképp beszél, helytelenül cselekedett; hanem azt mondom, hogy én annak a Ghyczy Kálmánnak a véleményét pártolom, ki ott a delegatióban beszélt. (Élénk tetszés a középen.) Egyes embernek, legyen az bármily bölcseségű, bármily állású, nem szégyen, sőt kötelessége véleményét akkor változtatni, mikor első véleményének helytelenségéről meg van győződve. Sohasem fogom Ghyczy Kálmánnak szemére vetni, hogy más véleménye volt és ezt megváltoztatta; hanem azt teljes joggal mondhatom, hogy az ő két véleménye közől neki ezen második, nekem az ő első véleménye tetszik jobban. (Élénk tetszés a középen.)
Nem mondtam én soha, hogy az ő fölszólalásukat gáncsolom, mert az törik-szakad politika; hanem azt mondom, hogy ha a ház az ő indítványukat jelen helyzetünkben elfogadná, azt én törik-szakad politikának tekinteném.
Nem állítottam én azt, s azt hiszem, nem is fogja senki állítani, hogy a czím kérdésében semmi sem fekszik. Igenis, igen sok fekszik a czím kérdésében, mert az ország és az alkotmányos állás kifejezése egyszersmind a czím is. Igen fontosnak tartom azt, hogy ő felsége, mint az ő uralkodása alatt álló valamennyi országok fejedelme, minő czímet használ. Igen nagyfontosságúnak tartom azt, hogy ezen, ő felsége uralkodása alatt álló országok és tartományok összessége egyetemesen diplomatice miként neveztetik. De nem tartom azt nagyfontosságúnak, hogy azon miniszterium, mely a közös ügyek miniszteriuma, birodalmi miniszteriumnak nevezi-e magát vagy nem.
Azon állítást, mit Ghyczy Kálmán képviselő úr mondott, hogy mindaddig, míg a törvény erről nem határoz, a «birodalom» annyit tesz, mint «osztrák birodalom», merőben tagadom. (Helyeslés jobbról.) 75Mert ha ez annyit tenne, akkor az 1867: XII. t.-cz., mikor e szót «birodalom» ismételve használta, mindig osztrák birodalmat értett volna. (Tetszés a középen.) Hogy pedig ezt nem értett, világosan megmutatják a törvény szavai, melyeket fölolvastam első előadásom alkalmával, t. i. különösen a 8-dik szakasz így szól: «Ennélfogva a birodalom diplomatiai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában és a nemzetközi szerződések tekintetében fölmerülő intézkedések mindkét fél miniszteriumával egyetértésben és azok beleegyezése mellett a közös külügyminiszter teendőihez tartozik.» Kérdem: «a birodalom diplomatiai képviseltetése» annyit tesz-e, mint az osztrák birodalom? vagy az alatt ő felsége minden országainak s így Magyarországnak is közös és egyetemes képviseltetéséről szól azon törvény?
Egyébiránt, a mi némelyeknek azon állítását illeti, hogy 1848-ban csak a kapcsolat volt említve, és nem a birodalom, mert egy birodalomnak kapcsolat nem szükséges, ezt éppen oly logikával meg lehetne fordítani, s azt mondani, hogy ha birodalom nincs, minek a kapcsolat? (Derültség.) Nem azt mondja a törvény, hogy azon kapcsolat tartassék fönn, melylyel Magyarország a különálló birodalomhoz kapcsoltatik, hanem azon kapcsolat, mely a pragmatica sanctióban az összes birodalmat összefoglalja.
Fontosságot tulajdonítok én ezen kérdésnek, és ha a közösügyi miniszter azt mondotta volna hivatalos irataiban, hogy ő osztrák birodalmi miniszter, komolyan kifogást tennék ellene; de hiszen ő csak azt mondotta: birodalmi miniszter. Már pedig bocsássanak meg, tisztelek, becsülök minden meggyőződést, hanem azt soha sem fogadhatom el, hogy Magyarország önállása, alkotmánya és ezzel együtt létele veszélyeztetve legyen az által, ha a közös miniszter magát birodalmi miniszternek nevezi. A fölött, hogy helyes-e vagy nem a «birodalmi miniszter» nevezete, vitatkozni lehet; hanem engem az egész dologban csak az lep meg, hogy most, az országgyűlésnek utolsó stadiumában, midőn úgyis annyi aggodalommal nézünk az idő rövidsége miatt a teendők elé, hogy, mondom, most a közös minisztereknek ezen czíme által, a közös miniszteriumnak az első delegatiónál tett nyilatkozata után is, annyira veszélyeztetve látják némelyek az ország önállóságát és függetlenségét, hogy inkább készek arra, hogy, míg e czímet megváltoztatni nem sikerül, ne működjék a delegatio, habár e miatt lehetetlenné volna is téve a jövő évi költségvetésnek ezen országgyűlésén leendő megállapítása.
Azt mondják: hiszen egyezzenek bele, álljanak el azon elnevezéstől, 76s akkor majd megszünik minden akadály. Ha most az esztendő közepén volnánk s még nehány hónap előttünk volna, azt mondanám magam is, hogy ezzel nem koczkáztatunk semmit; de az esztendő végén vagyunk s ez a kérdés a legjobb esetben is legalább egynehány hetet vesz igénybe, a delegatiók működését pedig egy pár hétig elhalasztani, s csak azután fogni a dologhoz, annyit tesz, mint a budgetet meg nem állapítani. (Helyeslés.)
Azt mondja Tisza Kálmán képviselőtársam, hogy ő mindig azon tant hallotta és tartotta, hogy az adómegajánlás joga eszköz az ország jogainak megtartására és kivivására, s hogy nem az adó megajánlása a fő kötelesség, hanem fő kötelesség az ország jogainak s önállásának megtartása.
Tisza Kálmán: Ezt nem mondottam.
Deák Ferencz: Ha csak az első felét mondta volna s a másikat nem, akkor nem beszélt volna logice, én pedig Tisza Kálmántól logikus beszédet várok, s azért meg vagyok győződve, hogy igenis így mondta.
Én is azt tartom, hogy az ország jogai megvédésére és föntartására az adómegajánlás igen fontos eszköz; de azt is tanultam, s követtem is mindig, hogy éppen azért, mert ez annyira éles és erős fegyver, nagyon óvatosan kell azt használni, s hogy azért, mielőtt ezen eszközhöz nyulna az országgyűlés, meg kell fontolni, hogy előnyösebb-e, ha ezt a fegyvert használja? vagy nagyobb-e a kár, mit azon fegyver használásával okoz? (Helyeslés.)
És itt áll köztünk a különbség, hogy a túlsó oldalon lévő urak azt hiszik, hogy az által, mert a miniszterek birodalmi miniszter czímet használnak, nem osztrák birodalmi czímet, annyira van veszélyeztetve az ország önállása és függetlensége, hogy ez sokkal fontosabb, mint az, hogy az országgyűlés, eloszlása s mandátumának megszünése előtt, a költségvetést megállapítsa. Ez az ő nézetök; az én nézetem pedig az, hogy akár helyes, akár nem helyes a birodalmi miniszter czímnek használata, ebből sokkal kevesebb kár következik, mint a mi következnék abból, ha ez az országgyűlés szétmegy a nélkül, hogy a költségvetést megállapítja.
E részben, úgy látszik, aligha fogjuk egymást capacitálni. Én csak tiltakoztam olyan ráfogások ellen, melyeket én nem mondottam. Példának okáért, hogy a czímet nem tartom fontosnak. Igen is fontosnak 77tartom, hanem nem azt, hogy a miniszter itt magát birodalmi miniszternek nevezi vagy nem? vagy legalább nem tartom olyan fontosnak, hogy azt, a mit az indítvány magában foglal, elfogadjam.
Még csak egy megjegyzést vagyok bátor tenni. (Halljuk!)
Vagy én tévedtem, vagy Ghyczy Kálmán képviselő úr, azt állítván, hogy a miniszterelnök úr előadta ugyan, hogy ő a czím kérdésében működött, de működésének eredményéről nem szólott, ha tehát ők, t. i. Ghyczy és elvbarátai, indítvány helyett interpellatiót intéztek volna is a miniszterelnökhöz, ily felelet után az indítványt mégis meg kellett volna tenni. Vagy Ghyczy Kálmán képviselő úr tévedett, midőn a miniszterelnök úr szavait ekkint idézte, vagy én tévedtem, midőn szavait úgy értettem, hogy a czím kérdésének leglényegesebb részeire sikerült már a megállapodást kieszközölni, csak némely kevésbbé lényeges pontok vannak még elintézetlenül, és míg ezek is tisztába nem hozatnak, interpellatio nélkül ő a dolgot föl nem hozhatta s a félig befejezett tárgyat a ház elé nem terjeszthette. (Úgy van!)
Ismétlem tehát, hogy miután kiindulási pontunk különböző; miután abban, hogy a közös miniszterek magokat birodalmi minisztereknek, de nem osztrák birodalmiaknak nevezik, oly súlyos veszélyt nem látunk, mint az indítványozó urak, hogy e miatt a delegatiók működésének meggátlását és ennek következtében a jövő évi költségvetés megállapításának lehetetlenné tételét indokoltnak s igazolhatónak tekinthetnők: nincs egyéb hátra, mint szavazás által dönteni el az ügyet, melyre nézve indítványomat a t. háznak ajánlom. (Élénk helyeslés.)
Tisza Kálmán kijelentette, hogy beszédében azt mondotta, és azt hiszi, hogy a logika így is megvolt benne, hogy ő azt tanulta, úgy tudja, hogy az adómegajánlási jog azon jog, melylyel a nemzetek egyéb jogaikat védeni és szerezni szokták, és egészen új dolog azon tekintetben hivatkozni reá, hogy ne kérjük jogainkat, mert különben nem szavazhatjuk meg az adót.
Midőn ezután Andrássy Gyula gróf miniszterelnök emelkedett föl székéről, Tisza Kálmán odakiáltott neki: Nincs joga szólani. Andrássy legalább is méltatlannak tartotta, hogy Tisza, a ki az imént abban talált jogot a fölszólalásra, hogy magyarázatát adja egyik mondatának, megakarja tagadni a fölszólalás jogát a miniszteriumtól, a mely nem egy magyarázatban, 78hanem a dolog lényegében van megtámadva. Neki kétszeres joga van a szóláshoz, először mert a miniszteriumnak fönn van tartva a jog, hogy bármikor szót kérhet, másodszor mert ő felelni akar Ghyczy interpellatiójára. Ha Ghyczy emlékezett volna az ügyre, interpellatiójára fölöslegessé vált volna a válasz. A szóban levő szerződés és kötés alkalmával a porosz kormány részéről jegyzőkönyvi fölhatalmazás adatott az illető meghatalmazottaknak a tekintetben, hogy azon szerződés oly szövegben terjesztessék a magyar országgyűlés elé, mint a mely a közös külügyi miniszterium részéről e czélból velök közöltetett; egyszermind kimondatott akkor az is, és ő felsége kézirata által megerősíttetett, hogy ezen szerződés azon szövegezésben, melyben itt a magyar törvényhozás által elfogadtatott, jőjön a magyar törvénykönyvbe. Ghyczynek ezen aggodalma tehát már régen mellőzve volt, s e tekintetben nem lehet többé semmi aggodalma, mert a szerződés azon szövegben van beczikkelyezve, melyben a törvényhozás által elfogadtatott.
Tisza Kálmán tagadta, hogy a minisztereknek mindig van joguk a szólásra. A házszabályok szerint joguk van szólani «tárgyalás közben», tehát nem befejezés után. A gyakorlat szerint is az indítványozót illeti az utolsó szó, s mikor az beszélt, be van rekesztve a vita.
Horváth Boldizsár igazságügyminiszter tiltakozott a miniszterium törvényes jogának megszorítása ellen. A házszabályok szerint a miniszterek «tárgyalás közben bármikor kérhetnek szót», a tárgyalás pedig tart mindaddig, míg a tárgy szavazás által eldöntve nincs. Hivatkozott továbbá az 1848: III. t.-czikk 28. §-ára, melyben ez áll: «A miniszterek az országgyűlés mindenik tábláján üléssel bírnak és nyilatkozni kivánván, meghallgatandók.»
Ghyczy Kálmán idézte a házszabályok 41. §-át, mely így szól: «A bizottmányi előadó után először az indítványozót illeti a szó, kinek a tanácskozás berekesztése előtt joga van még egyszer szót emelni.» Az indítványozó rekeszti be tehát a tanácskozást.
Somssich Pál úgy találta, hogy az 1848-diki törvénynyel nem ellenkezik az idézett 41. §., mert ebben nincs az, hogy az utolsó szó illeti az indítványozót, hanem az van, hogy ő a tanácskozás berekesztése előtt még egyszer kérhet szót.
79Zaj közepett Deák Ferencz, Ghyczy Ignácz és Csiky Sándor egyszerre jelentkeztek szólásra.
Deák Ferencz: T. ház! Igen keveset fogok szólani. Négy hétig tart még ez az országgyűlés. Nem tudnánk egy kissé hasznosabb dolgokkal foglalkozni, mint a ház szabályainak magyarázásával? Aztán még ha volna ennek valami practikus következése. A miniszterelnök követelte a szólási jogot nem azon emlegetett jognál fogva, hanem mert az interpellatióra kivánt felelni. A házszabályokat úgy is át akarjuk vizsgálni, ha ráérünk; hát ne disputáljunk rajta, hanem tegyünk hasznosabb dolgot, s legelsőbben is szavazzunk. (Helyeslés. Szavazzunk!)
A képviselőház elvetette Ghyczy Kálmán indítványát és a Deák Ferenczét fogadta el.
