A FIUMEI PROVISORIUMRÓL.

Teljes szövegű keresés

A FIUMEI PROVISORIUMRÓL.
Ő felségének 1868. november havában kelt fölszólításához képest mind a magyar, mind a horvát országgyűlés országos bizottságot küldöttek ki, s ezek Fiume városa küldöttségének részvétele mellett tárgyalásokat folytattak Fiume városa és kerülete kormányzati autonom viszonyainak meghatározására.
A kiegyezkedés érdekében mind a horvát, mind a fiumei küldöttség javaslatot terjesztett a magyar országos bizottság elé. Mivel e két javaslat csaknem homlokegyenest különbözött egymástól, a magyar küldöttség is 263készített javaslatot. Ehhez, a tárgyalások első stadiumában, sem a horvát, sem a fiumei küldöttség nem járult, s reá mindkét rész külön észrevételeket tett. A tanácskozások folyamában a magyar küldöttségnek sikerült a fiumeivel bizonyos pontokra nézve megállapodásra jutni. E javaslatot a horvát küldöttség kezdetben nem fogadta el, utóbb azonban némi módosításokkal hozzájárult e javaslat egyes pontjaihoz, s végre ultimatumot nyujtott át a magyar országos küldöttségnek, s ezután a horvátok a bizottságból kiléptek. Ezen időben a fiumeiek nem akarták elfogadni a horvát propositiót, későbben azonban mégis magukévá tették a horvát küldöttségnek a provisorium iránt tett javaslatát.
A képviselőház 1870. márczius 15-dikén tartott ülésében tárgyalta az országos bizottság jelentését.
Várady Gábor az országos küldöttség jelentésének több pontjában elszórt elveket a következő indítványban foglalta össze: «A fiumei kérdés ügyében kiküldött magyar bizottság jelentése tudomásul vétetvén, fölhatalmaztatik a miniszterium, hogy addig is, míg a függő kérdések véglegesen megoldathatnának, egy provisoriumot állítson föl oly módon, hogy a királyi biztos működésének megszüntetésével haladék nélkül nevezzen ki kormányzót, továbbá a miniszterium Fiume várost és közigazgatását vegye át és intézze, Fiume vármegye pedig adassék át az autonom horvát kormánynak. Végül utasíttatik a kormány, hogy miután a közös ügyek elintézése kereskedelmi és tengerészeti tekintetben fönakadást nem szenvedhet, az említett kereskedelmi és tengerészeti ügynek ellátásáról is kellőleg gondoskodjék.»
Várady indítványa és az országos küldöttség jelentése között csak az volt a különbség, hogy a jelentés nem határozta meg az időpontot, a mikor a kormány életbe léptesse a jelentésben ajánlott provisoriumot; ellenben Várady indítványa szerint azt a kormánynak, Horvátország meghallgatása nélkül, «haladék nélkül» kellett volna létesítenie.
Andrássy Gyula gr. miniszterelnök szívesen elfogadta Várady indítványát, azon kikötéssel azonban, hogy a benne foglaltakat a kormány csak azután teljesítse, miután a horvát országgyűlés is meghallgatta a maga küldöttsége jelentését.
Tisza Kálmán azonnal végre akarta hajtatni a privisoriumot. «Mert ha a fölött, hogy Fiuméra nézve, míg az egyesség létre jő, végrehajtassék-e 264a törvény, vagy ne, valaki más határozhat, mint mi, akkor jogunk legalább is meg van csonkítva.»
Deák Ferencz: T. ház! Akkor, midőn Horvátországgal az egyesség megköttetett, szerencsés voltam én is tagja lenni azon küldöttségnek. Az egyesség több hosszas tanácskozás után sikerült úgy, a mint az törvénybe van iktatva. Csak egy kérdés maradt fönn elintézetlenül, s ez Fiume város és kikötőre nézve maga a kezelés módja, mert az elv: hogy úgy tekintessék, mint külön test, a törvényben ki van mondva.
Ismét tagja voltam a t. ház megbizásából azon küldöttségnek, mely Magyarország részéről ki volt küldve, hogy e kérdést Fiume város és Horvátország küldötteivel együtt barátságos egyesség utján kiegyenlítse. A kiegyenlítés, fájdalom, nem sikerült. Részünkről semmi sem lőn elmulasztva, hogy az egyesség létrejőjjön, mert mi elmentünk a végső határokig, sőt odáig elmentünk, hogy annak az általunk is elfogadott egyezkedésnek némely pontját mi magunk sem szeretjük. Óhajtottuk volna, hogy ez másképp történjék; de nem történhetett: mert egy részben talán a fiumeiek is mást óhajtottak; de azok mégis jobbára elfogadták volna a mi nézeteinket; hanem Horvátország követei azt mondották, hogy ők a mi nézetünkbe véglegesen bele nem egyezhetnek. A kérdés tehát függőben maradt.
Arra nézve, hogyan kezeltessék Fiume? a törvény semmit sem rendel, csak elvet mond ki, de annak mikénti alkalmazásáról nem rendelkezik. Ha az országgyűlés akkor, midőn kiküldötte ezen választmányt, azt akarta volna, hogy addig is a törvénynek azon kifejezése, hogy «tamquam separatum corpus» így vagy amúgy léptettessék életbe, ezt bizonyosan kimondta volna; de ezt nem mondta ki: mert az egyezkedésre bizta, és azt az állapotot, mely akkor volt, azt a provisoriumot, mely akkor tényleg fönállott, minden egyezkedés természeténél fogva függőben kellett tartani, s azt egyoldalulag megváltoztatni nem lehetett. Most, nem sikerülvén az egyesség, hogy áll előttünk a dolog?
Abba a provisoriumba, mely itt javasoltatik, beleegyezett a deputatiónak minden alkatrésze: a horvátok is, a fiumeiek is, mi is. Tehát ez kölcsönös egyetértéssel készült javaslat: mert hiszen csak javaslat. Már most a t. ház határoz. És micsoda alternativái vannak? Vagy azt mondja, hogy elfogadjuk ezt a provisoriumot, vagy azt mondja, hogy visszavetjük. Ha visszavetjük, vagy azt mondja, hogy 265tovább is a mostani állapot maradjon fönn, vagy azt mondja, hogy nem tekintve Horvátország beleegyezésére, vagy nem egyezésére, a törvénynek kimondott elvét gyakorlatilag is úgy kell végrehajtani, mint azt talán sokan óhajtanák Fiuméban is, itt is, de a miben a horvátok természetesen ellenkeznek. Arra, hogy azt mondjuk: igen is elfogadjuk ezen provisoriumot, egyik alap az, hogy abba a deputatiónak mind a három alkatrésze, és így Horvátország küldöttjei is beleegyeztek. Mi a czél? A végleges kiegyezés könnyítése és lehetővé tétele; ez az egyik főczél. A másik igen fontos czél pedig az, hogy addig is a nyugalom és béke lehetőségig föntartassék, s a kedélyek olyan izgatottsága, mely a végleges kiegyenlítést lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tenné, elkerültessék. (Élénk helyeslés.) Melyik mód felel meg ennek? melyik módon érhetjük el előbb ezen két végczélt? Ugy-e, ha azt a provisoriumot fogadjuk el, melyet a három résznek küldöttsége már ideiglenesen elfogadott, helyesnek tartott; vagy azt, a mi egyenesen és határozottan Horvátország ellen van irányozva?
Sok keserű levét ittuk meg a viszálkodásnak Magyarország és Horvátország közt, és valóban minden honfi örült, hogy az egyezkedés Horvátországgal annyira-mennyire sikerült. Most a fiumei kérdésre nézve vagy azt mondani, hogy az eddigi állapot tartassék fönn, – a mely, mondhatom, a legrosszabb állapotok közé tartozik, – vagy azt mondani, hogy nem tekintve Horvátország érzelmeit, érzékenységét, ellenszegülését, tettleg belemenjünk: úgy hiszem, egyik sem helyes, midőn előttünk van annak lehetősége, hogy ezen provisoriumba ők is bele fognak egyezni, és a dolog megérve, végképp eldöntethetik. (Helyeslés.)
Van egy harmadik ut: a most javaslatba hozott provisoriumot elfogadni. Mit fognak a horvát országgyűlésen ez iránt végezni, azt én előre nem mondhatom; annyit azonban mondhatok: bizony több mint valószinű, hogy a mit küldötteik a javaslatba hozott provisoriumra nézve kijelentettek, azt ők is el fogják fogadni; hanem azt, a nélkül, hogy a jövendőbe lássak, határozottan mondhatom, hogy ha a másik utat akarjuk követni, csak fegyveres erővel vihetjük azt ki. Vajjon az ország, a monarchia helyzete és az európai körülmények indicalják-e, hogy e kérdésben oly lépéshez nyuljunk, mely a végletekig vezethet?
Én törvényellenesnek nem tartom azon provisoriumot, a mely most javaslatba hozatik; e provisorium csak olyan, mint a mostani állapot; csakhogy jobbnak tartom azt, mint a mostani állapotot: 266mert mind a három rész küldöttségének hozzájárulásával, beleegyezésével állapíttatott meg. Hozzájárul még az, hogy, a mint reménylem, Horvátország szintén el fogja fogadni. Én tehát nem törvényellenesnek, hanem az ország érdekében nagyon indicáltnak látom, hogy azon provisoriumot fogadjuk el, melylyel vaószinűbb, hogy a béke és az egyetértés köztünk föntartatván, a kérdést majd véglegesen és talán hamarább megoldani lehet. (Élénk helyeslés jobb felől.)
Tisza Kálmán: T. ház! A tárgyhoz szólni természetesen nincs jogom; nem is kisérlem meg. Csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy én nem szóltam a mellett, hogy más provisorium léptettessék életbe, mint a mely itt ajánltatik; Várady képviselő úr indítványa éppen ezen provisoriumot szándékozik életbe léptetni; nem pártoltam tehát azt, hogy oly provisorium léptettessék életbe, mely Horvátország ellen volna irányozva, és mely ott izgalmat idézhetne elő. (Helyeslés bal felől.)
Deák Ferencz: Épp oly jogtalanul (Felkiáltások balról: Nem volt jogtalan!), mint Tisza Kálmán képviselő úr, felszólalok először azért, hogy megjegyezzem, hogy én Tisza Kálmán képviselő urat sem néven, sem küldői nevén meg nem neveztem; én egy szóval sem mondtam, hogy neki felelek; ha tehát valami olyat mondtam, mit ő nem állított, azt az ő nem állított szavaira feleletül nem vehette; a dolog motivátiójába, okoskodásába akárki beveheti nemcsak azt, a mi mondva volt, hanem azt is, mi fölhozathatnék, belevonhatja előadása keretébe. Másodszor megjegyzem, hogy, habár Tisza képviselő úr nem kivánt is új provisoriumot – legalább nem mondta, hogy bármi másféle provisoriumot kivánna – ha azt mondja, a mint mondja, hogy Horvátország beleegyezését be nem várva, ezen provisorium léptettessék azonnal életbe: hitem szerint ez Horvátország ellen van intézve. (Élénk helyeslés jobb felől.)
A képviselőház elfogadta Várady Gábor indítványát Deák Ferencznek irásban előterjesztett azon módosítványával, hogy belőle e szavak «haladék nélkül» hagyassanak ki, s hogy az utolsó mondatban levő e szó helyett «utasíttassék» tétessék «hatalmaztassék föl».

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages