I.
I.
A Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok között fönforgó közjogi kérdések kiegyenlítése ügyében választott országos küldöttség 1868. julius 24-dikén fejezte be tanácskozásait, s Mailáth Antal gr. elnök záróbeszédében visszapillantást vetett a szerencsés eredményű tárgyalásokra, s azután így folytatta: «Van nékem e fölött egy tisztem teljesítendő, és pedig ez a legfőbb hálának tisztje. Áldom mindenek fölött az isteni gondviselést, mely nékem elérni engedé, hogy éltem estéjén találkozhassam a közélet terén azokkal, kikhez az érzelemnek és hálának kötelékei csatolnak. Találkoztam itt azzal, kihez ifjuságom zsengéjében a sympathiának 7erős és tartós hatalma csatolt; növelte ez érzést és tiszteletre buzdítá később a férfikorban ez egyénnek lelki tehetsége, képzettsége, önzetlen hazafisága; végre magához ragadá legújabb időben az a meggyőződés, hogy az isteni gondviselés, mely a népek boldogsága fölött őrködik, választotta légyen őt azon eszközéűl, mely annyira óhajtott szabadságunkat kivívja, s így nemzeti jólétünknek valódi nemtője legyen.»
A horvát országgyűlés szeptember 24-dikén – miként Anker országgyűlési képviselő a Pesti Naplónak szeptember 30-dikán megjelent számában irja – «szűnni nem akaró zsiviók és tapsok vihara közt mind a teremben, mind a karzaton leirhatatlan lelkesedéssel elfogadta az egyezményi javaslatot egész terjedelmében, és pedig 69 szavazattal 5 ellenében. Ennek következtében este az egész város fényesen ki volt világítva. Az ország több részéből táviratilag hála-föliratok érkeztek a ház elnökéhez, 26-dikán pedig nagyszerű fáklyásmenet zenével rendeztetett».
A magyar országgyűlés képviselőháza szeptember 28-dikán tárgyalta küldöttsége jelentését és az egyezményi javaslatot. A küldöttség jelentésében előadta, hogy Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok küldöttségével f. évi április 28-dikán tartotta első űlését, s hogy itt abban történt megállapodás, hogy a fönforgó közjogi kérdések fölött magánértekezletben folytattassanak a tanácskozások. E barátságos magánértekezések eredménye az előterjesztett egyezményi javaslat. Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok küldöttségének nagy többsége, teljes belenyugvással, megelégedéssel járult e javaslat elfogadásához.
Csupán egy pont van, melyre nézve ez egyezményi javaslatban egyezség nem jöhetett létre. Fiume városára és kerületére nézve a horvát-szlavon küldöttség nem tért el azon nézettől, mely az 1866-diki egyezkedések alkalmával Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok küldöttsége által kifejtetett. A nélkül, hogy a jogtörténeti vitát folytatni szükségesnek látta volna, a magyar országos küldöttség is elégnek tartá, egyszerűen kifejezni ragaszkodását azon törvényes állásponthoz, melyet a magyar törvényhozás mindig szem előtt tartott, mióta Fiume és kerülete, mint a horvát Buccaritól megkülönböztetett, határozottan Magyarországhoz tartozó terület, Mária Terézia intézkedése folytán, az országhoz utóbb törvény által is visszacsatoltatott. Minthogy a nézetek ily elágazása mellett a küldöttségek közt egyezség nem jöhetett létre: abban történt a megállapodás, hogy e kérdésben a határozás, mind a két részről, minden egyezkedési javaslat mellőzésével, közvetlenül az illető törvényhozásoknak tartassék fönn.
8Fiume és kerülete kivételével azonban, az óhajtott kiegyezés létrejöhetése tekintetéből is, elismerendőnek véli a magyar országos küldöttség Horvát-Szlavonországok jogát azon egész területre, a melyhez az egyezményi javaslat 66. §-a szerint a nevezett országok igényt tartanak. Sőt, a mennyiben e terület egy része most tettleg el van választva Horvát-Szlavonországoktól: ez országok területi épsége helyreállításának és kiegészítésének sürgetését is annyival inkább megigérhetni vélte, küldői nevében, a magyar országos küldöttség, mivel ez által a magyar országgyűlésnek eddig is minden alkalommal sürgetett kivánata teljesíttetnék, az országnak egyik régi sérelme orvosoltatnék. Jól tudja az országos küldöttség, hogy Dalmatia visszacsatolását illetőleg, a mire nézve a nevezett ország maga is meghallgatandó, még némi előzmények szükségesek; ismeretesek előtte azon nehézségek is, melyek a határőrség teljes föloszlatását, s azon országokkal, a melyekhez tartozik, közigazgatási egyesítését eddig gátolták; azonban úgy vélekedik, hogy a magyar korona területi épségének visszaállítása magában is elég fontos indok, hogy az érintett előzmények Dalmatiára nézve siettettessenek; míg az utóbb említett nehézségek, a határőrség föloszlatására nézve, az átalános védkötelezettség szabályozása által nagy részben meg lesznek szüntetve. E reform után, mely a védkötelezettséget minden védképes állampolgárra kiterjeszti, a határőrség intézménye többé katonai szempontból sem védhető. Nem tartja szükségesnek az országos küldöttség ismételni mindazon socialis és magánjogi szempontokat, melyek a kérdéses intézmény megszüntetése mellett annyiszor fölhozattak: csak egyszerűen utal azon közjogi állapot tarthatatlanságára, mely szerint ő felsége két állama mellett egy absolut katonai hatóság alatt álló külön terület létezik, kívül a dualismus azon alkotmányos rendszerén, melyen a monarchia újabb szervezete nyugszik; egyszerüen utal a surlódásokra, összeütközésekre, a melyek ez állapotból folyvást szükségképp származnak. A magyar országos bizottság ez okokból idején látja, hogy a határőrség föloszlatása és polgári közigazgatás alá helyezése átalában kimondatván, ez átalakítás mindenütt készíttessék elő, s a hol a körülmények engedik, azonnal végre is hajtassék. Meg van győződve a magyar országos küldöttség, hogy e föloszlatás és közigazgatási egyesítés a horvát-szlavon határőrség mindazon területeire nézve, melyek a polgári Horvát- és Szlavonországok területébe mintegy beékelvék, mint a varasdkőrösi és szentgyörgyi ezredekre és a szluini ezred két századára, valamint az úgynevezett katonai községekre nézve is, minden legkisebb akadály nélkül, azonnal eszközölhető; meg van győződve, hogy e beolvasztás, a mint a helyi körülmények engedik és a lakosok érdeke magával hozza, rendre a határőrvidék többi 9részeire is kiterjesztethetik. S míg a teljes közigazgatási egyesítés az egész határőrvidékre nézve végrehajtatnék is: semmi sem gátolja, hogy az összes horvát-szlavon határőrség, polgárai viszonyait illetőleg, a közös ügyekre nézve a magyar kir. miniszteriumnak, egyéb ügyeire nézve pedig a horvát-szlavon közigazgatásnak és törvényszékeknek rendeltessék alá.
A horvát-szlavon országos küldöttség által fölkéretve, még egy tárgyra hívta föl a küldöttség az országgyűlés figyelmét. Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokban az újonczozás 1867-ben az 1866. deczember 28-dikán kelt legfelső kézirat s az ennek alapját képező átalános hadkötelezettség értelmében hajtatván végre, a nevezett országokból az utóállítással együtt 1000 emberrel több soroztatott a hadseregbe, mint 1865-ben; Horvát-, Szlavonországok azt kivánják, hogy ezen ezer főnyi többlet a közelebbi újonczozás alkalmával nekik tudassék be. A magyar országos küldöttség a társországok e kivánatát ajánlotta az országgyűlés figyelmébe és pártolásába.
Várady Gábor az előterjesztett egyezményt úgy átalánosságban, mint részleteiben kész volt elfogadni; a küldöttség jelentésének Fiuméra vonatkozó pontját azonban kiegészítendőnek tartotta, s indítványozta, mondja ki a ház, hogy «kötelességévé tétetik a kormánynak Fiume és a fiumei kerület Magyarországhoz visszacsatolásának haladék nélkül leendő eszközlése, minek megtörténtével a képviselőház szeptember 28-dikai űlésében elfogadott egyezmény legfelső szentesítés alá terjesztetvén, azonnal életbe lép».
Bezerédj László szintén ajánlotta az egyezmény elfogadását, s magáévá tette Várady indítványát.
Zichy Antal valódi hazafiui örömmel csatlakozott azokhoz, kik az egyezményi javaslatot en bloc elfogadják. Mint Somogymegye egyik kerülete képviselője azonban, tisztán csak azért, hogy a naplóban fölszólalásának nyoma legyen, megjegyzést tett az egyezmény 66. §-ára. E szakasz elősorolja mindazon területeket, melyek ezentúl Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok területéhez tartozóknak ismertetnek, és ezek közt a 8-dik pont alatt a varasd-szentgyörgyi határőri ezredet. Különösen üdvözölte a törvényjavaslatnak éppen azon intentióját, hogy a határezredek idővel föloszlassanak és a jogegyenlőség elve ott is életbe lépjen; de minthogy Somogymegye a régi időkben két területre nézve, mely a varasd-szentgyörgyi határezrednek tettleg birtokában van, úgymint Répás és Kéthely területekre nézve az országgyűléshez fölterjesztéseket intézett, és ezen fölterjesztéseket, 10illetőleg gravameneket az országgyűlések pártolták is, a mint az 1751: 13., 1791: 63., 1802: 27. t.-czikkek tanusítják: kérte azon kijelentésének tudomásul vételét, hogy eme rendelkezés által a jövőnek ne præjudicaltassék.
Deák Ferencz: Azt gondolom, e kiegyezési javaslat a határbeli kérdéseknek nem præjudicál. Ha azon két terület, Répás és Kéthely, csakugyan Somogymegyét illeti, mint ezt az országgyűlés ismételve kimondotta, majd, midőn azon ezred föloszlattatik, az, a mi Somogymegyét illeti, Somogymegyéé lesz, a mi pedig Körös vármegyét illeti, Horvátországnál marad. Hanem helyesnek tartom igenis, hogy a képviselő úr ezen megjegyzésének a jegyzőkönyvben is nyoma legyen; és részemről azt kivánnám, mondjuk ki a jegyzőkönyvben, hogy ezen egyezség a netalán előfordulható határbeli kérdéseknek ne præjudicálhasson. (Helyeslés.)
Radics Ákos Fiume városának és kerületének Magyarországba leendő tényleges és teljes visszakebelezése iránt terjedelmesen megokolt indítványt terjesztett elő, a mely érdemére nézve megegyezett a Váradyéval.
Deák Ferencz: Úgy hiszem, Várady Gábor képviselőtársunk indítványát elfogadottnak tekinthetem. Várady képviselő úr indítványában kiterjeszkedett a jelentés többi pontjaira is, melyeket a ház, azt hiszem, szintén el fog fogadni. Csak ahhoz kivánok tehát szólni, hogy ezt a határozatban oly módon mondjuk ki, hogy a ház elfogadja a küldöttség jelentésében foglaltakat Dalmátiára és a határőrség föloszlatására vonatkozólag – mert ezekről szólanak a pontok – különösen azon határőrvidékekre nézve, melyek mintegy be vannak ékelve a polgári Horvátországba, és fölszólítja a miniszteriumot, hogy ezen jogos kivánalmakat, melyeket az országgyűlés már ismételve külön is fölterjesztett ő felségének, sikeresen érvényesíteni igyekezzék.
Horvátországnak továbbá egy kivánalma van, mely fölött positive addig nem intézkedhetünk, míg ez egyezség életbe léptetve nem lesz, de melyet előmozdíthatunk. Azt mondják ugyanis, hogy a mult évben ezer emberrel többet adtak a katonasághoz, mint tartoztak volna, és kérik, hogy ez nekik a mostani katonaállításnál beszámíttassék. Ezen kivánságot küldöttségünk méltányosnak találta s az országgyűlés is helyeselte. Czélszerűnek vélem ennélfogva határozatilag fölszólítani a miniszteriumot arra is, hogy Horvát- és Szlavonországoknak 11ezen méltányos és igazságos kivánságát ő felségénél mozdítsa elő. (Helyeslés.)
Ezek a mondottak folytán a határozatba lennének iktatandók. (Köztetszés.)
A képviselőház elfogadta az egyezményt, s magáévá tette a küldöttség jelentését is, még pedig Deák Ferencznek a határbeli kérdésekre és Várady Gábornak Fiuméra vonatkozó indítványaival.
Ő felsége Budán november 7-dikén kelt és a magyar országgyűléshez intézett leiratában őszinte örömének és megnyugvásának adott kifejezést, hogy Magyarország országgyűlése, valamint Horvát-, Dalmát- és Szlavonországok gyűlése is a közöttük újabb időben fölmerült közjogi kérdések iránt oly egyezményt állapítottak meg, mely által a magyar korona országai közt évszázadokon át fönállott s a pragmatica sanctio által is megerősített törvényes kapocs, mindkét félnek megnyugtatására s megelégedésére, újabban is biztosíttatik és megszilárdíttatik.
Csak Fiume városára, a hozzá tartozó kikötő- és kerületre nézve nem sikerült mindkét országgyűlésen megnyugtató egyességet létrehozni: miután a magyar országgyűlés azt óhajtja, hogy Fiume városa, kikötője s kerülete, mint közvetlenül Magyarországhoz tartozó, azonnal Magyarországhoz tettleg is visszakapcsoltassék; Horvát- és Szlavonországok pedig f. évi szeptember hó 26-dikán kelt országgyűlési feliratukban ujólag azon kérelmet terjesztették elő, hogy az említett város, kikötő és kerület közvetlenül Horvátországhoz és így csak közvetve a magyar koronához tartozónak ismertessék el.
Ő felsége újabban is meg akarta kisérleni a barátságos egyezkedést, s azért fölszólította mind Magyarországnak, mind Horvát-, Dalmát-, Szlavonországoknak országgyűléseit, hogy szem előtt tartva azon előnyöket, melyeknek ily barátságos egyezség létrejöttéből az összes érdeklettekre nézve származniok kell; tekintve továbbá azt, hogy a Mária Terézia által kiadott diploma, melyre az 1807. 4. t.-cz. alapítva van, világosan azt mondja, hogy «Fiume kereskedői város, kerületével együtt, továbbá is úgy tekintessék, mint Magyarország szent koronájához kapcsolt külön test, és mindenekben így kezeltessék» (separatum sacræ regni coronæ adnexum corpus): mellőzvén a történelmi vitatásokat s az azokra alapított következtetéseket, egyesüljenek azon alapeszmében, melyet mindegyik fél kétkedés nélkül igaznak elismer, hogy t. i. Fiume városa, kikötője és kerülete a magyar koronához csatolt külön testet képez; és egyezzenek abba, hogy Fiume közreműködése 12mellett barátságos úton közöttük mindaz megállapíttassék, mit az illetők méltányos kivánalmai és a magyar szent korona összes országainak közös érdekei követelnek.
Ezen királyi előterjesztvény elfogadását annál biztosabban remélte ő felsége, minthogy azon közjogi egyezményben, melyet már mindkét törvényhozási testület elfogadott, világosan ki van mondva, hogy a hadügyi, pénzügyi, tengerészeti és kereskedelmi ügyek, mint a magyar szent korona országait közösen érdeklők, törvényhozási tekintetben a közös országgyűlésen intéztessenek el, a végrehajtást illetőleg pedig a közös magyar-horvát miniszterium alá tartozzanak. Ugyanez áll Fiuméra nézve is; és így azon nézetkülönbség, mely Fiumét illetőleg Magyar- s Horvátország közt jelenleg létezik, csak azon tárgyakra vonatkozhatik, melyekre nézve a többször említett egyezmény szerint Horvátországnak is külön autonomiája, külön törvényhozása és kormányzata van.
Minthogy pedig ezen tárgyak állandóan legbiztosabban az illető felek között barátságos egyezkedés által állapíthatók meg: ennélfogva ő felsége fölszólította mind Magyarország, mind Horvátország országgyűléseit, válasszon e végből mindegyik saját kebeléből egy-egy országos küldöttséget; és föl fogja szólítani Fiume városát is, hogy saját küldöttségével ezen barátságos egyezség iránti tárgyalásokban részt vegyen, hogy ekkint kölcsönös egyetértéssel oly módozat találtassék, mely által a teljes kiegyenlítésnek ezen utolsó akadálya is elhárítható leend. Addig is pedig, míg ez sikeresen bevégeztetnék, a Magyar-, Horvát- és Szlavonországok közt létre jött egyezményt életbe léptethetik.
Semmi nem gátolja, hogy a magyar korona országainak az egyezményben megállapított közös ügyei s érdekei a közös magyar-horvát országgyűlésen tárgyaltassanak; semmi nem gátolja, hogy a horvát országgyűlés a maga képviselőit a közös magyar-horvát országgyűlésre, onnan pedig a legközelebb összeülendő delegatióba elküldje, s ezen közös ügyekben a közös magyar-horvát miniszterium vigye a kormányzatot.
Arra nézve sincs semmi akadály, hogy Horvát-Szlavonországok az egyezményben részökre föntartott autonomiát minden, Fiumét és kerületét nem illető kérdések tekintetében saját országgyűlésökön, saját kormányuk által valósággal gyakorlatba vegyék.
Nem forog fönn tehát semmi ok, hogy azon egyezkedések miatt, melyek ő felségének ezen előterjesztménye folytán a fiumei kérdésre nézve kölcsönös értekezletek alapján meg lesznek indítandók, a Magyarország s Horvát-Szlavonországok közti közjogi kiegyezkedés többi része azonnal hatályba ne lépjen.
13Ugyanazért ő felsége óhajtotta, hogy a két országgyűlés által már elfogadott egyezmény mielőbb kir. helybenhagyása és szentesítése alá terjesztessék s annak bekövetkeztével azonnal életbe is lépjen.
A képviselőház november 11-dikén tárgyalta a kir. leiratot, s a benne foglalt előterjesztéseket azon kijelentéssel fogadta el: «hogy ezen elfogadás Magyarország jogának Fiuméhoz nem præjudicálhat; ennek folytán a miniszterium utasíttatik, hogy a Magyarország és Horvát-, Dalmát- és Szlavonországok között létrejött egyezmény legfelső szentesítését kieszközölvén, annak törvénybe iktatása iránt terjeszszen a ház elé javaslatot. A Fiume iránt még fönforgó közjogi kérdés kiegyenlítésére a kegy. kir. leiratban Magyarország, Horvát-, Dalmát- s Szlavonországok és Fiume küldöttségeiből alakuló bizottsághoz Magyarország részéről négy tagnak választását hozza a képviselőház javaslatba, oly módon, hogy ezek közül három a képviselőház, egy a főrendiház részéről választassék. Ezen határozat hozzájárulás végett a főrendiházzal szokott módon közöltetni rendeltetik, és annak a főrendiház által történt elfogadása után a bizottsági tagok meg fognak választatni».
A főrendiház november 13-dikán hozzájárult a képviselőház határozatához. Miután az erre vonatkozó üzenet a képviselőháznak ugyanazon a napon tartott űlésében fölolvastatott, Andrássy Gyula gr. miniszterelnök benyujtotta a Magyarország, Horvát-, Dalmát- és Szlavonországok közt fönforgott közjogi kérdések kiegyenlítése iránt létrejött egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. A képviselőház november 14-dikén tárgyalta a törvényjavaslatot, s azt közakarattal elfogadta. Ő felsége november 17-dikén szentesítette azt.
A horvát országgyűlés, a mely már szeptember 24-dikén fogadta el az egyezményt, s szeptember 25-dikén elhatározta, hogy megkéri ő felségét, hogy a fiumei képviselők a zágrábi országgyűlésre meghivassanak, november 18-dikán tartott űlésében két föliratot intézett ő felségéhez; az egyikben azt mondja, hogy a Magyarországgal való egyezmény szentesítése «felséged minden hű alattvalója kebelében örömet és megelégedést kelt»; a másikban elfogadja a fiumei kérdésben kelt legfelsőbb javaslatot, s jelenti, hogy e tárgyban négy tagú regnicoláris küldöttséget választ.
Magyarország képviselőháza november 22-diken választotta meg a Fiume tárgyában kirendelt küldöttségbe a három tagot. November 24-dikén 14Horvát-Szlavonország képviselői elfoglalták helyüket a magyar országgyűlés képviselőházában.
