A KATONAI BIRÓSÁGOKRÓL.
A KATONAI BIRÓSÁGOKRÓL.
A képviselőház 1868. november 29-dikén tartott űlésében Horváth Boldizsár igazságügyminiszter törvényjavaslatot terjesztett elő a katonai biróságok hatásköréről. Félve teszi ezt – mondotta – mert aggódik, hogy a ház türelmével él vissza, midőn a törvényhozás utolsó óráiban, annyi munkahalmaz közepett, új törvényjavaslattal áll elő. De mivel az nagy alkotmányos előlépés, s mivel összesen 17 szakaszból áll, remélte, hogy a ház előzetesen fogja tárgyalni. Tartalmából megemlítette, hogy a katonai biróságoknak civil hatáskörét teljesen megszünteti, a büntető ügyekben pedig tüzetesen szabályozza, s ezzel jövőre a gyakorlati életben igen sok conflictusnak teljesen elejét fogja venni.
A képviselőház deczember 6-dikán tárgyalta a törvényjavaslatot, a melyet Széll Kálmán előadó a központi bizottság nevében átalánosságban elfogadás végett ajánlott.
Ivánka Imre a következő indítványt terjesztette elő:
«Miután a «véderőről» szóló országos határozat, mely ez idő szerint e napokban fog ő felsége a király szentesítése alá terjesztetni, azon előrelátással hozatott meg, «hogy a szabadságon lévő katonák, a tettleg szolgálatban nem álló tartalékosok és honvédek mind polgári, bűnvádi és rendőri 123ügyekben a polgári törvények és hatóságok alatt állanak, és csak azon megszorításoknak vannak alávetve, melyek a nyilvántartás czéljából szükségesek», s ez irányban külön törvény hozatala rendeltetik el; (54. §.)
«miután az előttünk fekvő törvényjavaslat a fentebbi rendelkezéssel ellentétben áll, és a 2. §-ban azt rendeli, hogy: «az esküt letett katonák katonai bűnök vagy vétségek tekintetében mindaddig katonai biróság hatósága alatt maradnak, míg a katonasághoz tartoznak, ha nincsenek is tényleges katonai szolgálatban»;
«miután az előttünk fekvő törvényjavaslat az itt érintett «katonai bűnöket és vétségeket» nem részletezi, sem az azokra kiszabandó büntetések mértékét meg nem határozza;
«miután a véderőről szóló 54. §-ban rendelt törvényjavaslat, mely a nyilvántartás czéljából szükséges megszorításokat tartalmazza, mindeddig beterjesztve nincsen; és
«a védtörvény 42., 45., 46., 47., 48., 54. s a honvédségi törvény 22., 23., 24. §-ai azon rendelkezéseket tartalmazzák, melyek a besorozás, nyilvántartás és szolgálatbalépés kötelezettségét az állam részére biztosítsák:
«indítványozom:
«1-ször, utasíttassék a miniszterium, hogy az országgyűlés elé törvényjavaslatot terjeszszen, melyben «azon megszorítások, melyek a védtörvényben alapuló nyilvántartás szükségéből» folynak, szabályozva, s a kimérendő büntetések meghatározva legyenek;
«2-szor, ugyanakkor terjesztessék a ház elé törvényjavaslat, mely a «katonai bűnöket és vétségeket» kijelölvén, az azokra mérendő büntetéseket szabályozza;
«3-szor, ugyanakkor terjesztessék a ház elé törvényjavaslat, mely «a hadbirósági hatáskör kiterjesztésének eseteit» szabályozza; végre
«4-szer, «A katonai biróságok hatásköréről» rendelkező törvényjavaslat a fentebbi három törvényjavaslattal egy időben terjesztendő újra a képviselőház elé, hogy e szorosan összetartozó négy törvény együttesen tárgyaltassék.»
Simonyi Ernő «a katonai biróságok hatásköréről» törvényjavaslatot terjesztett elő, a mely így szól:
«1. §. A valóságos hadi szolgálatban álló katonák a szorosan vett személyes s bűnvádi keresetekre és szolgálati vétségeikre nézve katonai biróságok alá vannak vetve.
«2. §. Minden más esetekben az 1847/8: XXIII. t.-cz. 2. §-ának rendelkezése 124az összes magyarországi törvényhatóságokra kiterjesztve alkalmazandó.»
Beszédében Simonyi a miniszteri törvényjavaslatnak különösen 6. §-a ellen fordult, mint a melynek harmadik bekezdése első zavarok eseteiben, vagy ha külháború fenyeget, a szakaszban fölsorolt bűntettek miatt a polgárokat is katonai biróságok elé utasítja. Alkotmányos kormányok közt alkotmányos országokban az újkorban ezt az első esetnek mondotta, midőn népképviseletet fölszólítanak arra, hogy a polgárok fölötti biráskodást katonai törvényszékekre bízza. Ha ezt azzal akarják védelmezni, hogy itt csak belzavarok, csak háború eseteiről van szó, kérte a házat, tekintsen vissza Magyarország történetére, és azt fogja látni, hogy a mohácsi vész óta Magyarország csak az uralkodó házzal is, Magyarország Ausztriának absorbeáló tendentiái ellen is együttvéve összesen közel 100 évig állott háborúban, ha nem is egy huzamban, hanem megszakítva. Ezen hosszantartó belháborúk ideje alatt számtalan eset volt, melyek irányadóul szolgálhattak a törvényhozásnak oly törvények alkotására, melyek hasonló esetekben jövőre alkalmazhatók lennének. De mindezek ellenére Magyarország országgyűlése oly törvényczikket sohasem hozott, melyben egy betüvel is megengedte volna, hogy a polgárok fölött katonai biróságok itéljenek. Az 1791-diki törvényczikk pedig, a mely úgy tekinthető, mint a mely mind ezen zavarokat befejezte, mert az utolsót, az 1848-diki forradalmat kivéve, ezentúl a hazában komolyabb csendháborítás nem volt, e törvényczikk mindazon tapasztalatok után is, melyeket egy század nyujtott, a 6. §-ban említett vétségeknek megitélésére egyenesen a királyi táblát jelölte ki. Ott elő van sorolva a nyilt pártütés, a nyilt lázadás, fegyverfogás stb. s az 1723: 7. törvényczikk még sem mondja ki, hogy háború esetében a polgárok élete a katonai biróságoktól függjön, hanem egyenesen a királyi táblát jelöli ki ezen büntények birájául. A 6. §. elfogadása nem volna egyéb, mint törvényesített ostromállapot. 1848 óta Ausztriában és Magyarországban alig volt pillanat, mikor az egész területnek egyik vagy másik része nem lett volna kivételes állapotban, contumacirozásban, provisoriumban, szóval: minden névvel nevezhető ostromállapotban. Emez ostromállapotos politikának az lett a következése, hogy Ausztria elvesztette Olaszországot, kirekesztetett Németországból és három milliárdnyi adóssággal terheltetett. Meg volt győződve, hogy ez is egyike azon törvényjavaslatoknak, melyek nem egyenesen a magyar kormánytól erednek, hanem a melyek azon viszonynak következései, melyet az 1867: XII. t.-cz. létesített. A törvényjavaslat szerint az ostromállapotnak meghatározása, a területnek és idejének megszabása addig, míg a törvényhozás erről nem intézkedik, a miniszterium 125belátásától volna föltételezve. Bárki legyen a miniszter, bármennyi bizodalommal viseltetnék is iránta, ennyi hatalommal soha sem fogja fölruházni.
Deák Ferencz: T. ház! A miniszterium által beadott törvényjavaslatot a hadbiróságokra nézve átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, de nem azért, mintha én annak minden részét, minden rendeletét helyeselném, hanem azért, hogy alkalmam legyen az egyes pontoknál megmondani, mit nem helyeslek, és mit szeretnék másképp alakíttatni. Mert ha részletes tárgyalás alapjául nem fogadtatik el e törvényjavaslat, akkor kiesik kezünkből azon mód, mely szerint azt jobbá, czélszerűbbé és az ország közjogára kedvezőbbé vagy éppen nem károssá tennünk lehessen.
Czáfolgatásokba nem bocsátkozom; csak azt jegyzem meg, hogy az ostromállapot, mint minden kivételes állapot, szerencsétlenség; de valóban nem most találták fel. Emlékeztetem azokat, kik velem együtt 1848-ban a képviselőház tagjai voltak, arra, hogy engem, mint akkori minisztert, a ház sürgetett, készítsek szabályokat az ostromállapot mikénti behozatalára nézve; azokat el is készítettem; nagy részben a szerint lett behozva, és ott fekszik a 48-diki acták között. Az ostromállapot szomorú kényszerűség; Isten mentse a hazát, hogy rá szüksége legyen; de az ostromállapotnál még súlyosabb állapot az, ha nincs törvény, mely azt szabályozza, és ha az ostromállapoti törvény helyett önkény lép a sorompóba. (Élénk helyeslés.)
De, a mint mondom, czáfolgatásokba nem ereszkedem; rá nem érünk arra, hogy akár theoretikus, akár practikus vitatkozásokba és elmélkedésekbe a magasabb vagy nem magas politika felett beereszkedjünk. Egyszerűen csak azt mondom ki, hogy igenis, a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom.
Jelezem most mindjárt néhány pontját a javaslatnak, melyeket különösen nem szeretek. (Halljuk!)
Egyik például a 2-dik szakasz, hol a katonai bűnök vannak említve, de nincsenek elsorolva, ezt pedig mulhatatlanul szükségesnek tartom. (Helyeslés.) Mert az átalános kifejezés kétségkívül igen sok önkényre, s a magyarázatok által sok bajra adhatna okot.
A másik, a mit nem szeretek, az, hogy ha valaki a katonaság alatt, azaz akkor, midőn még fegyveres szolgálatban volt, követett el úgynevezett katonai bűnt, azért még akkor is üldözőbe vétethessék végtelenül, mikor már a katonaságot elhagyta. Én is minden criminalitásnál 126szükségesnek tartom az antiquálást, itt pedig ez esetben az elévülésnek, vagyis az antiquálásnak lehető rövid idejét kivánom. (Helyeslés.)
A harmadik, a mi bennem legtöbb aggodalmat keltett, és a mire nézve sok tekintetben egyetértek Simonyi Ernő t. képviselőtársammal, a 6-dik szakasz, melyet ő is leginkább kiemelt.
Egyik kifejezés, a mit nem szeretek abban a szakaszban: a «fenyegető háboru». Ki tagadja, hogy jelenleg is már fenyegető háboru korában élünk, mert majd innen, majd onnan tartunk a háborutól? A «kiütött háboru» ez nem elég præcis, mert a kiütött háboru már akkor van, mikor egymással verekedik a két ellenséges sereg. Van a fenyegető és a kiütött háboru között valami közép: mikor már kétségtelen a háboru kiütése, a nélkül, hogy még ágyuztak volna.
Másodszor nem tartom tisztának e szakaszban a «belzavarok» kifejezését. Belzavarok sokfélék lehetnek.
Egyik lehet a lázadás. Már ez, kérem, belháboru, éppen úgy háború, mint a külháboru; s mindazon szabályok, melyek a külháborunál állanak, a valósággal kiütött lázadásnál szintén alkalmazhatók.
Másik neme a belzavaroknak, mint a törvényjavaslatban is említtetik, olyan, mely még fegyveres lázadássá nem fajult, de mégis oly mérvű, hogy csak ostromállapottal lehet rajta segíteni, s az a szomorú kényszerűség áll elő, hogy gyors, erős, és csakis az ostromállapotnál alkalmazható eszközök által nyomható el vagy csillapítható le.
Ilyen eseteket én nem szeretnék akár a miniszteriumnak, akár a katonai hatalomnak önkényére bízni, hanem szükségesnek tartom, hogy azon szomorú kényszerűség eseteit is a törvény szabályozza. (Helyeslés.) Törvény mondja meg: mikor lehet ostromállapotot hirdetni? meddig terjedhet az ostromállapot? és melyek azon szabályok, melyek szerint az ostromállapot megrendelendő? Magában a törvényben kell meghatározva lenni a biróságnak; ez pedig, rendesen legalább, nem tisztán katonai biróság; például 48-ban is vegyes biróságok állítattak föl, a törvény által állítattak föl, s csak azon területre, melyre az ostromállapot ki volt terjesztve. Mert azt éppen nem látom szükségesnek, hogy ha az ország egyik szögletében zavar van és akkor ott ostromállapotot hirdetnek ki, ugyanakkor az ország másik szélén is ostromállapot alatt legyenek a polgárok.
Harmadik neme a zavaroknak olyan, melyeknél még ostromállapot sem szükséges. Az ilyenek rendes törvényes eszközök által is 127lecsillapíthatók, s itt már csakugyan nem látom okát annak, hogy a polgárok bármi czím alatt a rendes biróság alól elvonassanak. (Helyeslés.)
Én tehát, hogy rövidebb legyek, föl fogom olvasni, a mint a 6-dik szakaszt módosítani szeretném. (Halljuk!) Nem azért olvasom föl, mintha itt látnám ennek helyét, hanem előre is bejelentem, hogy midőn a 6-dik szakaszra kerülünk – föltéve, hogy a ház a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadja – akkor elő fogom adni mint akkor tárgyalás alá veendőt. Szerintem ezen 6-dik szakasznak alkotmányos szempontból is így kellene hangzani:
(Olvassa:) «Külháboru és bellázadás eseteiben, s ha a külháború kiütése már kétségtelen, a jelen szakaszban elsorolt bűntettek miatt a polgári személyek is katonai biróságok alatt állnak. Olyan belzavaroknál, melyek még nyilt lázadássá nem fajultak, ha a zavarok olyan mérvűek, hogy ostromállapotot tesznek szükségessé, a polgári személyek fölötti biráskodást is az ostromállapoti törvény fogja megállapítani. Ugyanazért meghagyatik a miniszteriumnak, hogy a legközelebbi országgyűlésre az ostromállapotot illetőleg részletes és kimerítő törvényjavaslatot terjeszszen elő, mely jövendőben állandó szabályul szolgáland. Olyan belzavarok eseteiben pedig, melyek ostromállapot nélkül is rendes és törvényes eszközökkel lecsillapíthatók, senkit rendes birósága alól elvonni nem lehet. Addig, míg az ostromállapotról szóló részletes törvény a legközelebbi országgyűlésen végleg el nem határoztatik, a miniszterium az ostromállapotot, a kezdet idejének, a követendő eljárásnak, a területnek, a melyre az ostromállapot kiterjed, a bűneseteknek, melyek az ostromállapot szabályai alá esnek, részletes és pontos meghatározása mellett, ha az országgyűlés együtt van, annak hozzájárulásával, ha pedig az országgyűlés együtt nincs, saját felelőssége alatt kihirdetni, de ez esetben azt indokolva a legközelebbi országgyűlés kezdetén haladék nélkül bejelenteni köteles.»
Ha a 2-dik szakasznál a katonai bűntettek határozottan kijelöltetnek; ha az elévülés azon bűntettekért, melyeket valaki akkor, midőn fegyvert viselt, követett el, rövid időre határozottan kimondatik; ha a 6-dik szakasz az általam fölolvasott szerkezet értelmében átalakíttatik, e törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.)
Vita után a képviselőház a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadta.
