A KÉPVISELŐHÁZ AZ ÖSSZES MINISZTERIUM CODIFICATIONÁLIS MUNKÁLATAIRA A MINISZTERELNÖKSÉG KÖLTSÉGVETÉSÉBEN 50,000 FRTOT ÁLLAPÍT MEG.
316A KÉPVISELŐHÁZ AZ ÖSSZES MINISZTERIUM CODIFICATIONÁLIS MUNKÁLATAIRA A MINISZTERELNÖKSÉG KÖLTSÉGVETÉSÉBEN 50,000 FRTOT ÁLLAPÍT MEG.
A képviselőház 1971. február 13-dikán tartott ülésének napirendjén volt az igazságügyminiszter 1871. évi költségvetésének részletes tárgyalása. A miniszter codificationális munkálatokra, az előző év 15,000 frtjával szemben, 50,000 frtot irányzott elő, s ez összeget az igazságügyminiszterium codificationális osztálya szélesebb alapon való szervezésének szükségével okolta meg. A pénzügyi bizottság, miként jelentésében előadta, az igazságügyminiszternek és a miniszterelnöknek fölvilágosításaiból meggyőződött, hogy nemcsak az igazságügyi szakban, hanem a közkormányzat más ágaiban is nagy jelentőségű törvényjavaslatok vétettek czélba, s e szempontot figyelembe véve, s nem tekintve az igazságügyminiszter megokolására és az általa tervezett szervezésre, codificationális munkálatokra 35,000 frt megszavazását indítványozta, s mivel e hitel az összes miniszteriumot illeti, azt a miniszterelnök költségvetésébe vélte áthelyezendőnek.
Perczel Béla megszavazta a kért 50,000 frtot, s a codificationális osztályt az igazságügyminiszterium keretében kivánta meghagyni.
Ghyczy Kálmán a következő határozati javaslatot indítványozta: «Terjeszsze a miniszterium elő azon eljárási tervét, illetőleg azon közegnek szervezetét és költségvetését, melylyel a codificationális munkálatokat jövőre teljesíteni szándékozik, s a ház, ha a szervezést czélszerűnek találandja, az arra szükséges költséget készséggel meg fogja szavazni; e nélkül a tárgyalás alatt levő rovatban kivánt összeget nem szavazhatja meg.»
Horváth Boldizsár igazságügyminiszter figyelmeztette Ghyczyt, hogy itt nem a miniszteriumtól független, vele coordinált testület alkotása czéloztatik, hanem az igazságügyminiszterium kebelében eddig létezett codificationális osztálynak szélesebb alapon való szervezése, ez pedig a végrehajtó hatalom teendőihez tartozik és nem a törvényhozás hatásköréhez. Azon kérdést, hogy a kért összeg melyik miniszternek költségvetésében szavaztassék meg, egészen alárendeltnek mondotta.
317Hosszabb vita után, a háznak február 15-dikén tartott ülésében, szót emelt Deák Ferencz.
Deák Ferencz: T. ház! Átalában érezzük, hogy Magyarország a magánjogi törvényhozás terén hátra van, és hogy számos a hiány, melyet pótolni kell. Minden oldalról sok és alapos a panasz, hogy nekünk büntető törvénykönyvünk, magánjogi polgári törvénykönyvünk, kereskedelmi, bányatörvénykönyvünk stb. nincs, a mi pedig van, az hiányos, és hogy ezeken segíteni kell. Ennélfogva nagyon fölösleges volna azt bizonyítgatni, hogy a codificatio törvényhozásunk egyik legfontosabb teendői közé tartozik.
A codificatio költség, még pedig tetemes költség nélkül nem eszközölhető; mert a codificatióhoz szükséges előkészületek, az anyag összegyűjtése, a törvényjavaslatok szerkesztése és elkészítése nagy figyelmet, sok munkát, sok fáradságot igényel. Nem hamari dolog ez, nem könnyü a szükséges törvényjavaslatokat rögtön összeállítani és beterjeszteni; ez nagy megfontolást igényel.
A codificatio igen tág kifejezés, és midőn a codificationalis költségekről van szó, ez alatt nemcsak egész codexeket, hanem egyes törvényeket is kell értenünk. E törvények sok nemüek. Vannak olyanok, melyek, úgyszólván, transitoriusok, vagy néha fontos tárgyak egyszerű beczikkelyezésére vonatkoznak, minő például a külfölddel kötött kereskedelmi szerződések, némely egyes vasuti törvények, indemnityk és effélék.
Ezen törvényjavaslatok elkészítésére nem szükséges valami nagy apparatus; ezt minden miniszterium elkészíthette a maga körében, és elkészíti ezentúl is. Más része a törvényeknek olyan, melyek állandóak, melyek életről vagy vagyonról rendelkeznek, melyeknek elkészítése nem rögtönözhető, mert több előkészüleket igényelnek. E törvények közt vannak ismét olyanok, melyek az európai törvényhozás által – értem más országok törvényhozásait – szintén megvitatva, megállapítva lettek. Ilyenek a criminalis, civilis, kereskedelmi és egyéb codexek. Ezeknek nagy részére nézve jeles munkák vannak előttünk, ezeket összehasonlítani, viszonyainkhoz alkalmazva megállapítani, egyöntetüvé tenni és javaslatba hozni: a codificatio dolga lesz.
De vannak, különösen e törvények közt, olyanok, melyekre nézve azt óhajtom, hogy a mivelt Európa összes törvényhozásai egy elvből, egy szempontból és hasonló szabályokkal állapítsák meg 318azokat; mert ezekre nézve az egyformaság a legfontosabb. Ilyeneknek tartom a kereskedelmi törvényeket (Helyeslés) és mindazon törvényeket, melyek a kereskedelemre vonatkoznak, a hitel- és váltótörvényeket. (Helyeslés.)
Vannak ezeken kívül más törvények, melyek Magyarországra nézve igen fontosak; de más országokban vagy nem léteznek, vagy más körülmények között léteznek; ránk nézve azonban nemcsak fontosak, hanem sürgetősek is. Ilyenek az urbéri természetű viszonyoknak átalakítására vagy megszüntetésére vonatkozó törvényjavaslatok, a mely viszonyok külföldön részint másképpen vannak elintézve, részint megszüntek.
Ezeket azért soroltam elő, hogy kiemeljem, mennyiféle a törvény, és hogy mily sokféle módon kell azok elkészítésében és összeállításában eljárni. Nem ugyanazon ember alkalmas bányatörvényt készíteni, ki büntetőtörvényt tud alkotni, és megfordítva, a kereskedelmi törvények megállapításához és szerkesztéséhez más képesség kell, mint pl. ha revisio alá vennők a véderőről szóló törvényt.
Azon szempontból indulok ki, hogy a törvényjavaslatokat, ő felsége nevében, a fejedelem initiativájánál fogva, a miniszterium, minden egyes miniszter a maga szakában, valószinüleg az összes miniszterium beleegyezésével, terjeszti elő, tehát a miniszteriumnak kell gondoskodni, hogy jó javaslatok készíttessenek; következésképpen arra is kell figyelmeznie, hogy minden törvényhez azon egyének alkalmaztassanak, a kik az illető szakban jártasak. Ez nem zárja ki azt, hogy más szakemberek, átalában publicisták, szintén részt vegyenek a törvények készítésénél; nem zárja ki azt, hogy figyelem legyen arra, hogy az egyik törvény a másiktól elvre és irányra nézve eltérő ne legyen.
A törvények előkészítésére más egyének szükségesek, mások ismét az összeállításra és szerkesztésre. Ismerek embereket, kik az előkészítésben és az adatok gyűjtésében valóságos capacitások, de kevesebb jártassággal bírnak az összegyűjtött adatok összeállításában, különösen pedig a törvények szerkesztésében. A ki törvények szerkesztésével foglalkozott, tudja, hogy még akkor is, mikor az eszme előtte tökéletesen világos, ha tudja is, mit akar a törvényben kifejezni, sokszor órák, napok kellenek csak egy szakasz helyes, szabatos fogalmazására. Tehát más emberekkel kell az anyagot gyűjtetni, másokkal azt összeállíttatni, másokkal ismét revideáltatni, mással az egyiket, mással a másikat; ebből az a következés, hogy ha a miniszterium 319codificationális rendes bizottságot akarna fölállítani, ennek óriási számra kellene növekedni, hogy minden érdek, minden szak elegendően képviselve legyen benne. És még akkor sem volna biztos arról, hogy czélját eléri.
Igen sok törvényjavaslatra nézve enquêteket kell összehívni és a szakértőket kihallgatni. Ennek következtében nézetem az, (Halljuk!) hogy a miniszterium nem képes rögtön oly szervezetet előterjeszteni, mely szerint a szükséges törvényjavaslatok elkészítésében eljár; mert a mód, a törvények különfélesége szerint, különféle lehet, hacsak oly szervezetet nem készít, mely valóságos «ibis redibis» lenne, és mely alól, éppen átalánossága miatt, bármikor könnyen kibujhatnék.
Egyik törvényjavaslatnál bányászati szaktudósokat hív össze, a mint már meg is történt; másnál kereskedőket, harmadik esetben, például a börtönügyekben, szakférfiakat küld más államokba, a hol a börtönintézetek jól vannak szervezve, s ezeknek tapasztalatait használja föl.
Óhajtom és reménylem is, hogy ha Európa békéje helyre fog állani: az európai államok maguk arra fognak törekedni, hogy egy közös összegyülekezetben az egész európai kereskedelemre, hitelre nézve egyforma, összhangzó törvényjavaslatok készíttessenek.
Nem tartom lehetőnek, hogy a miniszterium ily tervezetet most rögtön elkészítsen; úgyszintén nem tartom czélszerűnek, hogy mindaddig, a míg az ily tervezetet elénk nem ad, codificationális költségekre semmit se sazvazzunk meg. Egy évről van szó. A jövő évben ismét tanácskozni fogunk erről és határozhatunk a körülmények szerint. Ezen évvel minden codificationális költséget megtagadni, és így a codificatio előkészítését megakadályozni, nem tartanám helyesnek.
Nem akarok hosszas lenni, csak azt fejezem ki röviden, hogy én ezen évre óhajtok megszavazni codificationális költségeket; de mivel majd minden miniszterium köréből szükséges, hogy beadassanak törvényjavaslatok, azt hiszem, hogy nem egyes miniszternek, hanem az összes miniszteriumnak kell megszavazni a költségeket. Az összes miniszterium, belátása szerint, rendelkezzék ezen költségekről; de szükségesnek tartom, hogy a pénzbeli eszközöket arra, hogy az előkészületeket megtehesse, hogy törvényjavaslatokat készíthessen, neki megszavazzuk.
A mi a mennyiséget illeti, én már ezen évre sem tartom fölöslegesnek, hogy a kért 50,000 forint szavaztassék meg. Óhajtásom tehát az, hogy szavazzunk meg a codificationális munkálatokra 50,000 320forintot az összes miniszteriumnak úgy, hogy az erről az összegről a szükséghez képest rendelkezhessék.
De aggodalom merült föl ez iránt többekben. Sokan attól tartottak, hogy most már ezen összegből nagy testület fog fölállíttatni, mely mint államhivatalnoki testület fog rendszeresíttetni, és e hivatalnokok a codificatióval lesznek megbízva. Ha e testület egyszer rendszeresítve lesz, e hivatalnokokat akkor, mikor a codificatio bevégeztével fölöslegesekké váltak, a ház a nyugdijazásból ki nem rekesztheti, s ezen nyugdijazás ismét új terhet ró az országra. Előbb mondottam, hogy én a codificatióra nézve, a jelen körülmények közt, állandó és rendes fizetéssel ellátott államhivatalnoki testületet nem tartok czélszerűnek, és pedig azért nem, mert ha kevés tagból áll, akkor az igen sokféle szakban nem lesz képes hivatásának megfelelni; ha pedig igen sok tagból áll, először sok tag közt a tanácskozás mindig nagy nehézséggel jár, másodszor igen nagy költséget fog okozni. (Helyeslés.) Mondjuk ki tehát most, hogy megszavazzuk az 50,000 forintot az összes miniszteriumnak, de azon kikötéssel, hogy ezen pénzből ne valamely állandó, rendes fizetéssel ellátott hivatalnoki testület alakíttassék. Ennek kizárásával a többire nézve a miniszteriumra bízzuk, hogy az összeg hovafordításáról belátása szerint intézkedjék.
Ennélfogva módosítványt vagyok bátor a t. háznak benyujtani, mely egyszerűen ennyiből áll: «Módosítvány az igazságügyminiszterium költségvetésénél a codificationális munkálatokról szóló pontra nézve. «Codificationális munkálatokra az 1871-dik évre az összes miniszteriumnak 50,000 forint akképp szavaztatik meg, hogy ezen összegről az összes miniszterium rendelkezzék, de abból valamely állandó és rendes évi fizetéssel ellátott államhivatali testület föl ne állíttassék. Minthogy ezek szerint a codificationális költség az összes miniszteriumnak szavaztatnék meg, e pont a miniszterelnöki költségvetésbe volna átteendő.» (Helyeslés jobbfelől.)
Utóbb lesz-e szükség ily testület fölállítására, nem tudom. Ha a miniszterium jónak látja, és ha látja a ház, hogy szükséges, akkor adjon be a miniszterium javaslatot, hogy miként lehet ily testületet fölállítani; de az idénre nem tartom sem helyesnek, sem czélszerűnek. Magától értetik, ha a miniszterium egy ily testületet akar fölállítani, azt specifice a ház hozzájárulása nélkül nem teheti.
Még csak azt jegyzem meg, hogy mivel az én nézetem szerint az összes miniszteriumnak szavaztatnék meg ezen 50,000 frt codificationális költség: ezen pontot át kellene tenni a költségvetésben a 321miniszterelnök költségvetésébe. Ezen módosítványomat bátor vagyok a t. ház asztalára letenni, ajánlva azt elfogadás végett. (Helyeslések.)
A képviselőház elfogadta Deák indítványát.
