A KIRÁLYI FŐÜGYÉSZ KÖZBEJÖTTÉVEL FENYÍTTESSENEK-E MEG AZ ÜGYVÉDEK VISSZAÉLÉSEI?
A KIRÁLYI FŐÜGYÉSZ KÖZBEJÖTTÉVEL FENYÍTTESSENEK-E MEG AZ ÜGYVÉDEK VISSZAÉLÉSEI?
A képviselőház 1871. május 8-dikán tartott ülésének napirendjén volt a kir. ügyészségről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása.
A 28. §. arról intézkedett, hogy a kir. főügyész hatásköre különösen mire terjed ki, s e §. e) pontja így szólott: «e) a kerületében lakó ügyvédek által elkövetett visszaélések esetében egyelőre azon hatáskörrel bír, mely az eddig fönálló gyakorlat szerint a m. kir. ügyigazgatót illette.»
Az ellenzékről többen kérdést tettek, hogy minő gyakorlatot ért e pont és minő visszaélésekről van benne szó.
Horváth Döme, az igazságügyminiszter megbizottja, előadta, hogy 1804-ben a kanczellária az ügyvédség és ügyvitel érdekében rendeletet bocsátott ki, melyet a jogszerű gyakorlat érvényesített, s melynek törvényességét az alkotmányos megyék mindannyiszor, a mikor szükségesnek mutatkozott, hozzájárulásukkal elismerték. «A kir. ügyigazgató az ügyvédi visszaélésekre nézve a vizsgálatot teljesítette, megkereste közvetlenűl a megyéket azok teljesítésére, s a kir. tábla a mondott vizsgálat után mint illetékes biróság itéletileg el is intézte az ügyet. És e szokás és gyakorlat újabb rendeletek által különböző időkből folyton a mai napig érvényben lett tartva. Ezen §.-ban is föntartani czéloztatott addig, míg a kilátásba helyezett új törvény az ügyvédi rendezésről nem fog beadatni.»
Deák Ferencz: E szakasz e) pontja szól átalában minden ügyvédről, kik a kerületekben laknak, hogy azokra a kir. ügyigazgató fölügyeljen, és azok visszaélései ellen lépéseket tegyen. Ezt a törvényjavaslat az eddigi gyakorlat nyomán akarja megállapíttatni.
326Én publicus életet élek már közel félszázada; de ezen fölügyeleti jognak gyakorlását soha sem ismertem. Ismerem ugyan azon utasítást, a mely itt fölhozatott; de hogy az valami nagy gyakorlatban lett volna, azt legalább én nem tudom. Sok visszaélést tudok az előbbi időkből, de ezek nem a kir. ügyek igazgatójának közbejöttével, hanem más úton fenyíttettek. Azon gyakorlatra történt hivatkozás tehát, szeliden szólva, üres dolog.
Ha az ügyvédi rendtartást meg akarjuk alkotni, akkor határozhatunk azon kérdés fölött, hogy az ügyvédek visszaélései miként lesznek megtorlandók. Én ezen §.-t teljesen fölöslegesnek tartom, mert oly gyakorlatra hivatkozik, melyet az egyik rész törvényes gyakorlatnak tart, a másik pedig e gyakorlatot nem ismeri el. Különben alig tudom módját eltalálni, miképp ügyeljen föl a kir. ügyek igazgatója arra, hogy egyes ügyvédek visszaéléseket ne kövessenek el.
Én szintén azt indítványozom, hogy ezen pont hagyassék ki. (Átalános élénk helyeslés.)
A képviselőház az e) pontot törölte.
