A KÖZÖS NYUGDÍJAKRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYJAVASLAT TÁRGYÁBAN.
A KÖZÖS NYUGDÍJAKRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYJAVASLAT TÁRGYÁBAN.
A képviselőház 1868. deczember 2-dikán tartott űlésében tárgyalta a közös nyugdíjakról szóló törvényjavaslatot, s elfogadta az 1. §-t, mely így szól: «Közös nyugdíjaknak a multra nézve csupán a had- és külügyi miniszteriumok, a központi hadi számvevőség személyzetének, és a volt rendőri miniszterium azon osztályának nyugdíjai tekintendők, a mely osztály jelenleg a közös külügyminiszteriumhoz van beosztva. E nyugdíjak a delegatiók által megállapítandó közös költségvetésbe vétetnek föl.»
A miniszterium törvényjavaslatának 2. §-a ez volt: «Az előbbi szakaszban elsorolt központi közegeken kívül voltak 1867 előtt más központi közegek is, melyeknek működése Magyarországra is kiterjedt. Ily központi közegek voltak a miniszteri tanács, az államtanács, a cs. kir. bel- és igazságügyi, rendőri, pénz- és kereskedelmi miniszteriumok, a legfelső számvevőszék és a kanczelláriák. Ezen központi közegek Magyarországra nézve törvényesek nem levén, nyugdíjaik sem terhelhetik jogilag a magyar korona országait. Azon politikai és méltányossági tekintetekből mindazáltal, a melyek a magyar országgyűlést arra birták, hogy az államadósságok után, melyek Magyarországot jogilag szintén nem terhelhetik, bizonyos évi járulékot vállaljon el, kész Magyarország ez egyezménynél fogva, minden 118innen vonható következtetés nélkül, a fentebb elősorolt központi közegek személyzetének nyugdíjaiból 23 százalékot elvállalni. Az ezen szakaszban érintett nyugdíjasok névjegyzéke és nyugdíj-illetményökről szóló kimutatás a függő adósság ellenőrzésére kiküldött bizottság által folyvást nyilván tartatik, s az ekképp igazolt összeg 23 százaléka a magyar kir. pénzügyminiszter által évenkint a magyar korona országai költségvetésébe vétetik fel.»
E §. ellenében a központi bizottság a következő véleményt terjesztette a ház elé:
«A jelen országgyűlésen, melynek még oly sok és mulhatlanul elvégezni valója van, de a melynek napjai már annyira megszámlálvák, nincs többé idő és lehetőség, hogy az 1867-dik évig létezett miniszteri tanács, államtanács, cs. kir. bel- és igazságügyi, rendőri, pénzügyi és kereskedelmi miniszteriumok, legfelső számvevőszék és udvari kanczelláriák személyzetének nyugdíjai iránt, melyek ezen 2. §-ban érintve vannak, részletes kimutatások alapján és kellő áttekintéssel lehessen határozni. Addig pedig, míg ez tüzetesen eszközölhető volna, mind azon szempont, miszerint semmi ne tétessék ezúttal, a mi a jövőbeli beható intézkedésnek elébe vágna, mind a politikai és méltányossági tekintetek egyaránt megkivánják, hogy a jelenlegi állapot, s így a miniszteriumnak e részbeli felhatalmaztatása tartassék fönn továbbra is.
A központi bizottság tehát, a 2. §. első sorainak meghagyásával, és a többi résznek megváltoztatásával, ezen szakasznak következő újabb szerkezetét hozza javaslatba:
«Az előbbi szakaszban említett központi közegeken kívül voltak az 1867. év előtt más központi közegek is, melyeknek működése Magyarországra is kiterjedett. Ily központi közegek voltak a miniszteri tanács, az államtanács, a cs. kir. bel- és igazságügyi, rendőri, pénzügyi és kereskedelmi miniszteriumok, a legfelső számvevőszék és a kanczelláriák. Ezen központi közegek Magyarországra törvényesek nem lévén, nyugdíjaik sem terhelhetik jogilag a magyar korona országait. Politikai és méltányossági tekintetekből mindazáltal fölhatalmaztatik a miniszterium, hogy a fentebbi elősorolt központi közegek személyzetének nyugdíjai a közelebbi 1869-dik évre is azon mód szerint fizettessenek, a mely szerint a jelen év folytán fizettettek.
«Jövőre nézve pedig oda utasíttatik a miniszterium, hogy ezen nyugdíjakról részletes összeirást és kimutatást készítvén, mind ezt, mind a nyugdíjak mi módon leendő fedezésére vonatkozó javaslatát terjeszsze az országgyűlés elé.»
119Tisza Kálmán nem fogadta el sem az eredeti szerkezetet, sem a központi bizottságtól módosítottat, hanem az egész szakaszt egyszerűen kihagyatni kivánta. Nem tudta, mivel lehetne indokolni, hogy az ország pénzügyi szegénysége mellett nyugdíj szavaztassék meg azoknak, a kikről csakugyan áll, hogy nagyobb részben és minden esetre teljes átalánosságban csakis a haza ellen tett szolgálataikkal szerezhettek érdemeket. Ha talán úgy tekintik ezt némelyek, mint a kiegyenlítés kifolyását, ez esetben az lett volna a helyes, hogy akkor, midőn a kiegyenlítés köttetett, ismerhettük volna annak föltételeit, hogy legalább tudhatnók már egyszer, hogy vajjon mikor fogjuk már a kiegyenlítés folytán hozandó anyagi áldozatokat bevégezni. Már sokszor voltunk oly helyzetben, például az államadósságok megszavazásakor, hogy azt kelle hinni, hogy rendben vagyunk, s nem kell többet fizetnünk a kiegyezkedés árában, és íme most újra jön egy törvényjavaslat, mely újabb terheket ró ránk, ismét azon a czímen, hogy ez a kiegyezés egyik ára. Ha a fátyolborító eszméből indulnak ki, ő nem tartozik azokhoz, kik soha és semmi szín alatt megbocsátani nem tudnának, csakhogy akkor azt szerette volna és szeretné, hogy a fátyolborítás mindkét részről történjék, hogy ne csak azokról akarjunk gondoskodni, kik a törvényjavaslat által érintetnek, hanem gondoskodni akarjunk azokról is, kik e javaslat által nem érintetnek, a kik azon nehéz időben, melyre most fátyolt akarunk vetni, a hazát szolgálták. Minthogy pedig ez nincs a törvényjavaslatban, s minthogy azt hiszi, ideje már valahára határt vetni az áldozatoknak: a 2. §-t egyszerüen kihagyatni kérte.
Nyáry Pál nem szavazott meg jutalmat azoknak, a kiknek még csak a neveit sem merte a miniszterium a ház emlékezetébe hozni.
Simonyi Ernő a törvényjavaslatot alapjánál fogva és elvből ellenezte. Ha a ház a visszanyert alkotmányos életet föntartani kivánja, ne szavazzon meg jutalmakat azoknak, kik alkotmányának legnagyobb ellenségei voltak, és ne teremtsen ily példa által magának új ellenségeket.
Deák Ferencz: T. ház! A miniszterium egy más tartalmú törvényjavaslatot adott be; az osztályok azt tárgyalták is, a központi bizottság pedig ezen előttünk levő törvényjavaslatot terjesztette elő. (Halljuk! Halljuk!) Ezen törvényjavaslat egészen más szempontból indul ki, mint a miniszteriumtól beadott törvényjavaslat.
A nyugdíjak kérdése nem egyszerű, hanem bonyolódott kérdés. Igen sok tagja van a t. háznak, ki a miniszterium által beadott törvényjavaslatot 120pártolni nem akarta, nem azon szempontokból, melyeket Simonyi képviselő úr felhozott, mert azon szempontokat már az 1. §. elfogadásával mellőzte a t. ház. Azon szempontok azok, hogy csak olyanokat lehessen nyugdíjazni, kik a törvényt és alkotmányt szolgálták, nem pedig azokat, kik ellene szolgáltak. Az 1. §-ban, melyet a ház ma már elfogadott, a volt külügyminiszterium, a központi hadi számvevőség, a volt rendőri miniszterium bizonyos tagjainak nyugdíjaztatását, ugyanazon osztály nyugdíjaztatásának tekinti, mely osztály jelenleg a közös külügyminiszteriumba van beosztva. Ezek épp úgy nem alkotmányos alapon állottak, ezek éppen úgy nem szolgálták a törvényt, nem szolgálták az alkotmányt, sőt működésükben a mi alkotmányunk és alkotmányos fogalmaink ellen jártak el, mégis szükségesnek tartotta a ház ezek nyugdíjaztatását elrendelni, elismerni ezen nyugdíjazást a multra nézve. Tehát azon elvet, melyet Simonyi képviselő úr előhozott, a ház, előbbi határozatában, már elvetette.
Nem is azon szempontból indult ki a központi bizottság, úgy hiszem, midőn ezen törvényjavaslatot előterjesztette, hogy melyik milyen körülmények közt, minő szellemben, minő alkotmányos vagy nem törvényes alapon szolgált, hanem éppen azért, mert a nyugdíjak kérdése igen bonyolódott, éppen azért, mert ezen nyugdíjak minden ágazatának, minden nemének tisztába hozatalára nézve az idő rövid, azt kivánta, hogy a dolog jelen helyzetében hagyatván, a miniszterium a jövő országgyűlés elé kimerítő törvényjavaslatot terjeszszen ezen nyugdíjakról. Vannak olyan nyugdíjak, melyek 48 előttiek, ezekre, úgy hiszem, senki sem akarja a megtagadás elvét kimondani. Némelyek a magyar kanczellária 1861-ben működött tagjainak akartak az osztályokban nyugdíjakat adni. Az elv ugyanaz. (Nem lehet!) Engedelmet kérek, hogy ezt akarták az osztályokban, hogy követelték az osztályok némelyikében, azt én határozottsággal mondhatom. Az a kérdés, hogy beleereszkedhetünk-e ezekbe részletesen?
Szerettem volna, ha a miniszterium a nyugdíjak kérdését hónapok előtt adta volna elő; szerettem volna, ha azt az előterjesztést, mit tőle most kivánunk, már előbb beterjesztette volna; de ez nem történt. Nincs tehát más választásunk, mint vagy átalában kimondani azon elvet, hogy semmiféle nyugdíjat nem fizetünk, vagy úgy tekinteni ezt, mint a központi bizottság tekintette, mint maga a miniszterium tekintette, hogy az államadósságokkal egy természetű, mely a kiegyenlítés által megszüntetett régi állapotnak ránk is súlyosodó következménye. (Helyeslés jobb felől.!)
121Én azt hiszem, e két mód közül egyiket kell választani. Az első, hogy átalában valamennyi nyugdíj megszüntetését kimondjuk, alig hiszem, hogy a ház többségének akarata legyen; először azért, mert mégis bizonyosan lesznek nyugdíjak, melyeket a ház is meg akar hagyni; másodszor azért, mert Magyarország a magyar királynak szavát beváltani mindenütt, a hol lehet, kész leend mindenkor. (Helyeslés.)
Ez a törvényjavaslat nem vágja el a háznak azon hatalmát, hogy a nyugdíjakat részletesen tárgyalja, sőt egyenesen föntartja, és ha a névsorozat, a szolgálatok ideje, a szolgálatok természete az előterjesztésben ki fog fejtetni, akkor szólhatunk hozzá, akkor gondoskodhatunk olyan módról is, a melylyel ezt leginkább fedezni tudjuk, úgy, hogy ez az országnak minél kevesebb terhére legyen.
Én éppen e törvényjavaslatot látom olyannak, mely azt a legfontosabb ellenvetést kikerüli, melyet a miniszteri törvényjavaslat ellen föl lehet hozni, azt t. i., hogy azt sem tudjuk kik, azt sem tudjuk, hányan vannak, azt sem tudjuk, mennyi átalában. (Felkiáltások balról: És mégis megszavazzuk!) Engedelmet kérek, méltóztattak volna ezt tavaly mondani, hisz a mult évben is a miniszteriumnak adott fölhatalmazás folytán fizettük őket.
Tovább megyek. Azon elvet, melyet egyik képviselő, gondolom éppen Simonyi Ernő képviselő úr fölhozott, hogy a kik nem alkotmányos téren, nem az alkotmány és törvény mellett, hanem ellene szolgáltak, azoknak nem kell semmi nyugdíjat megszavazni: ezen elvet a t. ház már egy más alkalommal elmellőzte. Kérdem, a hadsereg alkotmányos alapon szolgált-e? Kérdem, az mellettünk szolgált-e? Felelet: nem. Ha valaki, ez szolgált ellenünk, és az országgyűlés, a pensions-fondot, melyet az alkotmányellenes időkben elköltöttek, úgy tekintvén mint államadósságot, ezen katonaságnak nyugdíjai alapjára – én nem tudom hány milliót – megszavazott. Kérdem, mi különbség van egyik és másik között elvre nézve?
Egy valaki azt mondta nekem, hogy a katonaságot jövőre is meg akarja tartani, s azért megadja részére a nyugdíjat. Igaz, de nem azoknak adja a nyugdíjat, a kik jövőre fognak az alkotmány mellett szolgálni, hanem azoknak, a kik a multban szolgáltak az alkotmány ellen.
A katonatiszteknek nyugdíjai bizonyos pénzalapból kerültek ki. Ez a pénzalap elköltetett, s azt Magyarország is pótolja. A polgári tisztviselőknek nyugdíjai egy más pénzalapból fizettettek; ez is elköltetett. 122Nem látom okát, hogy ez más természetű legyen, mint az a másik.
Én részletekbe, ezen nyugdíjakra vonatkozólag, nem tudok bocsátkozni, mert nincsenek előttem az adatok. Én óhajtok ebben, minden körűlményről felvilágosítva, alaposan határozni. Erre az idő rövid. Átalában azt nem mondhatom, hogy minden nyugdíj megszünik, mert annyi családot szerencsétlenné, özvegyet és árvát kenyértelenné tenni én sem szeretek. Én tehát azt hiszem, hogy éppen ez a javaslata a központi bizottságnak az, mely hatalmunkba adja és számunkra föntartja, hogy a dologról kimerítőleg részletesen intézkedjünk, addig pedig csak annyit tesz, mint a mult évi országgyűlés tett, t. i. a dolgot jelen állapotában hagyja.
Én ezt fogom pártolni. (Helyeslés jobb felől.)
Keserű vita után a képviselőház 194 szavazattal 102 ellenében elfogadta a központi bizottság szerkezetét.
