A NEMZETISÉGI TÖRVÉNYRŐL.
A NEMZETISÉGI TÖRVÉNYRŐL.
A képviselőház 1869. junius 24-dikén tartott ülésének napirendjén volt a válaszfölirati javaslat részletes tárgyalása.
Buttyán László, huszonkét elvtársa nevében is, a 4-dik pont után a következő új pont fölvételét indítványozta: «Nem mulaszthatjuk azonban az ily fontos tárgyak közül fölemlíteni a nemzetisegi kérdést, melynek szerencsés megoldása, szerintünk, a hazában lakó népek moralis, szellemi és anyagi felvirágzásának föltétele, s következőleg életfeltétel az egész hazára nézve. E tekintetben a mult országgyűlés alkotott ugyan egy törvényczikket, s hiszszük, hogy éppen ez okból Felséged atyai gondolkodása hagyá érintetlenül ezen kérdést a trónbeszédben; azonban nem tagadhatjuk felséges 192úr, hogy az azon törvényczikk szerinti megoldás nem eredményezett az ország minden népénél közmegelégedést; miért is mi azon lelkiismeretes meggyőződésben, hogy közös hazánk boldogsága csakis az ország összes népeinek minden jogos követelménye kielégítése által érhető el, nem tekinthetjük ama kérdést véglegesen megoldottnak: ugyanazért hajlandók vagyunk azt, akár Felséged kormánya, akár az országgyűlés kezdeményezésével ujolag tárgyalás alá venni, és annak folytán, az ország territoriális és politikai egységének föntartása mellett, a teljes jogegyenlőség alapján a hazában lakó minden nemzetnek, mint olyannak, létét és elidegeníthetlen jogait törvény által biztosítani.»
Deák Ferencz: T. ház! (Halljuk) Az 1868-diki törvényhozás megalkotta a nemzetiségi egyenjoguságról szóló törvényt. Azon szándékkal alkottuk azt meg, hogy minden, bármely nemzetiséghez tartozó, bármily ajkú polgárnak egyenjogúsága a lehetőségig biztosíttassék, s e mellett az ország önállása, együttmaradása, szervezete stb. föntartassék.
Most indítvány tétetik, hogy mi magunk mondjuk ki, hogy ezen törvény azért revideálandó, mert a nemzetiségeket nem elégítettük ki.
Lehet, hogy a ház többsége az okok meghallgatása után újabb javaslatot vesz tárgyalás alá; de hogy mi a trónbészédre adott válaszfeliratban, a nélkül, hogy újabb törvényjavaslat előttünk volna, a nélkül, hogy az megvitattatnék, mindjárt előre kimondjuk, hogy azon törvényt nem tartjuk helyesnek, hogy nem tartjuk kielégítőnek: ezt tőlünk, úgy hiszem, senki sem fogja kivánni. (Helyeslés.)
Óhajtja mindenki a közmegelégedést; hanem én azon véleményben vagyok, hogy ha a törvényt úgy alkottuk volna, mint a mult országgyűlésen a kisebbség kivánta, akkor sem lett volna az országban közmegelégedés; mert a közmegelégedésre törekedni kell ugyan, hanem a törvényhozást mindenekelőtt az igazság, a méltányosság s az ország közérdeke vezérli, miután azt el nem kerülheti, bármily törvényt alkosson is, hogy legyenek olyanok, a kik azzal nincsenek megelégedve.
Minden képviselőnek jogában áll, valamely fönálló törvény változtatását sürgetni és arra nézve javaslatot készíteni. Ha a t. képviselő urak ily javaslatot fognak bármikor beadni: a ház okvetetlenül szólni fog a fölött, hogy tanácskozás alá vegye-e, és miképp határozzon fölötte? (Helyeslés) hanem előre, a válaszföliratnál, kárhoztató itéletet mondani azon törvényre, melyet a mult országgyűlésen alkottunk, 193új törvényjavaslat nélkül, a nélkül, hogy a tárgy külön megvitattatnék: ezt nem tartom helyesnek s a fönálló formákkal megegyezőnek. (Átalános helyeslés.)
Még helytelenebb volna ezt éppen ezen pontnál kimondani. A válaszfölirat ezen pontja azt mondja (Olvassa): «Sok időt, nehéz munkát vesznek igénybe azon fontos tárgyak, melyek a legmagasabb trónbeszédben különösen meg vannak említve; de még ezeken kívül számos és nem csekélyebb fontosságú kérdés megoldására kell a törvényhozás figyelmének kiterjedni; fordulhatnak s valószinűleg fordulnak is időnkint elő ily tárgyak tanácskozásainkban, s mi ezekre nézve is fel fogjuk terjeszteni Felségedhez megállapodásainkat.»
Ha ezen tárgy is azok közé tartozónak tekintetik, szintén lehet indítványozni új törvényt, és a ház fog fölötte határozni. Nem csak ezen egy, hanem sok más törvényre nézve is történhetik az, hogy valaki indítványt tesz, és felvételét és a régi törvény megváltoztatását sürgeti. Miért tehát egyet különösen megemlíteni éppen ezen pontnál, a nélkül, hogy a többit is megemlítenők?
Ha, mint említém, nem volna joguk a képviselőknek, bármely törvény megváltoztatását indítványozni: akkor még érteném a felszólalást, de ez a joga megvan minden képviselőnek. Ezen kérdésnek most, minden előleges vita nélkül elfogadása nem tartozik a politikai lehetőségek sorába: mert a ház bizonyosan csak akkor határozhat fölötte, ha az új tervet, új javaslatot és ennek indokait látja. Azt tartom tehát: ne keverjük össze ezen tárgyat a válaszfölirattal. Ha indítvány fog tétetni, akkor szólhatunk hozzá. (Élénk helyeslés.)
Vita után, a melyben főleg az úgynevezett nemzetiségi képviselők vettek élénken részt, a képviselőház az indítványt elvetette.
