A PÁRT TISZTELGÉSE DEÁK FERENCZNÉL.

Teljes szövegű keresés

A PÁRT TISZTELGÉSE DEÁK FERENCZNÉL.
A képviselőházi Deák-párt tagjai 1868. deczember 10-dikén búcsúztak el Deák Ferencztől. A Deák-kör elnöke, Somssich Pál, reámutatott az elért eredményekre, s ezután így folytatta:
És most szabad legyen nehány perczet még a kegyelet és hála érzéseinek szentelni. A sikert, a melyet közösen vívtunk ki, s a mely teljes meggyőződésünk szerint hazánknak századok óta nem élvezett jogait szerezte vissza, mindenek fölött egy férfiu bölcseségének köszönjük, a ki pártunk vezérévé lőn. (A párt tagjai fölállanak és perczekig tartó lelkes éljenekbe törnek ki.) Ismétlem, vezérévé lőn, mert nem kereste ő azt soha, annál kevésbbé követelte, sőt nem egyszer tiltakozott ellene, mi pedig nem választottuk őt, mert választani csak ott lehet, hol többek közt oszlik meg a vélemény. (Fölkiáltások: Nagyon helyes!)
A gondviselés küldötte őt közénk, mely, midőn Deák Ferenczczel ajándékozott meg bennünket, egyszersmind keblünkbe oltotta a hit, remény és szeretetnek érzéseit, s ezeknek varázserejével csatolt bennünket hozzája. (Viharos éljenzés.)
Így lőn ő pártunk vezére, a nélkül, hogy vagy ő kereste, vagy mi választottuk volna. Mondom, Isten küldötte, s mert hűséggel járt el küldetésében, s az örök bölcseség vezérelte eszét és szívét: sikerrel áldotta meg munkáját. (Zajos tetszésnyilvánítások.)
Mi mindnyájan tiszteljük, szeretjük e jeles férfiut, önként követjük tanácsát, oly örömmel és készséggel, a minőt csak az ő nyájas felsőbbsége 146volt képes megnyerni, s az az ő kitünő tulajdonainak egyik legfényesbike, hogy felsőbbségét sohasem érezteti tanácsával, nem aláz meg vezérletével, nem parancsol, hanem fölemel, föl az ő nézeteinek magas színvonalára, úgy, hogy midőn utána indulnak hívei, nem őt, hanem saját meggyőződésüket követik; midőn vele egy nézetben nyilatkoznak, nem az ő, hanem saját nézeteiket nyilvánítják. (Élénk tetszés.)
Mit mondjak bölcseségéről? Midőn küzdelmeink közepette vész és vihar hányta sajkánkat, midőn elsötétült látkörünk, s a kitűzött czélra vezető igaz utakat eltalálni oly kétes volt; midőn valódi nehézségekkel állottunk szemben, vagy ármánynyal kelle küzdenünk és fondorkodók veszélyeztették a sikert: nem volt-e ő a nyugodt lelkű, erős karú kormányos, a biztos kalauz, a bátor, ki az igazság pajzsával vértezve, sohasem csüggedett, a bölcs, kinek óvatosságán megtört az ármány és gonoszság? Szóljak-e önzéstelen hazafiságáról? Hozzá hasonlót a történelem csak keveset mutat föl. (Zajos helyeslés.)
Mondjátok meg, tisztelt barátaim, mondjátok meg, kérlek, inkább tisztelitek őt, mint szeretitek, vagy inkább szeretitek, mint tisztelitek? (Általános zajos fölkiáltások: Mindkettőt!) Én megmondani nem tudnám; de azt tudom, hogy csak ily bölcs férfiunak vezérlete mellett sikerülhetett kivívni mai helyzetünket és ennek naponkint növekedő előnyeit. S ne engedje az ég, hogy akár a fiatal heves meggondolatlanságnak, akár a bűnös nagyravágyásnak, akár aljas önérdeknek, vagy a mérges, még a haza javáért sem engesztelődő gyűlölségnek sikerüljön valaha azokat ismét koczkára tenni. (Perczekig tartó viharos éljenzés.)
S e férfiutól, szeretetünk, tiszteletünk e drága kincsétől kellene nekem ma nevetekben elbúcsúzni? Adjatok hát szót nyelvemre, a mely kifejezze azt, a mit keblem érez most, vagy a mit ti saját kebletekben éreztek e pillanatban. Én nem találok ilyent, s ha ti sem találtok, úgy hát, érzelmektől elfogult kebellel, csak egy néma kézszorítással bucsuznak, tisztelt férfiu, tőled hiveid. Élj boldogul, Isten veled. (Lelkes éljenzés.)
Deák Ferencz: T. barátaim! Keblem mélyéből mondok kevés szavakkal mélyen érzett köszönetet barátságtokért, szivességtekért, bizalmatokért. Pirulnom kellene öngyöngeségem érzetében azon magas vélemény miatt, melyet felőlem elnökünk és általa ti nyilvánítottatok, ha nem tudnám és nem hinném, hogy hiszen ezt a szeretet mondatta veletek, azon szeretet, mely a gyöngéket, a hibákat eltakarja és a mi netalán jó, azt még a valónál is kedvezőbb színben tünteti föl.
147Csak azért és főképp azért esik nekem nyilatkozatotok nagyon, igen nagyon jól, mert az a szeretet kifolyása, pedig ha van valami, a mi boldogít, az polgártársaink bizalma és barátaink meleg, buzgó, barátságos szeretete.
Együtt éltünk három nehéz esztendőt nagy munkában, éltük szivélyes baráti viszonyok között. Ki mondja, hogy mi csak társak voltunk? Nem, mi egyszersmind barátok voltunk. Midőn a barát jó barátjától búcsúzik, nehéz a búcsúzás pillanata; felmerül az ember emlékében mindaz a jóság, mindaz a szivesség, a mit három esztendő alatt tapasztalt; elviszi magával a magányba, elhozza ismét, ha Isten visszahozza e pályára, hanem emléke kiolthatatlan marad mindig szivében.
Ismétlem tehát, kevés szavakkal, meleg és forrón érzett köszönetet mondok nektek mindazon szivességért, barátságért, melyet e nehéz három év súlyos munkája közben irányomban tanusítottatok.
A munka nincs bevégezve; de a mi be van végezve, az elegendő arra, hogy reményt nyujtson a további sikerre. A pihenés rövid óráiban visszatekinthetünk a bevégzett munkára, de főképpen azért, hogy mindenek előtt hálát adjunk a Mindenhatónak rendkívüli segélyeért és azért, hogy új ösztönt nyerjünk azon munkára, mely még előttünk áll. Figyelmünket a mult egészen ne kösse le; figyelmünket most már a jövőre kell irányoznunk.
Az irány kijelölése, melyen ezentúl haladnunk kell, azt hiszem, itt, e helyen talán egészen fölösleges, kijelöli azt három évi működésünk és ennek eredménye: a törvények. (Élénk helyeslés.)
Programmunk nem lehet más, mint azon alaptörvényeknek, melyeket alkottunk, föntartása mellett tovább fejleszteni az alkotmányos életet, institutióinkat, és előmozdítani az ország anyagi és szellemi érdekeit, szem előtt tartva mindig a népjogokat és a törvények előtti teljes egyenjogúságot. (Átalános helyeslés.)
Sok nehézséget kelle leküzdenünk, míg ennyi eredményre jutottunk. A gyakorlati élet fogja igazolni, ha azon törvények, melyeket alkottunk, az ország érdekeinek megfelelnek-e.
Legfőbb és legszentebb biróság cselekvényeink fölött önlelkiismeretünk. Ha tetteinkre nézve ez előtt nem birunk tisztán megállani, semmi hatalom föl nem menthet a legsúlyosabb vád alól: saját öntudatunk vádja alól. De ha visszatekintünk a történtekre, nyugodtan állunk ezen biróság előtt, mert erős meggyőződésemet mondom ki, hogy a legtisztább szándékkal működtünk, lépteinket 148sem boszu, sem önérdek nem vezette, s egyedül hazánk érdekében működtünk jó szándékkal, tiszta lélekkel.
Még csak az hiányzik, hogy egy másik biróság, t. i. a közvélemény, helyeselje a közérdekeknek megfelelő czélszerűség tekintetéből eljárásunkat. Ez a közvélemény főképp a közelebbi választásokban fog nyilatkozni. Ha a közvélemény e nyilatkozata higgadt megfontolásból eredő benső meggyőződés szava volna mindenkor, a közvélemény biróságának itélete fölött nem volna okunk aggódni. De nem mindenki képes folytonos figyelemmel kisérni a politikai föladatokat s azok megoldása módját, nem mindenki ismeri az indokokat, melyek a történteknek alapul szolgálnak, magukat a tényeket is gyakran izgatások, szenvedélyek elferdítve magyarázzák. Ezt kell nekünk elhárítanunk, s otthoni működéseink legfőbb feladata legyen fölvilágosítani a netalán hiányos fölfogást, elmondani az indokokat, megmagyarázni a tényeket és azoknak horderejét. Nem szabad, de nem is akarjuk erőltetni a közvéleményt, csak arra törekszünk, hogy az tiszta, valóságos tényeken alapult, elferdítésektől ment, s valóságos meggyőződésből eredő közvélemény legyen. Ettől azután nem lesz mit tartanunk.
Kezet fogva, egyetértve kell tehát működnünk.
Még egyet szükségesnek tartok megemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) Nagy hibának tartanám, ha megtörténnék, mitől Isten őrizzen, hogy ugyanazon politikának hívei egymás ellen lépnének föl mint követjelöltek, s ez által megosztva a választókat, egymást megbuktatva, egy harmadiknak, ki más politikát követ, szereznének többséget. Legyen mindenkiben annyi hazafiuság, ha szükséges, annyi férfias önmegtagadás, hogy ily esetben számot vetve magával és a körülményekkel, rendelje alá vágyait a közérdeknek s ha vetélytársának választása valószinűbb, segítse azt elő saját visszalépésével, s ha lehet, közreműködésével, mert az egyenetlenség hozhat minden időben legnagyobb veszélyt ránk. (Átalános helyeslés.)
Van az egyenetlenségen kívül még egy hibája fajunknak, mely könnyen kárt okozhat, és ez a tétlenség. A magyar szivós, erélyes veszély idejében, s ekkor életét is kész föláldozni; de midőn a veszélyt távolnak hiszi, midőn azt még nem látja, gyakran hajlandó a tevékenységet tétlenséggel váltani föl. Hivatkozom reátok, hogy ezen országgyűlésen is kárt tehetett volna nekünk fajunk e hibája, ha szerencsénkre a többség, mely együtt állott, oly erős nem lett volna, hogy többeknek tétlensége azt meg nem csorbíthatta. Ha tehát hazatértek, 149barátim, polgártársaitok közé, e tétlenségtől éppen úgy óvakodjatok, mint az egyenetlenségtől. Ne áltassa magát senki azzal, hogy hiszen a többség úgy is meglesz, mert még ez esetben is nagy fontossággal bír az, hogy az el nem fogult közvéleménynek minél nagyobb összege támogassa azon politikát, melyet mi hazánk érdekében mulhatatlanul szükségesnek tartunk; szám szerint csekély különbség sokkal kevesebb nyomatékot adna annak. Ne mentegesse tétlenségét senki azzal, hogy hiszen mások úgy is cselekszenek, hanem tekintse a dolgot úgy, hogy egyesült erőre csak akkor számíthatunk, ha mindenki szükségesnek tekinti magát és saját körében a maga működését a kivánt eredmény előidézésére.
Vezessen Isten titeket vissza polgártársaitok körébe, és adjon erőt és kitartást a még hátralévő nehéz munkához. Kérjük a Mindenhatót, hogy, a mint megáldotta eddigi működésünket, oltalmazzon bennünket ezentúl is szent hatalmával, s ne engedje, hogy az, a mi történt, jó és hazánk érdekében szükséges, az, habár rövid időre is, meghiusíttassék, mert ha az, mi eddig alakult, ismét felbomlanék és e miatt azon tevékenység, azon élénk mozgalom, mely hazánk érdekében a szellemi és anyagi téren megindult, ismét visszataszíttatnék, vagy további haladásában meggátoltatnék, ez nagyobb csapás lenne hazánkra nézve, mintha éppen semmi sem történt volna.
Isten vezéreljen benneteket! Vegyétek forró köszönetemet és barátságos kézszorításomat. (Hosszantartó lelkes éljenzés.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages