A TESTI FENYÍTÉK ÉS BILINCS ELTÖRLÉSÉRŐL.
A TESTI FENYÍTÉK ÉS BILINCS ELTÖRLÉSÉRŐL.
A képviselőház 1869. november 3-dikán tartott űlésének napirendjén volt a büntető törvényre és gyakorlatra vonatkozó némely intézkedésről szóló törvényjavaslat tárgyalása.
Széll Kálmán előadó elmondotta, hogy a központi bizottság előtt két törvényjavaslat volt: Irányi Dánielé a testi fenyíték eltörléséről, s az igazságügyminiszteré a büntető törvényre és gyakorlatra vonatkozó némely intézkedésről. Irányi javaslata csak a testi fenyíték és bilincs eltörléséről szól; ellenben az igazságügyminiszteré ezeken kívül rendelkezéseket foglal magában a kisebb hatalmaskodásról és becsületsértésről. A központi bizottság az igazságügyminiszter javaslatát fogadta el, mert ennek még azon része is, a mely az Irányiéval azonos elvű, inkább egyezik meg a központi bizottság nézeteivel.
Horváth Boldizsár igazságügyminiszter megokolta javaslatát, egyúttal azonban kijelentette, hogy noha helyesnek és czélszerűnek tartaná, hogy a feudális korszaknak, és különösen az ököljognak is mindannyi maradványai létezni megszünjenek, s hogy például a kisebb hatalmaskodás ezentul ne jogkérdésnek, hanem oly erőszaknak tekintessék, a mely a büntető törvény szigora alá esik, mindamellett el kell ismernie, hogy a kisebb hatalmaskodási esetek és a becsületsértési esetek helyes formulázása több időt vesz igénybe, s hogy ezek szabályozása inkább illeti az organikus büntető 255codexet; s éppen azért a javaslatnak a becsületsértés és kisebb hatalmaskodásra nézve tett intézkedéseit nem tartotta oly vitális kérdéseknek, melyekhez a kormány szorosan akarna ragaszkodni.
Irányi Dániel ragaszkodott a maga javaslatához.
Deák Ferencz: T. ház! Az előttünk levő törvényjavaslat átalános tárgyalásra levén kitűzve, annak indokolásába, hogy a botbüntetés eltöröltessék, s a bilincs mint büntetés ne alkalmaztassék, teljesen fölöslegesnek tartom bocsátkozni; (Helyeslés) mert nem tartom szükségesnek védelmezni azt, a mit – bizton föl merem tenni a t. házról – senki sem fog megtámadni. (Élénk helyeslés.) Most csak azt óhajtom, hogy a törvényjavaslat átalános elfogadása közakarattal történjék, a min nem is kételkedem.
A két javaslat közül részemről czélszerűbbnek tartom a miniszteri javaslatot azért, mert különösen a fődologban, a miben különbözik, a bilincsre nézve, az elővigyázatra és néha a fegyelmi eljárásra nézve practikusabb szabályokat foglal magában.
Nem ereszkedem hosszabb vitatkozásba, s csak egyet jegyzek meg, mire nézve már a miniszter úr is nyilatkozott. Az első hét §-t szükségesnek és együtt elintézendőnek tartom. A 7. §. a vérdíjról szól, mely ámbár a botbüntetéssel szoros összefüggésben nincs, de ez is oly feudalis maradvány, a mely két-három szóval eltörölhető, s ennek kimondása valóban nagyon kivánatos.
A mi azonban a törvényjavaslat többi szakaszát illeti, ha intézkedni akarunk a hatalmaskodásról, vagy, mint hajdan nevezték, actus minoris violentiæ és becsületsértésről, ezt mindenesetre külön törvényjavaslatban kell tenni, külön javaslatban és részletesebben, mert ezt nehány sorral nem lehet elvégezni.
A hatalmaskodásnak oly sok neme van, és ezek annyira különbözők régi törvényeink szerint, hogy annak három §-ban kimondása nagy hézagot hagy a törvényhozásban.
Némely esetben azt, mit a régi törvények, melyek talán nagyrészben most is fönállanak, violentiának tartottak, mindenekelőtt megkivánják, hogy az elfoglalt tárgyhoz való jog fölött hozassék itélet, s így előbb repositiót kellett kérni, s ha a jogi itélet kimondotta, hogy azt illeti, kitől elfoglalták, akkor volt helye a violentiának.
Igaz, sokszor magában a violentialis pörben is ventilláltatott ama kérdés, és ott itéltetett el, és korábbi időkben igen sok eset volt, 256hogy a civilis biróság határozott benne; hanem most büntető eljárás alá vonatik, s így a violentiának, minden hatalmaskodásnak részletes és határozott megállapítása szükséges. Szükséges kimondani, hogy az nem ex officio, hanem magánkérésre vétessék e büntetési eljárás alá. Hasonló természetű, vagy legalább egy tekintetben egyforma, a becsületsértési kereset is. Annak igen sok neme van. Lehetnek becsületsértési esetek a törvényhozási testületek ellen, miképp toroltassanak meg ezek? az egész külön provisiót kiván, hogy a szólásszabadság megóvassék. Hajdan voltak az úgynevezett széksértések; hogy mennyire fentartandók ezek? az bővebb elucubratiót kiván. Lehetnek becsületsértések más gyűléseken, lehetnek magánkörökben, lehetnek nyilvánosan, lehetnek irásban, sajtó útján, melyekről azután a sajtótörvény intézkedik.
Ezeket mind csak combinálva együtt lehet törvényjavaslatba foglalni.
Én tehát igen szivesen járulok ahhoz, mit a miniszter úr mondott, hogy ő rááll arra, hogy e törvényjavaslatnak ezen hátulsó része hagyassék ki, és tárgyaljuk átalánosságban és részleteiben is a hét első §-t, a következőkre nézve pedig akár most, akár utóbb mondjuk ki, hogy azok külön törvény tárgyát képezvén, a miniszterium adjon azok iránt törvényjavaslatot. (Helyeslés.)
Én meg nem kötném a miniszer kezét, hogy mikor adja be: külön adja-e, vagy az annyira sürgetett és valóban óhajtandó criminalcodex javaslatába foglalja bele?
Most a törvényjavaslat ezen részét, a 8.-dik szakasztól végig, kihagynám, s az első hét szakaszt tárgyalás alá venném. Ezen első hét szakaszt pedig én is az átalános tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés.)
