A TORTURÁRÓL.
A TORTURÁRÓL.
A képviselőház 1869. május 13-dikán tartott űlésében Schvarcz Gyula a következő interpellatiót intézte az igazságügyminiszterhez: «Van-e tudomása az igazságügyminiszter úrnak azon kínzó vallatásokról, melyeket egyes megyékben egyes szolgabirák, esküdtek és törvényszéki birák a vizsgálati fogságban letartóztatott vádlottak, főleg földmívesek és iparosok ellenében, botozás, korbácsolás stb. alakjában alkalmaznak? s ha van tudomása, szándékozik-e az igazságügyminiszter úr addig is, míg a büntető törvénykönyv elkészül, e szégyenletes visszaélések megakadályozására novella által a ház elé törvényjavaslatot terjeszteni.»
177Horváth Boldizsár igazságügyminiszter nyomban válaszolt, s az első kérdésre kijelentette, hogy mihelyt Schvarcz megnevezi azokat, kik a visszaéléseket elkövették, vagy legalább a megyét nevezi meg, a hol elkövettettek, azonnal a legszigorúbb vizsgálatot fogja elrendelni. Novellát nem fog előterjeszteni, mert ennek csak ott van helye, hol a meglevő codexen változtatni akar a törvényhozás, oly országban azonban, a hol codex nincs, novellának nem lehet semmi értelme. Egyébiránt a legközelebbi őszszel, vagy télen a büntető codexet le fogja tenni a ház asztalára.
Deák Ferencz: Hogy addig is, míg a codex elkészül, ily visszaéléseket megengedni nem lehet, az kétséget sem szenved, s hiszem és reménylem, hogy az igazságügyminiszter úr akkor, mikor ily visszaélés tudomására jut, hatalmának teljes szigorával föl fog ellene lépni. Ideiglenes törvényt pedig – ne nevezzük novellának – azért nem tartok szükségesnek, mert őseink már 1790-ben gondoskodtak, hogy e tekintetben visszaélések ne történjenek, mert azt mondja az akkori törvény, hogy «omnes genus torturæ» ki van zárva a vallatásnál, már pedig a bot és korbács kérdésen kívül tortura. És így csak ama törvényt kell szigoruan megtartani, szigoruabban, mint meg lett tartva a mult időkben; s így új törvény nem szükséges addig is, míg a codex véglegesen rendeztetik. Én részemről megnyugszom abban, ha a miniszter úr az oly visszaéléseket, melyek értésére esnek, hatalmának – mint említém – teljes szigorával meg fogja torolni. (Helyeslés.)
Irányi Dániel nem akart addig várni, míg elkészül a rendszeres büntető törvénykönyv, s a maga részéről törvényjavaslatot terjesztett elő a testi büntetések eltörléséről.
Schvarcz Gyula azt tartotta, hogy ha a tőle érintett visszaéléseket egyes specialis esetekkel kellene illustrálni, ebből monstrum petitio származhatnék, minthogy minden megyéből lehetne ily tényeket összehozni. Mivel mindenki meg van győződve az ily visszaélések létezéséről, az intézkedést semmi esetre sem tartotta fölöslegesnek. A mi a «novella» szót illeti, a criminalis praxis és a corpus juris egy része a «jus non scriptum», «jus consuetudinarium» elnevezésekkel a novella kifejezést némileg igazolja.
Tisza Kálmán nagyon helyeselte a miniszternek azon nyilatkozatát, hogy neki ily visszaélések ellen csak akkor lehet intézkednie, ha egyes határozott 178esetek bizonyítékokkal együtt elébe terjesztetnek, s hogy átalános rendelettel nem akarja rásütni összes tisztviselőinkre és biráinkra a barbarismus bélyegét. Igen sajnálta, hogy a ház kebelében keletkeznek oly interpellatiók, melyeknél fogva, az igazsággal ellenkezőleg, reánk foghatják ellenségeink, hogy nálunk a kínzás divatozik, hogy mi még ma is oly barbárok vagyunk, hogy nem egyes visszaélések történnek, hanem hogy nálunk átalában van divatban a botozás.
Az elnök kimondotta, hogy a tárgy meg van haladva Irányi törvényjavaslata kinyomatásának elrendelése által.
