II.
II.
A képviselőház márczius 18-dikán tartott ülésében tárgyalta Pest sz. királyi városnak ugyanebben az ügyben a házhoz intézett kérvényét. A kérvényi bizottságnak véleménye így szólott: «Minthogy a miniszterium a hozott törvényeket azok világos szavai szerint végrehajtani köteles, és azok világos rendelkezésétől eltérőleg a törvényt nem értelmezheti; minthogy továbbá a jelen esetben az 1868: XII. t.-cz. 23. és 24. §-ai az új épületekre és építkezésekre nézve az adómentességet megszorítás nélkül megengedik, s tekintettel azon t.-cz. 23. és 25. §-aira a házbéradó alatt mind az állami, mind a földtehermentesítési pótlék értendő, s így a törvénynek szavai szerint az adómentesség úgy az államadóra, mind a földtehermentesítési pótlékra kiterjed, s minthogy végre a törvényt annak világos szavaitól eltérőleg értelmezni csak a törvényhozás van hivatva: ennélfogva Pest városa községe kérvényének hely adandó, és a kérvény a pénzügyminiszteriumhoz a föntebbi megjegyzéssel átteendő lenne.»
Lónyay Menyhért pénzügyminiszter megokolta, miért magyarázza a törvényt úgy, hogy az újonnan épült házak fölmentvék az állami adótól, de nem a földtehermentesítési járuléktól. Megengedte, hogy a törvény szavai nem eléggé világosak; de viszont állította, hogy az ő értelmezése magán a törvényen alapszik. 1867 előtt az egyenes adók minden nemére meg volt állapítva a gyökadó és ennek voltak különböző pótlékai; így az államadónak volt hadipótléka; a gyökadó a hadipótlékkal együtt tette az állami adót, mely a birodalom szükségeinek födözésére fordíttatott. Azonkívül fönállott és a birodalomnak másik felében még most is fönáll az országos pótlék, mely az egyes koronaországok saját szükségeinek födözésére vettetik ki. Ezenkívül még kivetettek minden egyes adónemnél egy bizonyos aránylagos összeget földtehermentesítési járulék czímén. Midőn az egyenes adókra vonatkozó törvényjavaslatokat előterjesztette, azt az indítványt tette, hogy a változott viszonyok következtében az országos pótlékok megszünjenek és olvadjanak egybe az állami adó tételébe, az állami adótól azonban, mely közszükségre vettetik ki, megkivánta különböztetni a földtehermentesítési pótlékot, ezért 269a költségvetésben külön volt kiróva a magyarországi és külön az erdélyi, úgy mint külön ki van róva a horvátországi földtehermentesítési pótlék önállóan és függetlenül az állami adótól. A házadónál azelőtt is fönállott, habár kevesebb számú évre, mint a hányra ő indítványozta, az államadótól való mentesség; de sem Magyarországon, sem a birodalom másik felében nem voltak és nincsenek fölmentve az új építkezések a földtehermentesítési járuléktól. Miidőn ő ugyanazon kedvezményeket indítványozta a pesti építkezések számára, a melyek megvannak Bécsben, annyival kevésbbé volt szándékában az építkezéseket még a földtehermentesítési járuléktól is fölmenteni, minthogy a tapasztalás tanusága szerint az egyenes adókra kivetett földtehermentesítési járulék nem képes födözni a földtehermentesítési adósság kamatait és törlesztési járulékait. Midőn a pénzügyi bizottság a házadót tárgyalta, a földtehermentesítési járuléktól való fölmentés szóba sem jött, s a házban sem magyarázták ily széles értelemben az adómentességet. Bizonyítja ezen állítását az a körülmény, hogy a házadóról szóló törvény 12. §-a határozottan megkülönbözteti a 70%-ot a 30%-tól, s azt mondja, hogy a házbéradó és házosztályadó tételek 70%-a állami adóul, 30%-a pedig a földtehermentesítési járulékul tekintetik, tehát a földtehermentesítés fejében teljesítendő fizetés nem adónak, hanem járuléknak neveztetik. Minthogy a törvény 23. és 24. §-ai csak adómentességről és nem járulékmentességről szólanak, már maga a «járulék» szónak használata eléggé bizonyítja, hogy a törvényhozás minő értelmet kivánt a törvénynek adni.
Hivatkozott továbbá az 1868: XXII. t.-cz. 49. §-ára, mely fölhatalmazza a miniszteriumot, hogy a házadó kivetésének, beszedésének és kezelésének módjára vonatkozólag gyakorlatban levő szabályokat érvényben tartsa. Ennek következtében ő, rövid idővel a törvény kihirdetése után, közzétette ezen szabályokat, és ezekben megfelelőleg azon gyakorlatnak, mely a törvény hozatala előtt fönállott, kimondotta, hogy az adómentesség csupán a folyó állami házadóra szorítkozik. A szabályoknak éppen ezen értelménél fogva Pest városa maga községi adóul minden újonnan fölépült házra 100 frt házbér után 4.20 frt vetett ki és szedi mai nap is, már pedig ha az adómentességnek oly széles értelmet lehetne adni, mint a minőt annak Deák ad, az új házak ezen teherrel, a mely valóban adó, nem volnának megróhatók.
Figyelmeztette a házat, hogy az 1868-diki törvény helybenhagyta az előbb fönállott gyakorlatot, a mely szerint a földtehermentesítési járulék fizetésére a Magyarországban létező különböző természetű egyenes adók bizonyos százaléka jelöltetett ki alapul.
270Minthogy pedig a jövedelmi adó által a tőkére vetett adó hasonló arányban, t. i. mint 70:30-hoz földtehermentesítési adónak tekintetik, joga van az államnak, ha ezen tőkék ingatlanokba helyeztettek, pl. házépítésbe ruháztattak, ezen adóról lemondani bizonyos czél végett, melyet az állam magának kitűzött; de nem lenne helyes eljárás, ha azon részletről is lemondana, mely a fölvállalt teher törlesztésére külön kijelöltetett. A földtehermentesítési alap amúgy sincs oly virágzó állapotban, hogy el lehetne engedni a házak után ezen járulékot.
Noha a törvénynek valódi értelme reá nézve nem volt kétes, mégis, midőn Pest városa e tárgyban folyamodványt terjesztett a miniszterium elé, ez ügyben külön bizottságot rendelt ki, és ennek tárgyalásai őt arra az elhatározásra birták, hogy ne térjen el a törvény kihirdetése alkalmával közrebecsátott magyarázatától.
Nem is oly súlyos ez a teher, a melyet 1868-ig minden fölszólalás nélkül viseltek az új házbirtokosok, mert 1869-ben a fővárosban 122,876 frtot tett, s csak egy pár év mulva fog több százezer forintra szaporodni. Másfelől azonban, ha 27 éven át, a mely idő alatt a földtehermentesítési járuléknak törlesztetni kell, évenkint átlag csak 300,000 forint jövedelmet veszünk föl belőle, s ezt ama járuléknak gyorsabb törlesztésére fordítjuk, ez már maga a kamatok kamatjával 16 milliót meghaladó összegre rug.
Ha mindezek ellenére a ház a kérvényi bizottság nézetét tartaná helyesnek, ő kötelességének ismerné a megállapítandó értelemben törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé.
Deák Ferencz: T. ház! A pénzügyminiszter úr előadását úgy tekintem, mint egyszersmind feleletet az általam hozzá intézett interpellátióra, és e tekintetben kénytelen vagyok kijelenteni, hogy én az általa előadott magyarázatban meg nem nyugszom. (Helyeslés bal felől.)
Én azt hiszem, nagyon bajos annak megitélésébe bocsátkozni: mit gondolt a pénzügyminiszter úr, mikor a törvényjavaslatot készítette; ránk nézve elhatározó csak az lehet, hogy mit irt. (Tetszés.) Méltóztassanak visszagondolni azon időre, midőn a pénzügyminiszter úr a pótlékokat nem kivánta rendesen megkülönböztetni az adótól; nem vettetett ki külön pótlékot, hanem átalában kivettettek adók és egyes tárgyaknál a törvény által lett meghatározva, hogy abból az adóból hány százalék fordíttassék az úrbéri kárpótlás megtéritésére. A kérdésben levő szakasz a házadóról szól s azt mondja: «Házadó alá tartoznak azon tárgyak, melyeket elősorol a második 271szakasz.» Mit mond a 12-ik szakasz, melyre maga a miniszter úr is hivatkozik?
Ez azt mondja: «A házbéradó- és a házosztályadó-tételek 70%-a állami adóul, 30%-a földtehermentesítési járadékul tekintetik.» Tehát a házadó teszi a 100%-ot; abból föl van hatalmazva a miniszter 30%-ot fordítani a földtehermentesítésre, 70%-ot pedig az állam egyéb szükségeire. Itt nincs megkülönböztetve külön adó, ez a 30% nem mint külön adó említtetik, hanem egyszerűen az mondatik, hogy ezen adóból 30% úrbéri kárpótlásra fordítandó.
Mit mond a 23-ik §? «Tíz évi adómentességnek van helye, ha olyan helyen, a hol előbb épület nem létezett, új ház építtetik» stb. Tesz-e ez különbséget? Mondja-e ez azt, hogy 10 évi államadómentességnek van helye, vagy azt mondja-e, hogy a házadónak csak 70%-ára adatik adómentesség? Nem, hanem átalában azt mondja az előbbi szakasz, hogy a házadóból 70% állami szükségekre, 30% úrbéri kárpótlásra fordíttatik; ezen utóbbi pedig egyszerűen azt mondja, hogy adómentességnek van helye. A miniszter úr azt mondta, hogy ez ellen nem szólalt föl sem a pénzügyi bizottság, sem az országgyűlés, midőn a törvény hozatott. Az ellen, hogy a 100% házi adóból 30% fordíttassék földtehermentesítési pótlékra, senki nem akart fölszólalni, mert azt mindenki helyesnek tartotta.
Miért nem szólalt föl senki az ellen, hogy a 30% és a 100% miképpen értetik az adómentességnél? Azért, mert senki sem magyarázta másként. Megmondta-e itt akkor a miniszter úr, hogy ő azt úgy érti, hogy a házadóból csak 70% lesz elengedve? Én nem voltam a pénzügyi bizottságban, de úgy tudom, hogy ott sem mondta; itt pedig hogy nem mondotta sem ő, sem más, az bizonyos; sőt merem állítani, hogy midőn e törvényt alkottuk, nekem, de azt hiszem, másoknak sem jutott eszébe, hogy ezen átalános kifejezés: «adómentesség» a percenteknek bizonyos aránya szerint számíttassék.
A mi azt illeti, hogy nem szólaltak föl utóbb, méltóztatik tudni a gyakorlati életből, hogy a kit nyom a teher, egy darabig vár, sok ember pedig nem is bir annyi tájékozottsággal, hogy tudja, mikor szólaljon föl. De hiszen maguk a miniszter úr hivatalnokai szólaltak föl ez iránt, kérdést téve már októberben; és ezeknek fölszólalására adta ki a rendeletet a miniszter úr, hogy a 30%-ot mégis csak szedjék be. A körrendelet így szól: (olvassa.)
«Több m. k. pénzügyigazgatóság részéről kérdés intéztetvén az iránt, vajjon az 1868. évi XXII. t.-cz 23. §-a alapján az újonnan 272építendő házak adómentesek legyenek-e az összes adótól, ide értve a 30% földtehermentesítési járulékot is, vagy pedig ez utóbbit, úgy mint eddig az országos és földtehermentesítési pótlékot, köteleztessenek fizetni? további kételyek mellőzése végett következő utasítás adatik ki stb.»
Tehát saját közegei is kétségben voltak az iránt, hogy ezt be kell-e hajtani, vagy nem. A miniszter úr sokkal ügyesebb, sokkal értelmesebb, semhogy homályos törvényt proponált volna, vagy hogy azon törvénynek más szerkezetet adott volna, mint a melyet ő akart annak adni.
A ház megfontolta a törvényt, meghányta-vetette a körülményeket, és megállapította azon átalános kifejezést.
Nem csekély tekintetet érdemel, a mit a miniszter úr maga is fölemlített, hogy azon földek, melyek canalisátiók és más költséges munkálatok által tétettek mívelhetőkké, mi által az adó alapját szaporították, szintén adómentesség alá esnek; és ezektől nem kivánta a pénzügyminiszter úr a 30%-ot, pedig a törvény ezekre nézve éppen úgy szól, sőt azon törvényben, mely e földeket adómentesíté, említés sem tétetik, mint az előbbiben arról, hogy valami járulékot tartoznak fizetni, s csak egész átalánosságban adómentességről van szó; pedig ha áll az, hogy a t. pénzügyminiszter úr kötelességének tartotta azon 30%-ot az adómentes házakra kivetni, éppúgy kötelessége lett volna azokra is kivetni. (Igaz!) És mily könnyen megtörténhetik, hogy utóbb ezekre is ki fog vettetni, mert a miniszter úr azt mondhatja: a törvény így szól, én azt így magyarázom.
A mi azon hivatkozást illeti, hogy ugyanazon törvény meghatalmazza a miniszteriumot az eddigi gyakorlat föntartására, nézzük a törvényt magát. A 49. §. szerint a miniszter fölhatalmaztatik, hogy a házadó kivetésének, beszedésének és kezelésének módjára vonatkozó, eddig gyakorlatban levő szabályokat, a mennyiben ezen és a f. évi erre vonatkozó törvényczikk által meg nem változtatvák, 1869. deczember 31-dik napjáig érvényben tarthassa. Ez kétségtelenül szól, világos a törvény, s én csak azon kérdést vagyok bátor tenni: vajjon az, hogy valamely tárgyra adó vettessék ki, melyet a törvény nem rendel kivettetni, sőt melyre nézve adómentességet mondott ki, szintén kezelés, kivetés és beszedésre tartozik-e? (Helyeslés.)
Ez külön megadóztatás.
Oly tág hatalmat a miniszteriumnak nem adott az ország és reménylem soha nem is fog adni, hogy tőle függjön valamely tárgyra 273adót kivetni, melyre a törvény határozottan adómentességet mondott ki. (Helyeslés.)
Egyébiránt a mi azon érvelést illeti, hogy ha az illető nem házba tette volna tőkéjét, akkor is fizetett volna adót, tehát miért mentessék fel itt? ennek egyszerű oka az, a mit a törvény is megmond, hogy szaporíttatni kivántatik ez által az adóalap. A tőkétől fizet valaki 10%-ot, de ha a tőkét házba helyezi el, akkor attól annak idejében sokkal nagyobb adót fog fizetni. Ez az oka annak, hogy a házépítőnek adómentesség adatik bizonyos időre.
Miért adatik adómentesség azon földekre nézve, melyek műveletlen állapotból művelhetőkké tétettek, azt megmondja a törvény: mert ez által az adó alapja szaporodik; sőt maga az idézett 23. §. kiköti, hogy oly épületeknél, melyek csak részben emeltetnek újra, vagy az előbbi falak használatával építtetnek, ezen adómentesség nem áll: nem pedig azon természetes oknál fogva, mert ez által nem szaporodik az adóalap.
Az igaz, hogy az nagy fontosságú körülmény, hogy a földtehermentesítési kötelezettséget teljesíteni kell, mint a miniszter úr előadta, és ha azon pénzalap nem egészen jól áll, akkor azt pótolni kell. De kinek kell pótolnia? Az egész országnak. Hogy azon alap nem elegendő, az még nem elég ok arra, hogy az executiv hatalom azon kedvezményt, melyet a törvény némelyeknél adott, ezektől elvonja és ezt azzal pótolja. Nem természetes-e az, hogy a miniszter adjon be javaslatot és mondja: uraim ez nem elég, pótoltassék így vagy amúgy? Ha ő ezen törvényt terhesnek találja, annyi idő óta adhatott volna már be ennek megváltoztatása iránt javaslatot. Hiszen mult évi májusban már innen-onnan esztendeje, azt igérte a pesti küldöttségnek, mely nála járt, hogy ő így magyarázza a törvényt, de különben a dologra nézve törvényjavaslatot fog beadni a háznak és ez mai napig sem történt. Igen természetes, hogy itt nemcsak Pestről van szó, hanem más városokról is.
Más városokban is kedvezményt kell nyujtani oly czélból, hogy az építkezések szaporodjanak és az adóalap ez által növekedjék. Azt hiszem, hogy a földtehermentesítési alap állapotát nem lehet fölhozni, hogy ez által elvonassék a kedvezmény azoktól, a kiknek azt a törvény megadja. Hanem ha a földtehermentesítés közös teher, akkor az mindnyájunk terhe, azt mindnyájunknak kell viselni, és valamint azt egyesekre ráróni nem lehet, úgy a kedvezmény megvonása által egyesekre ezen terhet nem háríthatjuk. Egyébiránt azt indokolni, 274hogy mily fontos ezen kedvezmény, nem szükséges; mert, ha azon különbség oly csekély: hogyan tesz mégis 300 ezer frtot? Ne feledjük el, hogy a mely háznak 20, 14 vagy 8 esztendőre megadatik az adómentesség, azon ház ezen idő lefolyása után sokkal nagyobb adót fog fizetni, és ez az ország jövedelmét némileg pótolja; de a mint már említém, ha ebből a földtehermentesítésre teher hárul, azt az egész országnak kell pótolnia, nem pedig egyeseknek. Hogy emelkedik-e a házbér? azt én természetesen bizonyossággal nem mondhatom meg; de valószinűleg, ha Pest városa és más városok emelkedni fognak, a házbér is nagyobb lesz. Csakis az a kérdés: ha vajjon ez az adó tesz-e némi különbséget arra nézve, hogy az építések szaporodjanak? Soha se higyje valaki, hogy ezen adó, különösen pesten, az építőnek vállára nehezedik. Minden építő azt a tőkét veszi számítása alapjául, melyet befektet. Minél nagyobb azon összeg, annál nagyobb tőkét vesz számítási alapul; hogy pedig a házbéreket ahhoz szabja, sőt még azon túl is emeli, az kétséget sem szenved. Kik fizetik azt? fizetik azok, a kiknek házok nincsen, a kik a máséban laknak, és különösen sok szegény ember fizeti.
Nem akarok hosszas lenni; (Halljuk!) határozott nézetem az, hogy ezen törvény mind alkotásakor, mind pedig jelenleg is oly világos tartalmu, hogy én előttem kétséget sem szenved, hogy az adómentesség az újonnan építendő házakra, azon föltételek mellett, melyek a törvényben körül vannak irva, nem az egész házadó 70%-ára, hanem az egész adóösszegre volt értve.
Ha a gyakorlat ellenkező volt, éppen azért történik panasz s éppen ezen ellenkező gyakorlatot, mely a törvénytől csakugyan eltér, kell megszüntetni. Én részemről ismételve kérem a t. házat: méltóztassék ezt figyelembe venni és úgy, a mint a kérvényi bizottság javasolja, határozatot hozni.
Még csak egyet akarok megemlíteni. Azt mondja a t. pénzügyminiszter úr, hogy ő bizottságot nevezett ki és ezen bizottság is az ő véleményében osztozott. Én úgy tudom – ha tán csalódom, helyre fog a miniszter úr igazítani, – de én úgy tudom, hogy ezen bizottság tagjai saját hivatalnokai közül voltak választva. Egyátalán nem vonom ugyan kétségbe bármely miniszterium tagjának józan itéletét; azt sem, hogy ha saját nézete van, azt ki is meri mondani: de úgy tudom, hogy a t. miniszter úr másokból álló enquêtet is hítt össze, s ez egészen más véleményben volt; bizonyosan tudom pedig, hogy azon enqubizonyosan tudom pedig, hogy azon enquête, mely előttem legnagyobb súlylyal bir, s mely nemcsak 275az igazságot, hanem az ország pénzügyi állását is tekintetbe vette, t. i. az általunk választott bizottság e törvényt épp úgy magyarázta, a mint mi kivánjuk magyarázni. Harmadszor is kérem tehát a t. házat: méltóztassanak elfogadni a kérvényi bizottság javaslatát. (Helyeslés.)
A képviselőház a kérvényi bizottság véleményét fogadta el.
