II.
II.
A julius 6-dikán és 7-dikén tartott űléseket a 2. és 3. §. tárgyalása foglalta el. A képviselőház e szakaszokat, névszerinti szavazás útján, 195 szavazattal 131 ellenében, eredeti szerkezetökben fogadta el. Deák Ferencz indítványának tárgyalására csak julius 8-dikán került a sor.
Deák Ferencz: T. ház! Mielőtt a jelen törvényjavaslat 3. §-a után javaslatba hoztam toldalékról pár szót szólanék, előre bocsátom nézetemet az alakítandó állambiróságra nézve. (Halljuk!)
A központi bizottság a törvényjavaslat 24. §-ára vonatkozólag azon óhaját fejezi ki, visszhangozva több osztály óhaját, határozza el a ház, hogy az igazságügyminiszter egy felállítandó legfelső állambiróság iránt mielőbb törvényjavaslatot tegyen le a ház asztalára. Ha ezen pontra érünk, el fogom mondani nézetemet arra nézve, mit kell ott kimondani az állambiróságra nézve; most csak annyit jegyzek meg, hogy én oly állambiróságot óhajtok, a melynek felerészét az országgyűlés választja, másik felerészét ő felsége nevezi ki, s ezek együtt választják meg az elnököt. Ezen biróság hivatva lenne különösen a politikai bűntettek és vétségek fölött itélni, de némely más tárgyak is ezen biróság alá lennének sorozandók. Az alakítás módja ezen vezérelvek alapján éppen az, mit a miniszteriumtól én részemről kérek és várok. Óhajtom, hogy a miniszter a törvényjavaslatot mielőbb előterjeszsze, hogy az esetre, ha a ház a birói hatalom gyakorlatáról szóló javaslatot végleg elfogadja és azt ő felsége szentesíti, egyszerre és együtt járjon mindkettőnek végrehajtása, nem pedig elkülönítve, 221nem idők mulva. Ha a miniszter a törvényjavaslatot előterjeszti, az alakítás egyes részleteiről, a birák számáról, azon perekről és ügyekről, melyek oda tartoznak, akkor fogunk tanácskozni. Most csak azért említem meg ezt, mint saját nézetemet, mert erre alapítom a most szóban forgó módosítványt.
Áttérve már a módosítványra, én azért kivántam azt, a mi abban foglaltatik, hogy t. i. egy állambiróság véleményt adjon a jelöltek, a folyamodók felől minden egyes birósági kinevezés esetében, mert azt hittem, ez némileg mégis legalább sokak megnyugtatására szolgál.
Ha nem helyes birói kinevezések történnek, ha azok a miniszterium kezében vannak, mint ez a 3. §-ban el lőn fogadva, s mit az átalános tárgyalásnál kimondtunk; ha, mondom, nem helyes birói kinevezések történnek, ez vagy a miniszter tévedéséből ered, vagy – a mit, midőn ovatosságról van szó, nem lehet figyelmen kívül hagyni, ámbár hiszem s reménylem, hogy mindig ritka eset lesz – a miniszter rosszakaratából.
A mi a rosszakaratot illeti, ha a miniszter szándékosan alkalmatlan birót akar kinevezni, annak ezen módosítványom ugyan elejét nem veszi, mert én nem állítom azt, hogy a miniszter a biróság véleményéhez szorosan kötve legyen; de nagyon ajánlatosnak hiszem ezen módosítványt a tévedések ellen.
Igaz ugyan, hogy a minszterium mindenfelé informatiókat szerezhet magának hivatalos és magánúton; hanem először igen nagyon alkalmatlan komolyabb embereknek, valakiről, még ha tudnak is, határozottan rosszat mondani, és ez okból a legtöbb ember elhárítja magától a feleletet: vállat vonít; vagy azt mondja, hogy nem ismeri, vagy ha ismeri, egy pár jó tulajdonát kiemeli, s a mi hibát talál, azt elhallgatja. Azután sokkal nagyobb fontossága van, ha olyan tekintélyes testület, melynek felerészét az országgyűlés választja, felerésze pedig ő felsége bizalmának következése, ex officio tartozik és köteles véleményt adni.
Ez egyedüli és főnyeresége ezen módosítványomnak, s a kik többet óhajtottak, azoknak bizony ez nem pótlék.
Hozzá teszem még azt, hogy a miniszter felelőssége ezzel legkevésbbé sem csökken, mert az egyes tagok kinevezésénél, ha ez hibás is, majdnem elképzelhetetlen olyan eset, hogy e miatt a miniszter – hacsak maga a miniszter nem volna valaki által megvesztegetve – vád alá legyen helyezhető; a tévedésekre nézve őt csak morális felelősség nyomja; már ha valamely ilyen birói tag ajánlásánál 222a miniszter még ezen állambiróság véleménye ellenére is kinevezi az alkalmatlan tagot, akkor csakugyan sokkal súlyosabb reá nézve a morális felelősség, mint a nélkül volna.
Nem akarok hosszas lenni; csak azt mondom még, hogy az általam ajánlott módosítvány különösen a tévedésektől inkább megóvja a miniszteriumot, mint a hogy a nélkül meg lenne óva. Rosszakarat ellen igen természetesen nem használ semmit.
Ezen okokból bátor vagyok elfogadás végett a háznak ajánlani. (Helyeslés jobb felől.)
Tisza Kálmán nem fogadta el a toldalékot, mert úgy vélekedett, hogy annak a testületnek, a melyről még nem tudni, hogy minő lesz, nem lehet befolyást adni a kinevezésekre; de nem fogadta el azért sem, mert a miniszternek gondja volna reá, hogy azt ajánltassa, a kit ki akar neveztetni, s a javasolt eljárás csak csökkentené az ő erkölcsi felelősségét. Nem fogadta el végül azért sem, mert biztosítékot csak abban talált, ha valamely testületnek joga van kijelölni és a miniszter köteles a kijelöltek közül valakit kinevezni.
A képviselőház, vita után, 126 szavazattal 110 ellenében mellőzte az indítványt.
