AZ EGYETEMI TANÁROK FIZETÉSÉNEK JAVÍTÁSÁRÓL.
AZ EGYETEMI TANÁROK FIZETÉSÉNEK JAVÍTÁSÁRÓL.
Hodossy Imre a képviselőház 1871. február 20-dikán tartott ülésében a pesti egyetem 1871. évi költségvetésének azon tétele helyébe, mely az egyetemi tanárok fizetésének ideiglenes fölemelésére és évtizedi pótlékukra 24,000 frtot irányzott elő, a következő tételt indítványozta: «Az egyetem három világi karánál működő 48 rendes és 8 rendkívüli tanár 1365, illetőleg 1000–1200 frtnyi alapfizetésének 2500, illetőleg 1500 frtra való fölemelésére és évtizedi pótlékokra 57,680 frt.» E szerint, a mennyiben valamely tanár fizetése a tanpénzzel együtt nem éri el a 2500 frtot, a törvényhozás nem ideiglenesen és nem pótlékképpen adná meg neki e fizetést, hanem megadná állandóan úgy, hogy ez alapfizetés gyanánt szolgálna és e szerint számítanák az eshetőleges nyugdíjat is.
A képviselőház márczius 10-dikén tartott ülésében tárgyalta pénzügyi bizottságának Hodossy indítványára vonatkozó jelentését. Széll Kálmán előadó elismerte, hogy az egyetem tanárainak fizetése aránytalanul csekély. A bizottság ideiglenesnek tekinti azt, és rendszeresen kivánja szabályoztatni, ez azonban a költségvetés tárgyalásának előrehaladott stadiumánál fogva az 1871-dik évre nézve már nem történhetik meg. Ezért a bizottság meghagyandónak vélte a 24,000 frtot, melyet a törvényhozás az egyetemi tanárok fizetésének 2500 frtig való kiegészítésére már az előző évben megállapított; mivel azonban eddig a nyugdíjat csak az 1365 frtnyi fizetés alapján számították, indítványozta, hogy a fizetések végleges szabályozása előtt is nyugdíjazásnál ne az 1365, hanem a 2500 frt vétessék alapul.
Hodossy Imre a didactrum-nak a fizetésbe való beszámítását félszeg rendszabálynak mondotta, a mely elveszi a tanárnak kedvét attól, hogy több privát-collegiumot tartson. Figyelmeztette a házat, hogy oly egyénekről van szó, kik nem várhatnak addig, míg bekövetkezik az egyetemnek a 322pénzügyi bizottságtól kilátásba helyezett végleges szervezése, s a kiken nincs segítve, ha évek hosszú sora után tétetik majd rajtok könnyítés.
Kerkapoly Károly pénzügyminiszter azt tartotta, hogy a kérdés a legfontosabb megbeszélést követeli meg, s hogy ennek akkor lenne helye, midőn az egyetemnek végleges szervezéséről lesz szó. Hodossyval szemben nagyobb hasznot várt a pénzügyi bizottság módozatától, mert ennek elfogadása esetében az illető tanár nem fogja erejét négy-ötfelé szétforgácsolni, a mikor aztán egy irányban nem készül el, hanem egy irányban, rendes tanóráiban, fog iparkodni jelentékeny működést kifejteni.
Deák Ferencz: T. ház! A pénzügyminiszter úr okai engemet nem győztek meg arról, hogy Hodossy t. képviselő úr indítványa el nem fogadható. (Halljuk! Halljuk!) Fölhozza, hogy e kérdésnek tüzetes tárgyalása szükséges. Elfogadom és azt mondom: tárgyaljuk mindjárt most tüzetesen. Hanem el nem ismerem azon argumentumot, a melyet ő fölhozott, hogy, ha rendezetlen állapotban hagyjuk ezen kérdést, akkor a tanárok kevesebb collegiumot fognak ugyan tartani, de annál jobban fognak működni, ellenkezőleg pedig többet, de talán annál rosszabbul fognak előadni. Ezen argumentatio engem egy elvre emlékeztet, a melyet egykor némelyek a költőre nézve állítottak föl, midőn azt mondották, hogy a költőnek szükséget kell szenvednie azért, hogy jól irjon. (Derültség.) Én nem látok abban igazságot, hogy a tanároknak fizetése ne legyen egyforma: már pedig nem egyforma; mert ha a tanárnak privát keresete van, azt nem az állam adja neki, hanem ő azt magánfoglalkozás által szerzi.
Vannak tudományok, melyek a mindennapi életbe immediate belevágnak, és így ezek tanárainak sok hallgatójok van; sokszor nem is a professorok jelessége miatt, hanem a tudományok természeténél fogva. (Helyeslés.) Vannak ismét úgynevezett szárazabb, de azért igen fontos tudományok, melyek tanárainak igen kevés privát hallgatójok van a collegiumban. Míg pl. a magán- és közjog és efféle tudományok tanárainak mellékjövedelme mindig igen nagy még akkor is, ha nem valami kitünő egyén ül a tanszéken: addig más tudományok, pl. a philosophia, a mathesis és más ilynemű tudományok tanárainak, habár talán európai első hírességek ülnek is ilyen tanszéken, még sem lesz annyi hallgatójok, mint amazoknak. Ha tehát ezeknél a didactrumot beleszámítanók a rendes fizetésökbe, akkor ők aránylag hátrányban volnának. Holott ha azon másik tanártól, ki 10,000 forintot 323szerez magán úton, el is vonunk 7–800 és talán 1200 forintot, illetőleg ha ezen tanároknál beleszámítjuk a didactrumot a rendes fizetésbe: akkor ők azt nem érzik meg; de az előbb említett tudományok tanárai megérzik.
Végleges lesz-e ezen intézkedés, és hogy miként fogjuk az egyetemet rendezni; így hagyjuk-e azt, a mint most van, ezek mind oly kérdések, melyekre most még nem lehet válaszolni; de annyi áll, hogy a méltányosság addig is megkivánja, hogy azoktól, kik a tudomány terén működnek, ne tagadjuk meg az illő fizetést, és ne vonjuk le tőlük, a mit ők magán úton keresnek. Ennélfogva én Hodossy tisztelt képviselőtársam indítványát egész terjedelmében pártolom. Helyeslés.)
A képviselőház a pénzügyi bizottság véleményét fogadta el.
