AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSNAK A KÖZIGAZGATÁSTÓL VALÓ ELKÜLÖNÍTÉSÉRŐL ÉS A BIRÁK KINEVEZÉSÉRŐL.

Teljes szövegű keresés

AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSNAK A KÖZIGAZGATÁSTÓL VALÓ ELKÜLÖNÍTÉSÉRŐL ÉS A BIRÁK KINEVEZÉSÉRŐL.
A képviselőház 1870. junius 23-dikán tartott űlésének napirendjén volt a birói hatalom gyakorlatáról szóló törvényjavaslat.
Ghyczy Kálmán kérte, döntsön a ház az átalános vita megkezdése előtt azon indítványa fölött, hogy a ház mindaddig ne vegye tárgyalás alá a birói hatalom gyakorlatáról szóló törvényjavaslatot, mint a mely az igazságszolgáltatásnak a politikai közigazgatástól való teljes elkülönítését tervezi, míg a kormány a törvényhatóságok rendezéséről, valamint a biróságok szervezéséről törvényjavaslatokat nem terjeszt elő.
209A képviselőház, élénk vita után, mellőzte az indítványt.
Horváth Boldizsár igazságügyminiszter ezután megokolta a törvényjavaslatot, a melynek főelveiül a következőket jelölte meg: az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik; a birákat az igazságügyminiszter ellenjegyzése mellett a király nevezi ki; a biró eltiltatik minden oly működéstől, a mely őt hivatásának teljesítésében gátolhatná; a birói qualificatio szigorúan és szabatosan megállapíttatik; teljesen biztosíttatik a biró függetlensége fölfelé a hatalom irányában, s biztosíttatik lefelé is azok irányában, a kik fölött itéletet mond; a biró hatalmát az állam megbizásából veszi át; a biró a tekintélynek és elfogulatlanságnak oly magaslatára emeltetik, hová a párt- és egyéb szenvedélyek hullámai egykönnyen föl nem csaphatnak; végre kiterjesztetik a személyes felelősség elve a biróra is.
Horváth továbbá kijelentette, hogy a kormány nem akar kitérni a megyei szervezés kérdése elől, s előadta azon elveket, a melyeket a kormány a megyék rendezésénél követni fog.
A balközép és a szélsőbal szónokai szenvedélyesen támadták a kormány javaslatát. Készeknek nyilatkoztak ők is a reformra, de a szabad választás alapján, nem pedig a népszabadság megszorításával. A rendszer, a melyet a törvényjavaslat a biróságokra nézve tervez, maga után vonná a közigazgatásnak is hasonló alapra helyezését, vagyis az ősi megyei szerkezet megváltoztatását, megsemmisítését. A kormány, mely hijával van az alkotmányos érzületnek, a miniszteri befolyás növelése kedvéért halomra dönti a nemzetnek ezredéves alkotmányos szervezetét, föladja a biztosítékokat, a melyeket ama szervezet a nemzet szabadságának nyujt, s kezén-lábán megnyügözi a nemzetet.
«A főirány – mondotta Tisza Kálmán – mely a törvényjavaslaton átvonul, ez: semmisíttessék meg a választás, a birák kinevezése és előléptetése összpontosíttassék a miniszter kezében, és az így kinevezett biró szigeteltessék el a társadalmi és politikai élettel való minden nyilvános érintkezéstől, de legyen alárendelve eljárásában a miniszter rendeleteinek és összeütközési esetekben a miniszter intézkedéseinek; vagyis más szóval: eltöröltetvén a választás, a kinevezett birót tegyük oly helyzetbe, hogy legkisebb oka se legyen valamit tartani polgártársai véleményére, de minden oka legyen keresni a miniszter kegyét.»
Ghyczy Kálmán az igazságügyminiszter ellenében, ki az európai continens államainak rendszerét tűzte ki követendő például, az angol közigazgatás 210és igazságszolgáltatás rendszerének elveit és lényegét tartotta, a magyar viszonyokhoz alkalmazva, életbeléptetendőknek. A continensen az igazságszolgáltatást a közigazgatástól nem az állam eszméjének, hanem az absolutismusnak érdekében választották el.
«A históriára – így folytatta – hivatkozom. A középkorban a klassikai literatura maradványaival együtt terjedt el Európában a római jognak ismerete, azon jog ismerete, mely a magánjogi viszonyok legtisztultabb fogalmát foglalja magában, de a közjogi téren a fejedelmek teljhatalmának, az absolutismusnak, a népek szolgaságának elvéből indult ki. Így történt, hogy midőn egy részről a szabadelvű férfiak a klassikai literatura maradványaiból merítették a szabadságnak azon magas eszméit, melyeket az ókornak bölcsei az utókor számára műveikben letettek, akkor az idő szerinti hatalomnak mindig hű bálványozói koránjokból, a római jogból, az imperatorok teljhatalmának tanát hirdették. És így történt, hogy ezen tannak nagy befolyása is lett az európai civilisatio fejleményére, a mit azon tény is tanusít, hogy századokon keresztül az alkotmányosságnak elve csak azon országokban tartatott fönn, a melyekben, mint Magyarországon, éppen nem, vagy, mint Angliában, csak egy részben vétetett be a római jog.»
«Azon korban történt, melyet említettem, hogy a római jogtudósok ennek törvénykönyvéből, a theologiának hozzájok csatlakozott tanárai a szentirásból a fejedelmek teljhatalmát és ezen hatalomnak isteni eredetét hirdeték azon czélból, hogy az ama korban már valóságosan kárhozatossá vált feudalis állam helyébe, a középkornak aristokratiája által korlátolt monarchia helyébe, a fejedelmek absolut hatalmának elve állíttassék föl. Életbe is léptettetett Európaszerte csaknem mindenütt ez absolut hatalom, s korlátlanul uralkodott mindaddig, míg igen sok idő és szenvedés után, a közjogi fogalmaknak tisztultával s a demokratia elveinek előtérbe lépésével, az új állam eszméje, a fejedelmi souverainitásnak helyébe a népek souverainitásának eszméje, az alkotmányosságnak elve, az ennek föntartására szükséges egyéb alkotmányos intézményekkel életbe nem lettek léptetve.»
«Ezen sok ideig föntartott fejedelmi teljhatalom úgy eredetében, mint folyamában egyik legfőbb támaszát az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól oly módon történt elválasztásában találta föl, mely szerint a közigazgatás az igazságszolgáltatás fölé helyeztetett, s midőn mi az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól a beterjesztett törvényjavaslatban is ily módon tervezett elkülönítése ellen fölszólalunk, azt teszszük egyenesen, a mint a kultuszminiszter úr kivánt: nem a törvényhatóságokat, hanem a szabadságot akarjuk megmenteni.»
211Ghyczy után, a vita hetedik napján, julius 1-sején, fölszólalt Deák Ferencz.
Deák Ferencz: Tisztelt ház! (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk s érezzük valamennyien, hogy belrendezésünk minden ágában sok a hiba, melyeket javítanunk kell, sok a lényeges hiány, melyeknek pótlása mulhatatlanul szükséges.
Nehéz a munka, mely reánk vár és nem halasztható, mert minden halasztás az ország tetemes kárával jár.
Eltérők lehetnek a vélemények arra nézve, hogy a közigazgatásnak melyik ágát szükséges mindenekelőtt javítani s átalakítani?
Mind fontosak s mulhatatlanul szükségesek a közigazgatás különféle ágaiban a javítások; de valamennyit ugyanazon egy időben, egyszerre nem tárgyalhatjuk, s véleményem szerint a sok szükséges közt legszükségesebb és legsürgetősebb az igazságszolgáltatásnak czélszerűbb átalakítása, mert közigazgatásunk egyik ága sincs oly zilált állapotban, mint éppen az igazságszolgáltatás. (Helyeslés a jobb oldalon.) Büntető törvénykönyvünk nincs, nagy részben a gyakorlat szerint járnak el biráink. Polgári magán törvénykönyvünk nincs, ideiglenesek azon szabályok, melyek törvény gyanánt szolgálnak. Sok más egyes törvény vagy éppen hiányzik, vagy változtatást igényel. Biróságaink rendezése, a régi korból reánk maradt alakjában, az igazságszolgáltatás gyors és biztos eszköze nem lehet.
Pedig az államélet legaggasztóbb kórjele a zilált igazságszolgáltatás, és a mely állam nem tud, vagy nem akar akkint intézkedni, hogy mindenkinek, a ki személyére vagy vagyonára nézve a törvény oltalmát veszi igénybe, a birói hatalom törvényszerűen, gyorsan és pontosan szolgáltassa ki az igazságot, azon állam ne számítson benső fejlődésre, ne számítson arra, hogy hitele mások előtt meg fog szilárdulni, ne számítson a polgárok jólétének biztosságára. (Tetszés.)
Az igazságszolgáltatásra vonatkozó törvényjavalatok egyike, mely a birói hatalom gyakorlásáról szól, íme előttünk van. Legfontosabb s legelső része ez a törvénykezés rendezésének, legnagyobb figyelmet s ovatosságot kiván, mert a birói hatalom nagy hatalom, véglegesen intézkedik a polgárok személye és vagyona fölött; szükséges tehát, hogy a polgároknak a törvény is, de a biró személye is nyujtson e részben garantiát, s ezért fontos azon kérdés, hogy kitől függjön a birák kinevezése?
Ezen kérdésről mondom el elsőbben is véleményemet, mert ez a 212legfőbb és legfontosabb elv az egész törvényjavaslatban. (Halljuk! Halljuk!)
Két mód áll előttünk, mely egymással némileg ellenkező: egyik a választás, mely némely biróságokra nézve, különösen a megyéknél és városoknál, eddig gyakorlatban volt; a másik a királyi kinevezés, melyet az igazságügyminiszter úr hoz javaslatba.
Meghatározhatja a törvény azon kellékeket, melyek a biróban szükségesek, gondoskodhatik annak törvényes függetlenségéről, körülirhatja, szigoruan megszabhatja a szakképzettségnek postulatumait, megállapíthatja a módot, melylyel e szakképzettség bebizonyítandó; de a törvény ezen rendeleteinek csak a gyakorlati alkalmazás ad életet. Ismerek egyéneket, pedig nem keveset, kik azt képesek bebizonyítani, hogy az ügyvédi vizsgát letették, s jó lélekkel még sem merném kezökbe tenni a birói hatalmat, éppen a szakképzettség hiánya miatt.
Tévedések, csalódások mindig lesznek, akár úgy neveztessenek a birák, akár úgy választassanak. Csak az a kérdés, melyik mód nyujt több reményt, hogy az ily tévedések, csalódások elkerültetnek?
A kik a választást tartják czélszerűbbnek, azt állítják, hogy a választók jobban ismerhetik a köztük élők személyeit, mint a miniszterium az országban szerte lakó százakat vagy ezreket.
Ha biztosan lehetne remélni, hogy a választók mindig lelkiismeretesen, saját meggyőződésük szerint s annálfogva, mert a birói hivatalba lépni akarót mint alkalmast ismerik, fognak választani, nem volna fontosság nélküli az említett ok; ámbár még akkor is igaz, hogy azon sok száz választó közül, kik egy megyében vannak, sokan, igen sokan egyet sem ismernek azon tagok közől, a kikre szavaznak, sokan azok valóságos képességét megitélni sem tudják. (Úgy van! jobb felől.)
De azon fölül tudjuk, hogy a választások egyes nagyobb befolyással birók által vezettetnek, s a választók azok szava után indulnak és könnyen hibásan indulnak. (Úgy van! jobb felől.)
A tévedésen kívül szándékosan is történhetik valamely nem alkalmas birónak megválasztása.
Ha mi biztosak volnánk, hogy a választásoknál ily szándékosság nem fordul elő, talán nem szólanánk ily határozottan a választások ellen, valamint ha az ellenkező véleményüek nem tartanák lehetőnek, hogy a miniszter – nem a személyről, hanem a hivatalról van itt szó – egyszer vagy másszor pártérdekből, vagy bármi más tekintetekből szándékosan is tehet a kinevezés alá oly előterjesztést, melyben 213azután nem lesz köszönet, ők is kevésbbé támadnák meg a törvényjavaslat eme pontját.
De, midőn óvatosság szükséges, az ily hibákat s emberi gyengeséget, önérdeket és szenvedélyeket nem lehet kihagyni a számításból. Tekintsük tehát, hol fordulhatnak elő könnyebben és számosabban az efféle visszaélések? (Halljuk! Halljuk!)
A választó testületek megyékben és városokban rendesen nagyobb számúak, azok között sokan találkoznak, kiknek érdekükben van oly birót választani, a ki az ő érdekeiknek kedvezni fog. Gyakran éppen azok, kik legnagyobb befolyással birnak a választásokra, vannak ily esetben, s az ő befolyásuk alatt könnyen megtörténhetik a hibás választás. Példákat tudnék fölhozni, tudnék eseteket említeni, melyekben egy hatalmas, gazdag földesúr, kinek tetemes úrbéri pöre volt folyamatban, nemcsak a szolgabirónak, hanem a törvényszéki tagoknak megválasztására is nagy összegeket költött, hogy ily módon ügyének kedvező, s e részben nem független birót válaszszon. Tudok ellenkező esetet is, hogy számos község nagyfontosságú úrbéri pöreinek érdekében azok által, kik közülök a megyei bizottságban voltak, részrehajló befolyást gyakorolt a biróválasztásra. Ez – fájdalom – így volt, s a választások mellett így lenne jövendőben is.
Ellenben a miniszternek nincs érdekében rossz birót neveztetni ki, nemcsak azért, mert felelős, de azért is, mert kiválólag becsületébe vág, hogy a birák alkalmas tagokból alakíttassanak. (Helyeslés a jobb oldalon.) És ha talán valaki azt mondaná, hogy a miniszternek is lehet pöre: erre egyszerű feleletem az, hogy még, ha ily esetben eltérne is kötelessége ösvényéről a miniszter, ez sajnálatos, de csak egy eset volna, azon sok száz esettel szemben, melyek ily módon a megyei és városi választásoknál előfordulhatnak.
Állítják némelyek, hogy a birák választása biztosabb garantiája az egyéni s az alkotmányos szabadságnak, mint a kinevezés. Vonjunk párhuzamot a két mód között. (Halljuk!)
A biróságok pörös tárgyak fölött itélnek.
E pörök vagy személyre vonatkoznak, mint különösen a bűnvádiak, vagy értéket tárgyaznak.
Bűnvádi esetekben, úgy hiszem, hogy jövőre hazánkban is esküdtszékek fognak itélni. A miniszter tehát, ha szándéka volna is valakit boszuból vagy pártérdekből üldözőbe venni, ezt bűnvádi úton nem tehetné. Egyébiránt ily üldözések legkönnyebben fordulhatnak elő politikai bűntettek eseteinél; de ezekre nézve biztosan reménylem, 214hogy a miniszterium mielőbb törvényjavaslatot fog elénk terjeszteni egy állambiróság alakításáról, melynek felerészét az országgyűlés válaszsza meg, másik felerészét pedig ő felsége nevezze ki, s minden politikai bűntett és vétség fölött ez a biróság legyen hivatva itéletet mondani. Így azután sem politikai, sem egyéb bűnvádi esetekben nincs mit tartani a többi biróságoknak ő felsége által leendő kinevezésétől. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.)
A mi pedig a vagyoni kérdéseket s a polgári pöröket illeti, mi érdeke volna a miniszteriumnak már előre részrehajló birákat nevezni ki, hogy azok az ő befolyása alatt helytelenül itéljenek magánszemélyek között fönforgó vagyoni kérdések fölött, oly kérdések fölött, melyek most még nem is léteznek, vagy legalább a miniszter előtt tudva nem lehetnek? Másrészről azonban a választóknál s azok vezetőinél sokkal könnyebben föltehető az ilyen érdek és tekintet. Egyébiránt hazánkban némely biróságok választás útján töltettek be ugyan eddig, de a legfőbb biróságok mindig kinevezéstől függtek és a választás elvének pártolói most sem akarják a választást a legfőbb biróságokra is kiterjeszteni. Ha már volna is garantia a megyei biróságok választásában, minő sikertelen volna az, ha a választott első biróságok itéletét a kinevezett felsőbb és legfelsőbb biróságok megváltoztathatják? (Helyeslés a jobb oldalon.)
A választás tehát az egyéni szabadságnak semmivel nem nyujt több garantiát, mint a kinevezett biró, sőt a mondottak szerint sokkal kevesebbet.
Alkotmányos garantiát is keresnek némelyek az első biróságok választásában, de én abban ilyen garantiát éppen nem látok, nemcsak az imént említett fölebbvitel miatt, hanem azért sem, mert nem látom át, mennyivel volna több oka a kinevezett birónak az alkotmányt gyöngíteni, mint a választott birónak? (Helyeslés a jobb oldalon.)
Fölhozzák, hogy a kinevezett biró nem független, mert a miniszterium által a törvényszabta esetekben elmozdíttathatik s megérdemlett előmozdításában mellőztethetik. De az elmozdítás csak visszaélések, hivatalos vétségek folytán s csak törvényes úton történhetik, ennek pedig még akkor is fönn kellene állni, ha az elsőbiróságok tagjai választatnának, mert azt csak nem akarhatja senki, hogy az ily birák még bűntett vagy vétség, vagy hivatalos visszaélések esetében se legyenek elmozdíthatók. (Helyeslés.) Úgyszintén, ha az alsó biróságok választatnak, a felsőbbek kineveztetnek, előmenetelükben a miniszteriumtól függnek és szintúgy mellőztethetnek. Ez az egész 215ellenvetés tehát egyik módra nézve csak annyit nyom, mint a másikra. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.)
Azt állítják némelyek, hogy a biróságok választása a megyéknek jogához s autonomiájához tartozik. (Halljuk!)
Én az önkormányzatot nagyfontosságúnak tartom, fönn kivánom tartani azt a megyéknél, sőt óhajtom kiterjeszteni, törvényszabta korlátok között, a községekre is, a mennyiben ez a parlamentális rendszerrel összeegyeztethető. De nézetem szerint a megyék nem coordinált testületek a statushatalom irányában; (Élénk helyeslés a jobb oldalon) hanem oly testületek, melyek az összes kormányzati rendszernek alkatrészét képezik, melyeknek az állam a kormányzat czélszerűsége tekintetéből is autonomiát adott. A megye jogokkal s hatalommal bir egyes polgárok irányában, jogokkal bir a kormány irányában, de az állam irányában jogokat nem érvényesíthet. (Hosszas élénk helyeslés a jobb oldalon.) A megyék nem fœderativ részei az összes államnak, s nem birhatnak az államtól elkülönzött, vagy azzal éppen ellenkező jogokkal. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.)
Elég legyen erre egy példát fölhoznom. 1848 előtt joga volt minden megyének két követet választani s őket utasítással ellátni és így némileg egyenes befolyást gyakorolni a törvényhozásra. Ezt a jogot éppen az 1848-diki törvény törlötte el. A megyének mint megyének nincs többé határozó befolyása magára a törvényhozásra, utasítást nem adhat, s a választási jog nem a megyét, hanem külön kerületekben az egyes polgárokat illeti. És miért határozott így az 1848-dik évi országgyűlés? Mert az állam közérdeke ily határozatot kivánt. Csorbult-e ez által alkotmányunk, s panaszkodhattak-e e miatt a megyék jogsérelemről? (Élénk helyeslés a jobb oldalon.)
A biróságok miként alakításánál első és főtekintetnek tartom az igazságszolgáltatás érdekeit, s e tekintetet semmi más tekintetnek vagy régibb gyakorlatnak alárendelni nem lehet. (Hosszas helyeslés a jobb oldalon.)
Ha valaki azt mondja, hogy a választást az igazságszolgáltatás érdekében tartja czélszerűbbnek s ezt okokkal támogatja, meghajlok azon joga előtt, hogy e részben meggyőződését kövesse s talán fontosaknak is tekinthetem érveinek egyikét vagy másikát; de azt, ha valaki érv gyanánt nem az igazságszolgáltatás érdekeire, hanem a megyéknek jogára hivatkozik, nem tartom sem helyesnek, sem alkotmányosnak. (Hosszas helyeslés a jobb oldalon.)
Másik főelv az előttünk levő törvényjavaslatban az, hogy az 216igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttessék. Ezen elvet is egész terjedelmében helyeslem.
Hajdan, midőn a megyei biróságok választása részint törvény, részint gyakorlat által érvényre jutott, a perlekedők száma nagyon csekély volt; akkor ugyanazon tisztviselők, kik a politikai közigazgatást vitték, a biráskodást is könnyen teljesíthették. Még ifjabb koromban is, midőn a megyében éltem, a száz négyszögmértföld területű Zala vármegyében, melynek kétszáznyolczvanezer lakosa van, évenkint négyszer, s mindenkor csak két hétig tartottak a törvényszékek, s képesek voltak ellátni az oda tartozó elsőbirósági és fölebbviteli pöröket, tehát nyolcz hét alatt egy esztendőben. De most a népesedés szaporodása, a növekedő ipar és forgalom, a kereskedés, az élénkebb mozgás annyira megszaporította a pöröket, hogy egész évi folytonos működés mellett is alig képesek a biróságok az igazságszolgáltatást kellően ellátni. A politikai közigazgatás annyi munkát ad, hogy a politikai tisztviselőnek egész idejét, erejét elfoglalja. Hogyan lehetne azoknál még ezentúl is meghagyni a biráskodást?
Míg az igazságszolgáltatás a politikai közigazgatástól el nem választatik, Magyarországban a jó igazságszolgáltatás lehetetlen. (Hosszas helyeslés a jobb oldalon.)
Azt hozzák föl némelyek ellenvetésül, hogy szükséges elhatározni, hogy az egyes polgárok a politikai tisztviselőket azon károkért és sérelmekért, melyeket helytelen vagy jogtalan eljárásuk által nekik okoznak, a biróság előtt pörbe foghassák s ez által a birói hatalomnál oltalmat találjanak, ez pedig nem volna lehető, ha a politikai közigazgatás és igazságszolgáltatás egymástól teljesen elválasztatnék. Véleményem szerint a megyék és törvényhatóságok rendezéséhez tartozik elhatározni, mi úton szerezzen magának kárpótlást vagy elégtételt az egyes polgár a politikai tisztviselők visszaélései ellen. Erről tehát akkor szólhatunk tüzetesen, de ezt az említett elválasztás nem gátolhatja; mert hiszen ha ez a jog megadatik is az egyes polgárnak, az a birósághoz úgy fordul, mint birósághoz, ez pedig úgy jár el, mint biróság, nem mint politikai testület.
Minthogy tehát az előttünk fekvő törvényjavaslat alapelvei nézetemmel megegyeznek, egyéb tartalmára nézve pedig a részletes tárgyaláskor tehetjük meg észrevételeinket, én e törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom.
Egyes állítások czáfolásába nem bocsátkozom. Tudnék talán ellenokokat fölhozni azok ellen, de sem a ház, sem az ország nem 217nyerne vele annyit, mint a mennyit nyer, ha megkiméljük az időt, melyet erre fordítanék. Csak egy párt szükséges még fölemlítenem. (Halljuk! Halljuk!)
A külföld példájára hivatkoznak némelyek. Nézetem szerint az ily példákat mindig óvatosan s nagy megfontolással lehet csak fölhasználni; mert minden államnak külön helyzete van és különbözők viszonyai, népének geniusa, miket figyelem nélkül hagyni nem lehet. (Helyeslés.)
Fölhozták a választás elvére nézve Svájczot és Amerikát, de megjegyzem, hogy Svájcz és Amerika fœderativ államok. A fœderatio tagjai egészen máskint állanak az összes állam irányában, mint nálunk a megyék, melyek nem kantonok, nem külön államok, hanem teljesen és minden tekintetben bele vannak olvadva az országba. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.)
Sokat emlegetik Anglia példáját; de ez nem a választások elve mellett szól, mert Angliában a birák nem választatnak, hanem neveztetnek. (Úgy van! a jobb oldalon.)
Némelyek az előttem szólottak közül nem annyira a kinevezés elve ellen szólaltak föl, mint inkább annak módját bizonyos szabályokhoz kivánják kötni, s azok által talán némi korlátokat óhajtanak megállapíttatni. De, nézetem szerint, a módozatok s efféle szabályok a részletes tárgyaláshoz tartoznak. Magam is óhajtom, hogy törvény által mondassék ki, hogy a kinevezés előtt a birói kinevezésre pályázók vagy jelöltek fölött az állambiróság lesz hivatva az igazságügyminiszternek véleményt adni. Ez az állambiróság kihallgathat másokat, kérhet véleményt az illető megyéktől. De, a mint mondám, ezek és ilyfélék a részletes tárgyaláshoz tartoznak, s nézetemet én is akkor fogom elmondani.
Azon állítást sem hagyhatom szó nélkül, hogy az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól lett elkülönzése nem a szabadság, hanem az absolutismus érdekében történt, a szabadság ellen. Ezt én nem értem, vagy legalább a motivumot föl nem fogom, mert nem látom be, hogy minő szüksége lett volna az absolut hatalomnak ilyen elkülönzésre. Hiszen az absolut hatalom a közigazgatás fölött is korlátlanul rendelkezett, még könnyebben rendelkezett, mint a birák fölött. Az elkülönzés az igazságszolgáltatás érdekében történt, s nem az absolut hatalom érdekében. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.)
Végre azon állítást illetőleg, hogy a minisztert a birói hivatalok betöltésekor a denunciansok egész serege fogja megrohanni, egyszerűen 218azt jegyzem meg, hogy puszta denuntiatiókra a miniszter sem fog hallgatni. Egyébiránt pedig oly számos rágalmazást és mocskos denunciatiót sehol nem tapasztaltam, mint a választásoknál. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) A megyei életben gyakran volt alkalmam látni, hogy egyesek ellen azok előtt, kik a választásokra túlnyomó befolyással birtak, minő titkos vádak, rágalmak és epés kifakadások szórattak. A denuntiatiók mérge tehát, ha nem veszélyesebb, de legalább épp oly veszélyes lehet a választásoknál, mint a kinevezésnél. (Hosszas helyeslés a jobb oldalon.)
De nem akarom bővebb fejtegetésekkel tölteni az időt, s egyszerűen ismétlem, hogy az előttünk levő törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Hosszas élénk éljenzés a jobb oldalon.)
A képviselőház julius 6-dikán, névszerinti szavazás útján, 203 szavazattal 156 ellenében elfogadta a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages