AZ INCOMPATIBILITÁSRÓL.

Teljes szövegű keresés

AZ INCOMPATIBILITÁSRÓL.
A képviselőház 1868. deczember 7-dikén tartott űlésének napirendjén volt Bobory Károlynak a képviselői összeférhetetlenségről szóló törvényjavaslata. A központi bizottság az idő rövidsége miatt, az országgyűlés utolsó három napja alatt, e kérdést nem hitte alaposan elintézhetőnek, s azért a törvényjavaslatot átalában, de egyoldalusága miatt sem fogadta el, 135hanem utasítani akarta a miniszteriumot, hogy ez ügyben a közelebbi országgyűlés elé terjeszszen törvényjavaslatot.
Nyáry Pál a következő törvényjavaslatot tette le a ház asztalára:
«Az országgyűlési képviselői állásnak és a királyi kinevezéstől függő hivatalok, úgy a nyugdijak és más fizetések élvezetének megférhetlenségéről.
«Az 1848: V. t.-cz. 3. §-a értelmében választható ugyan mind az, ki választó; azon esetben azonban, ha megválasztott képviselő királyi kinevezéstől függő birói, miniszteri, pénzügyi, vagy bármely néven nevezendő hivatalt visel vagy a koronától nyugdíjat vagy bármily czím alatt fizetést húz: képviselői igazoltatása után tartozik hivataláról, nyugdíjáról vagy fizetéséről azonnal lemondani. Kivételnek csak a miniszterekre és az államtitkárokra nézve van helye.»
Bobory Károly elfogadta Nyáry törvényjavaslatát és a magáét visszavonta.
Deák Ferencz: T. ház! Mindig azt hittem, hogy az incompatibilitási törvény szükséges, s hittem egyszersmind, hogy ez igen fontos, hogy nagy óvatossággal kell benne a részleteket megállapítani, s hogy nem lehet három sorral elvégezni, hogy ez nem lehet egyoldalu; s hogy ez nem lehet olyan, mely csak úgy darabokban hozatik, majd erre, majd arra, hanem elvből kell kiindulnia és átalánosnak lennie. Még inkább meggyőződtem erről az utolsó napokban.
Igen természetes, hogy ha az ember oly törvényjavaslatot vesz fontolóra, melyhez hasonló más országokban is, alkotmányos országokban létezik, olyan országokban, melyeknek gyakorlati parlamenti élete régibb: azt nem azért teszi, mintha nem tudná, hogy a viszonyok különbözősége egyik és másik országban módosítja a hozandó törvények elveit, hanem azért, mert mégis óhajtaná az ember a legjobbat választani, és azt alkalmazni a mi viszonyainkra. Én átnézve a más országokban létező efféle incompatibilitási törvényeket, láttam, hogy azok rendkívül bonyolódott kérdéseket oldottak meg; de nem találtam egyetlen egy olyan megoldást sem, mely engem kielégített volna. Az egyik igen messze megy, a másik sokat elhagy, a harmadik pedig századokon keresztül időnkint alkottatott, és a mit régebben alkottak, fönáll ugyan most is, de senkinek sem tetszik.
136Azon meggyőződésre jutottam, hogy pár szóval a dolgot elvégezni nem lehet; arra nagy és fontos tanulmányozás szükséges. (Úgy van!) Megerősített e hitemben a magam tapasztalása; hivatkozom a VI. osztály tagjaira. Mi ezt a kérdést komoly megfontolás alá akartuk venni, elkezdettünk tanácskozni, s mielőtt mélyebben bemerültünk volna a tanácskozásokba, a többi osztályok elvégezték, a központi osztály kimondotta véleményét, s a mi tanácskozásunk félbeszakadt.
Azt mondhatná valaki, hogy ha nem lehet mindent, legalább tegyük meg egy részét. Ez éppen a törvényhozásnál nem mindig alkalmatos elv; mert midőn a törvénynek több ágának s részének kell lenni s ezek egymással összefüggenek, akkor az átalános elv egyes kivételeket, részleteket kizárván, több kárt tesz mint hasznot.
Az előttünk levő törvényjavaslatnak, valamint a Nyárytól előterjesztett módosítványnak is, úgy, a mint szerkesztve vannak, én részemről tartalmához nem járulhatok, mert az nem határozott: részint kevés, részint sok.
Nem határozott, mert átalános kifejezésekkel él, s azt mondja, hogy képviselővé ne legyen választható, a ki királyi kinevezéstől függő birói, miniszteri, pénzügyi vagy bármely néven nevezendő hivatalt visel, vagy a koronától nyugdíjat, vagy bármi czímen fizetést húz. Ezt sem szövegezésében nem látom határozottan formulázottnak, sem tartalmában nem vélem elfogadhatónak: mert messzebb megy, mint én menni szeretnék, s mert nem minden pontját lehet azon elvvel, melyből, úgy látszik, kiindult, indokolni.
Például, én részemről nem fognék abba egyezni, hogy a képviselőházból kizárjuk a tanárokat, a közintézetek felügyelőit, például a muzeum igazgatóját, a polytechnikum igazgatóját, tanárait. Nem látom át, hogy az ország ez által nyerne, pedig ezen fogalmazásban ez is benne volna.
Itt azonban a birói hivatal is ki van véve, ezt pedig a függetlenség hiánya miatt nem lehet kivenni: mert ha van állás független, a birói állás valóban az. A birák elmozdíthatatlanok: tehát nem látom át, mért félünk attól, hogy kinevezésök után is a kormánytól fognak függni? Ha lélektanilag fogjuk föl a dolgot, sokkal kevésbbé függetlenek azok, a kik akarnak hivatalba lépni, mint azok, a kik benne vannak. (Derültség.) Nem is szeretném, ha az országgyülés a birói állást azzal bélyegezné meg, hogy az nem független a kormánytól. A közigazgatási tisztviselő nem teljesen független a kormánytól, 137annak parancsolnak, az a kormány rendelete alatt áll; s habár a törvényhozás körében nem függ a kormánytól, mégis igen nehéz az egyiket a másiktól az életben elválasztani. De a birákról ne mondjuk ki soha, hogy nem függetlenek a kormánytól: mert először törvényeink kimondották, hogy függetlenek legyenek; másodszor alapelv, hogy függetlenek legyenek, tehát azon okból, mert függenek a kormánytól, nem lehet őket kizárni. Ha pedig más okok vannak, a miért a birákat kizárják, mint pl. Angliában is kizáratnak, akkor azon okot kell fölvenni alapul, s azon ösvényen járni; akkor nem látok különbséget a királyi kinevezéstől függő s a választott birák között; sőt a választott biró sokkal kevésbbé független bizonyos emberektől, mint a kormánytól kinevezett. (Élénk helyeslés.) Akkor meg kell fontolnunk: vajjon a birákat, a kik nem királyi kinevezéstől veszik állásukat, ne zárjuk-e ki? Nem állítom, hogy ezt megtegyük; de meg kellene ezt fontolnunk, vitatnunk.
Továbbá van még valami a függetlenséget illetőleg, mit igen fontosnak tartok. (Halljuk!) Óhajtom, hogy független legyen az országgyűlés minden tagja; átalában szeretném, ha e részben a törvényhozás részletesen intézkednék. Hogy legközelebbi tapasztalásunk e részben nem erre az eredményre vezetett volna, azt tagadni nem lehet; mert van e házban kormányhivatalnok, és pedig nem egy, a ki az egész országgyűlés alatt éppen nem azon elvek mellett szónokolt, melyeket a miniszterium követett. Megnevezni nem szükséges; úgyis tudjuk, kik azok az urak. (Zaj. Ellenmondás balfelől.) Tudtomra ezt még eddig a kormány se szemükre nem vetette, se egyet azért állomásától meg nem fosztott. Óhajtom, hogy ilyen okból ne is tegye. Hanem, a mint mondom, én a ház függetlenségét meg akarom óvni; e függetlenségnek azonban nemcsak a kormányban látom – hogy úgy szóljak – ellenségét, hanem látom máshol is, és pedig oly ellenségét, a ki veszélyesebb s mondjuk ki az igazat, botrányosabb lehet. (Helyeslés.) Én például nem tudnék abban megegyezni, hogy ha incompatibilitási törvényt hozunk, abból kimaradjon azok kizárása, a kik akármely vállalatra nézve az országgyűlés beleegyezését sürgetik, tőle engedélyt várnak. (Helyeslés.) Ez nagyobb ellensége a függetlenségnek még annál is, a mi a kormánytól származhatik. (Igaz!)
Ezeket azért hoztam föl, hogy röviden ábrázoljam, hogy ily incompatibilitási törvény nem egy óra munkája, nem egy-két sorral elvégezhető; de minden ága-boga megfontolandó. (Úgy van!)
138Vannak például országok, hol a papok ki vannak zárva. (Helyeslés balról.) Én nem vagyok abban a nézetben, hogy a papságot átalában ki kelljen zárni; mások abban a nézetben lehetnek. Vannak továbbá országok, hol a katonaság nem egészen, hanem csak részben van kizárva. Így pl. Olaszországban; úgy emlékszem legalább, hogy ott egy részben ki van zárva és speciálizálva van, hogy kik vannak kizárva. Még Angliában sem átalános a kizárás, még a hivatalnokokra nézve sem, hanem a kizárandó hivatalnokok ott is specificálva vannak. Angliában meg se választják a hivatalnokot; de nem azért, mert incompatibilitási törvény van, hanem, mert másokban van a bizalom és azokban nincs.
Nyáry Pál képviselőtársunk azon érvének, hogy a kormányt a bizalom által erősnek óhajtja és több bizalom lesz irányában, ha tagjai nem lesznek az országgyűlésen és függetlenek fogják helyeselni a kormány eljárását, van egy részben súlya; de más részben éppen úgy lehet súlyul fölhozni az ellenkezőt, t. i.: ha a kormánynak hivatalnokait a nép megválasztja, az bizalom nyilatkozata. (Úgy van!) Tehát az egyik a másikat ellensúlyozza. (Helyeslés jobbfelől.)
Egyébiránt én azt mondom ki, a mit mindig kimondottam: óhajtom az incompatibilitási törvényt, de abban részletesen kivánom megvitatni, elhatározni, hogy kik azok, kik kizáratnak? a hivatalnokok mind-e, vagy csak egy részök? és mely részök?
Ime, a módosítvány sem zár ki minden hivatalnokot: mert nem zárja ki a minisztert, nem az államtitkárt. Pedig ezek legszorosabban képezik a kormányt, ezeknek legtöbb érdekök van a kormány mellett szavazni; tehát ők sem szavazhatnak e szerint függetlenül. Én tehát osztályozni akarom: minő hivatalnokok választhatók, minők nem? vagy minő hivatalok viselése fér meg a képviselőséggel, minő nem fér meg?
Például, a mint említettem, soha sem tudnék beleegyezni abba, hogy akkor, midőn más országokban példa van arra, hogy az egyetemek, mint választó-testületek, külön állanak, mi az egyetem tanárait, a közintézetek minden tagját kizárjuk a képviselőségből. Oly nagy bőségében vagyunk-e mi a tudományos műveltségnek az egész országban, hogy azokat nélkülözhessük? Én azt gondolom, midőn túlságos félelmünkben függetlenségünk miatt magunkat éppen a legjobb erőktől a tudományos szakokban megfosztjuk, nem teszünk hasznot az országnak. Ha valaki, midőn egy ablak nyitva van, nagyon takaródzik, mert egy kis légvonat van, arról bizonyosan elmondom, 139hogy hajlandó a rheumatismusra: a ki a függetlenséget minden kicsiségtől félti, arról azt kell mondanom, ha nem is magára, hanem az egészre, hogy nem bizik azon testület független érzésében, a melyhez tartozik. (Helyeslés.)
Tegyük meg, a mi szükséges: csináljunk törvényt az incompatibilitásról. Ez elvet én is elfogadom, valamint a központi bizottság is elfogadta. De készítsünk részletes, kimerítő törvényt, mely nem egyoldalu, ne egy tárgyról szóljon, hanem az egészre kiterjedjen, hogy a függetlenséget, mely mindenesetre szükséges, leginkább megóvja. Ha időnk volna, ez órában mindjárt segédkezet nyujtanék a kidolgozáshoz; de mivel előreláthatólag az holnap nem történhetik, holnapután pedig már késő: én elfogadom a központi bizottság javaslatát. (Helyeslés jobbfelől.)

 

II.

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages