BUDA VÁROS KÜLDÖTTSÉGÉNEK TISZTELGÉSE DEÁK FERENCZNÉL.

Teljes szövegű keresés

155BUDA VÁROS KÜLDÖTTSÉGÉNEK TISZTELGÉSE DEÁK FERENCZNÉL.
Buda város küldöttsége 1868. deczember 21-dikén tisztelkedett Deák Ferencznél. Házmán Ferencz főpolgármester beszédére Deák Ferencz a következőleg válaszolt:
T. barátaim és polgártársaim! Keblem mélyéből eredő köszönetet mondok a megtisztelésért, a bizalomért és szeretetért, mely titeket ide vezetett. Igaz, hogy alig van ország, mely századokon keresztül annyit szenvedett, mint Magyarország, s a hazának alig van része, melyre e szenvedésből annyi súlyosodott volna, mint ős Buda városára. A legsúlyosabb csapások, melyek alatt egykor az ország s főképp Buda városa oly hosszú ideig nyögött, egy gyászos napnak voltak következései, a szerencsétlen mohácsi vésznapnak s az arra következett nehéz időknek. S mi okozta főképp hajdan is e gyászos napot? Sok más kedvezőtlen körülmények közt a józan számítás nélküli vakbuzgóság, s azon túlbizakodás, melylyel akkor a nemzet vitézségének érzetében túlbecsülte erejét, s egyedül buzgóságát követve, nem vette tekintetbe a körülményeket, nem keresett szövetségeseket, nem várta be, hogy az egész haza egyesült erejével álljon síkra a fenyegető ellenség túlsulya ellen, s e számítás nélküli túlbizakodás miatt elvérzettek a nemzet jobbjai. Ez hozta reánk végtelen tengerét azon szenvedéseknek, melyek az ország erejét elgyengítették, a folytonos viszályok magvát elvetették, s csak az isteni gondviselés különös kegyelme mentett meg bennünket a végenyészettől.
A történelem csak száraz elősorolása volna a történt eseményeknek tanulság és haszon nélkül, ha a multak példáján az újabb nemzedékek nem tudnának okulni. Sokat szenvedtünk mi is a lefolyt húsz év alatt, talán nagy részben elhibázott számításaink miatt; szellemi erőnk s anyagi jólétünk napról-napra gyengült és alábbszállott és ismét a végenyészet örvénye szélén állottunk; de tudtunk tűrni és kitartani, és ismét az isteni gondviselés nyujtott alkalmat, hogy szenvedéseink enyhüljenek, s ha a Mindenható úgy akarja, elenyészszenek. Nekünk, kik tanultunk a multak példáján, nem volt szabad az alkalmat ellöknünk, és vétek lett volna azon hibába esnünk, mely 156egykor oly súlyos következéseket vont az országra, a rossz számítással párosult túlbizakodottság hibájába.
Körültekintve kül- és belviszonyainkon, meg kellett győződnünk, hogy egyedül a külföld támasza e hazát meg nem mentheti, s hogy onnan biztató szónál egyebet alig remélhetünk. Körülnéztünk a hazában s láttuk, hogy itt is voltak, kik azon rendszert, mely bennünket elnyomott, pártolták, elősegítették. Önmagunk között is hiányzott azon egyetértés, melyre szükségünk vala, s ily zilált állapotban a kiegyezés idejét s alkalmát, melyet az események kedvezővé tettek, magunktól el nem lökhettük, sőt ezt meg kellett ragadnunk, s így jutottunk azon eredményhez, hogy lehetővé lett békés úton elérni azt, a mit más úton megkisérleni fonákság lett volna.
A hajdankorban fegyverrel vívták a harczokat népek és államok; most a nemzeteket nagyokká, erősekké és szabadokká nem egyedül a fegyver teszi. Nagy és túlnyomó része van abban a szellemi erő kifejlődésének, az iparnak, szorgalomnak és kereskedésnek, mely a népeket vagyonosakká s önállókká teszi. Ezeknek kivántunk mi is tárt kaput nyitni, s módot nyujtani Magyarországnak, hogy benső megerősödése által lehessen alkotmánya biztos.
Működésünk eredményeit nem fejtegetem előttetek barátaim; nyilvánosak azok, s fejedelmünk által szentesített törvényeinkben vannak letéve. De a mi a törvényekben ki van mondva, csak úgy megy át az életbe, csak úgy lehet áldást hozó, ha a végrehajtás teljes mértékben életet ad annak, mit a törvény kimondott és az ország érdeke kiván. A végrehajtás felelős miniszterek kezébe van letéve, de hogy ezek híven, pontosan és sikerrel teljesíthessék e szent kötelességet, kötelességünk nekünk is egyes polgároknak közreműködni, nem szabad helytelen nehézségeket gördítenünk a kormány törvényes törekvései ellenébe, sőt, a mennyire tőlünk telik, igyekeznünk kell azon, hogy a törvény áldása puszta szó ne maradjon. Kölcsönös közreműködés tehát az, a mit a haza tőlünk vár, s ezt annál könnyebben tehetjük, minthogy saját érdekünkben fekszik előmozdítani a közös czélt. Kölcsönös türelem a másik kötelesség. Ne higyje senki, hogy a mit századokon keresztül a hanyagság, néha talán a rossz akarat elnyomott, azt nehány hó, sőt nehány év is teljes erőben ismét kifejthesse. (Helyeslés.) Az ipar meggátolt fejlődését, a pangásra jutott kereskedést néhány törvény rögtön virágzóvá nem teheti. Őseink végtelen türelmet és szívósságot fejtettek ki a harcz terén; kövessük szép példájukat benső fejlődésünk szellemi és anyagi terén mi is ernyedetlenül. 157Ne csüggedjünk, ha valamely intézkedés a következő órában még meg nem hozza gyümölcsét, vagy ha a gyümölcs még nem érett, mert megérleléséhez hosszabb idő kivántatik.
A kiegyenlítés nem fegyverrel, hanem békés úton eszközöltetett, s ennek mulhatatlan postulatuma a kölcsönös engesztelődés; de hogy ez megszilárduljon és meghozza azon áldást, melyet tőle remélhetünk, hogy a szabad téren, melyet a törvények megnyitottak, szabadon és sikerrel működhessünk, állandó és biztos békére van szükségünk. Békére itt benn a honban, békére a külföld irányában. Legyünk itthon testvérek a honszeretetben, s egyesült erővel és akarattal működjünk közre hazánk közjavára. Az alkalom előttünk van, az eredmény önmagunktól függ; béke az, a mit mindenekelőtt óhajtanunk kell. A magyar államférfiaknak, kik viszonyainkat ismerik, minden törekvéseiket arra kell fordítaniok, s hiszem, arra is fordítandják, hogy a béke minél tovább, s a lehető leghosszabb időig zavartalanul fönálljon. Ezt kell kérnünk a Mindenható kegyelmétől, s ezt reméljük fejedelmünk és államférfiaink bölcseségétől, s erősen hiszem, hogy e reményeket sem véletlen félreértések, sem álcsillogásu remények meghiusítani nem fogják. Engedjétek hinni barátaim, hogy elmondott nézeteimben Buda városa derék polgárai őszintén osztoznak velem. (Éljenzés.)
Ismétlem, hogy a történteket, melyek az ország kifejlődésének csak talapzatát képezik, fejtegetni feleslegesnek tartanám; csak azzal rekesztem be egyszerű szavaimat, hogy a megtisztelésért, melyben most részesítettetek, köszönetet mondva, szíves bizodalmatokat és barátságtokat igénytelen személyem iránt jövőre is kérjem. (Zajos éljenzés.)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages