LÓNYAY NAPJA.
LÓNYAY NAPJA.
Ő felsége 1872. deczember 4-dikén elfogadta Lónyay Menyhért gr. lemondását a miniszterelnöki állásról és helyébe Szlávy Józsefet nevezte ki.
A Pesti Napló deczember 6-diki számában a Deák-körből a következő tudósítás jelent meg:
A Deák-kör deczember 5-diki értekezletén megjelent gróf Lónyay Menyhért volt miniszterelnök, ki zajos, hosszas éljenzéssel fogadtatott. Az értekezlet megnyittatván, gr. Lónyay a következő férfias beszédet mondá:
Tisztelt tanácskozmány!
Engedjék meg nekem, hogy néhány őszinte szót mondjak most, midőn a nagy felelősséggel és gonddal járó hivatalos állásomtól visszalépek, s körükben mint egyszerű tagja a pártnak megjelenek; midőn ismét az leszek, a mit mindig a legszebb állásnak tekinték: egy önálló, független tagja a törvényhozásnak (Élénk éljenzes), ki ezután is saját meggyőződésem szerint lelkiismeretem fogom a törvényhozás terén is teljesíteni kötelességemet. (Éljenzés.) Ha visszatekintek azon eseményteljes hat évi működésemre, mely reám nézve a kiegyezés megindításával vette kezdetét, nyugodt öntudattal mondhatom magamról, hogy mindig híven s fáradhatatlanul igyekeztem teljesíteni hazám és királyom iránti kötelességemet, s nem egy nehéz föladat megoldásához tényleg járultam. (Éljenzés.) Beismerem azt is, hogy voltak visszás körülmények, melyek közt a legjobb akarat is megsemmisül, a tetterő magának utat törni nem volt képes, az utóbbi napokban pedig oly helyzet idéztetett elő, melynél haboznom nem lehetett, s minden személyes indokot félretéve, átengedném a tért és felelősséget azoknak, kik hivatva érzik magukat az ország kormányát egyöntetű és együttes működésben tovább vezetni, s kik a párttól osztatlan támogatást várnak.
A többségnek s kormányának, nézetem szerint, nagy és nehéz föladat jutott azon nagy átalakulási korszakban, melyben jelenleg élünk, szemben azon eshetőségekkel, melyek bekövetkezhetnek, s melyek ha akkor találnak, midőn még gyöngék, készületlenek s meghasonlottak vagyunk, nemzetünk és államunk léte könnyen kérdésbe jöhet.
Ilyen körülmények közt azon többségnek s a kormánynak, mely a hatalmat birja, tudnia kell, mit akar, s ezt következetesen kivinni kötelessége; 352de hogy ezt tehesse, szükséges, hogy a kormány egyöntetű és a többség határozott támogatása biztosított legyen. (Helyeslés.)
Úgy vélem, nem csalódom, ha azt mondom, hogy az ország józan nagy többsége rendezett és megállapodott viszonyokat kiván. A hon minden munkás és vagyonos polgára üdvös törvényeket és szigorú intézkedéseket kiván a törvény pontos végrehajtásának és tiszteletben tartásának biztosítása végett; követel jó és rendezett közigazgatást is, igazságkiszolgáltatást, vagyon- és személybiztosságot, rendezett pénzügyet. (Helyeslés.) Szóval, mindazon föltételeknek kiván birtokába jutni, melyek egy alkotmányos, előrehaladó, s egyszersmind civilisált és rendezett állam kellékeihez nélkülözhetetlenek, s melyek szükségesek arra, hogy mindenki szerzeményének és munkájának gyümölcseit nyugodtan élvezhesse, mert egy szellemileg és anyagilag előhaladott, lételében biztosított államnak szabad polgára kiván lenni.
Jól tudom, hogy a nehézségek nagyok, a teendők sora végtelen; érzem, hogy egyszerre mindent tenni nem lehet.
Hiszem, hogy a jelen kormány, fölfogva a helyzet komolyságát, ezen irányt fogja követni, ennélfogva ezen irányban csekély erőm és szerzett tapasztalataim szerint támogatni fogom minden utógondolat nélkül. (Zajos éljenzés.)
A közjogi alapot mi teremtők; a kiegyenlítést mindeddig minden megtámadás ellen megvédtük; ez volt a zászló, mely egyesített; ennek védelmében tántoríthatatlanok leszünk, úgy hiszem, mindnyájan. De hogy ez bizton föntartható legyen, szükséges a határozott s öntudatos eljárás, a fontosabb elvi kérdéseknél a párt solidáris eljárása, a mi azonban nem zárja ki azt, hogy egyes kérdéseknél, melyeket az ország érdekében fontosaknak tartok, egyéni meggyőződésemnek kifejezést ne adjak; így például a pénzügyi kérdéseknél föntartom meggyőződésem nyilvánítását. (Éljenzés.)
Azok, kik bizalommal voltak irányomban a multban, fogadják ezért legőszintébb hálás köszönetemet (Hosszas éljenzés) s egyátalában mindnyájan tekintsék azt, hogy már most velök egy sorban állok, mint egyszerű tagja a többségnek (Élénk éljenzés), kit bizonyára eddig is csak a legjobb akarat és meggyőződés vezérlett, ki most már bizonyára senkinek útjában nem áll; tekintsék, hogy nekem, ki első ifjuságomtól kezdve folyton a legjobb erőmet a közügynek szenteltem, most sincsen más szándékom, mint hazám javát szűkebb hatáskörrel ugyan, de tehetségem és saját meggyőződésem szerint előmozdítani. (Hosszas élénk éljenzés.)
Gr. Lónyay e szavai zajos éljenzést keltettek. Ezután fölszólalt Perczel Béla, a Deák-kör elnöke, s a következőleg szólt:
353Tisztelt tanácskozmány! Azt hiszem, hogy a párt tagjainak érzelmét tolmácsolom, midőn kifejezést adok a hála és elismerés azon érzületének, melyet gr. Lónyay Menyhért, mint a 40-es évek szabadelvű pártjának egykori kiváló tagja, mint a hazának az 50-es években az absolutismus elleni küzdelmekben buzgó bajnoka, mint az 1867-ben létrejött kiegyezés egyik főtényezője és legnehezebb részének szerencsés megoldója (Élénk helyeslés), átalában a haza és különösen e párt körül szerzett kiváló érdemei folytán magának kiérdemelt. (Zajos helyeslés.) Azt hiszem, hogy e pártnak óhaját és reménységét fejezem ki a tekintetben, hogy ismervén az igen tisztelt képviselő úrnak kitünő tehetségeit és tántoríthatatlan hazafiságát, jövőre is a magyar képviselőháznak s különösen pártunknak munkás és tevékeny tagja fog maradni. (Élénk éljenzés.)
Ezután fölszólalt Deák Ferencz, s a tanácskozmány legfeszültebb figyelme között a következőket mondá:
Teljes mértékben magáévá teszi a tanácskozmány elnökének a volt miniszterelnökről mondott szavait. Azon férfiunak, ki ama nehéz időkben, midőn hazánkban az alkotmányosság hatályon kívül tétetett, midőn az ország önállósága és szabadsága el volt nyomva, a legelsők sorában állott azok közt, kik a haza alkotmányáért és szabadságáért küzdöttek; azon férfiunak, ki midőn kedvezőbbre fordult a helyzet, nagy tudományával és szakismeretével buzgón és önfeláldozón munkálkodott a kiegyenlítés létrejötte körül; ki, midőn legyőzhetetlennek látszó nehézségek állottak a siker útjában, nem szünt meg bízni és csüggedetlenül munkálkodni; a ki a kiegyezés különösen pénzügyi részének megoldásánál kimondhatatlan érdemeket szerzett magának; azon férfiunak, ki újabban is a horvát kiegyezés létrejövetele és a határőrvidék kérdésének szerencsés megoldása körül felejthetetlen szolgálatokat tett a hazának – azon férfiunak érdemeit elfeledni nem szabad. (Zajos éljenzés.)
Nem szabad különösen ezen pillanatban, midőn eddigi állásától visszavonul, és ő kislelkűségnek, menthetetlen szűkkeblűségnek tartaná, ha ezen elismerés nyilvános kijelentésében gátolva érezné magát azon alaptalan gyanusítások által, (Élénk helyeslés és tetszés) melyek személye ellen intéztettek, és gyávaságnak tartaná határozottan ki nem jelenteni, hogy ezen gyanusításoknak soha a legkisebb hitelt nem adott. (Hosszantartó helyeslés.)
Szóló csak egyet akar végül még kijelenteni, hogy bár várta, de 354kellemesen lepte meg a volt miniszterelnök azon nyilatkozata, hogy a párt érdekében jövőre is tevékenyen működni akar. Multja meghazudtolása nélkül nem is tehetne mást; de veszteségnek tartaná, ha sértett kebellel, ha csak egy időre is, vissza akarna vonulni azon térről, melyre őt választói bizalma állítá, a mit különösen a pénzügyi kérdések tekintetében a hazára nézve tartana kimondhatatlan nagy veszteségnek. (Hosszantartó zajos éljenzés.)
Deák szavai nagy hatást és átalános megindulást keltettek. A párt zajosan éljenezte gr. Lónyayt, Szlávy kezét nyujtotta neki. Néhány percznyi szünet után fölszólalt Szlávy miniszterelnök:
Tisztelt értekezlet! Talán nem szükséges indokolnom, hogy mi, mint az ország miniszterei, a képviselőház és főrendiház előtt előbb mutattuk be magunkat, mint sját pártfeleink, mondhatom barátaink körében.
Tisztelt értekezlet! Talán nem is szükséges mondanom, hogy ezen, bár fényes, de nehéz állást részemről sohasem kerestem; de nem is érdemesítenek arra a multban szerzett érdemeim; nem fényes tehetségeim, melyekkel elődöm méltán dicsekedhetik. Ezen állásban csak úgy reménylek megállhatni, ha a tisztelt párt támogatásával és bizalmával fogok találkozni.
Egyébiránt ma nem tartom helyén levőnek magamról és minisztertársaimról bővebben szólani, s nem is tartom ezen ünnepélyes órát alkalmasnak arra, hogy czéljainkról, melyek ugyanazok, melyek voltak tisztelt elődöméi, bővebben értekezzem. Mélyen hatottak rám tisztelt elődömnek szavai. Legyen e mai nap gróf Lónyay Menyhért napja (Zajos hosszas éljenzés), és a legközelebbi alkalom találjon bennünket egybeforrva, mint egy erős nagy pártot, melynek minden egyes tagja egyaránt szivén viseli a haza boldogságát. (Szünni nem akaró zajos éljenzés.)
Az éljenzés csillapodtával ismét Deák Ferencz szólalt föl, és pedig körülbelől a következőleg:
Örömmel üdvözli ő felségének azon bölcs elhatározását, melylyel az ország kormányát ismét oly férfiakra bízta, kiket mindenki őszintén tisztel, s kik azon tengeren, a melyen az ország hajója halad, jól ismerik a sziklákat és örvényeket, melyek az utat veszélyessé teszik, és teljes reményt nyujtanak arra, hogy a veszélyeket elkerülve, a hajót az óhajtott biztos révpartba vezetendik. Ők támogatásra szólíták föl a pártot; szóló támogatást igér és bizalmat szavaz az új miniszteriumnak őszintén és utógondolat nélkül. Csak egy eset törhetné 355meg e bizalmat, mely azonban lehetetlen: ha elhagyják a haza szent ügyét. A bizalomért, melyet a miniszterium a párttól kér, ez viszont bizalmat és mindenekelőtt őszinteséget kiván. (Élénk helyeslés és tetszés.)
A mi az alapot illeti, a melyen a párt áll és működik, az a párt körében nem lehet különböző vélemény tárgya. De lehetnek e mellett egyes kérdések, melyekre nézve egyik-másik képviselő különböző véleménynyel van. Ő részéről megigéri a miniszteriumnak, hogy mindig őszintén meg fogja mondani véleményét és ennek indokait, de viszont megvárja és kéri a miniszteriumot, hogy ő is terjeszsze a párt elé őszintén és utógondolat nélkül szándokait. A többség parlamentális hatalom, melynek állása rendesen szilárd mindaddig, míg a haza jólétének érdekében működik. Csak egy veszély fenyegetheti: össze nem tartás, hiánya annak az egyetértésnek, mely szükséges arra, hogy e hatalom a haza érdekében működhessék. De ezen egyetértés és együttartás mindig fontos esetekre értendő, minthogy lehetetlen, hogy egyes kérdésekre nézve véleménykülönbségek ne támadjanak. Fontos kérdéseknél azonban a párt többségének megzavarása az ellenkező vélemény által talán több kárt tehet, mint a mennyit használhatna az ellenkező vélemény érvényre jutása. Szóló nem pártolja az oly pártfegyelmet, mely az embert szavazógéppé teszi, de igenis óhajtja azt, hogy fontos czélok elérésében az eszközök választására nézve a párt egymás közt egyetértsen. Őszinteséget kiván tehát a párt tagjai között, őszinteséget a miniszterek irányában és őszinteséget a miniszterek részéről a párt irányában.
Ez az, a mi a pártot erőssé és munkaképessé teszi a haza érdekében. (Helyeslés.) Talán jobb lett volna, úgymond, nem többes számban, a párt nevében szólania; de ha másrészről meggondolja, hogy koránál és beteges állapotánál fogva nem vehet részt oly erélylyel a tanácskozásokban, minővel akarna, a párt azonban életerős és nem beteg, erejét a kor nem törte meg, s mindenek fölött mert reméli, hogy a párt is bizalommal lesz a miniszterium iránt mindaddig, míg az, a minek ellenkezőjét, mint említé, nem tartja lehetségesnek, a haza érdekében működik, azt hiszi, indokolva volt a többes szám. Végül kitartást, szerencsét és áldást kiván a miniszteriumnak, s ismételve kijelenti, hogy azt mindabban, a mit a haza érdekében czélszerüen és helyesen tesz, pártolni fogja.
