MI A TEENDŐ A KATHOLIKUS AUTONOMIA ELŐKÉSZÍTÉSÉRE.

Teljes szövegű keresés

MI A TEENDŐ A KATHOLIKUS AUTONOMIA ELŐKÉSZÍTÉSÉRE.
Eötvös József b. vallás- és közoktatásügyi miniszter 1867. julius havában levelet intézett Magyarország primásához és az egri és kalocsai érsekekhez, a melyben kivánatosnak mondotta, hogy Erdély példájára Magyarország világi katholikusainak is az iskolai, vagyoni és egyéb egyházi kérdésekben és ügyekben befolyás adassék. E reform megoldásához támogatását igérte. A herczegprimás 1867. szeptember 8-dikán kelt válaszában kijelentette, hogy a püspöki karnak régen táplált meggyőződése, hogy a világiak bevonása az egyház világi vonatkozású ügyeibe csak hasznos és üdvös lehet, s hogy az amúgy is szándékba vett tanácskozást aéz autonomia ügyében az országgyűlés űlésezése idején az érdekeltekkel meg fogja tartani.
A püspöki kar 1867. október havában meg is kezdette a tanácskozásokat és azokat deczember 8-án fejezte be. A katholikus autonomia szervezéséről 223tervet dolgozott ki, a végleges megállapodást azonban a világiak részéről kikérendő vélemények beérkezése után való időre halasztotta el.
Eötvös József b. a képviselőház 1868. junius 24-dikén tartott űlésében, Csanády Sándor interpellatiójára felelve, előadta, hogy míg a protestáns egyházak teljes autonomiája törvény által van biztosítva, s míg ugyanazon autonomiát a görög keleti egyháznak a törvényhozás csak nemrég biztosította, a katholikus egyháznak, éppen mert előbb privilegiált állást foglalt el az országban, ily törvényes biztosítása még nincs. Tekintve azonban a mozgalmakat, melyek a katholikus egyház körében folynak, tekintve azt, hogy az autonomia utáni törekvéseknél maga a felsőbb egyházi rend lépett föl mint kezdeményező: teljes joggal hitte, hogy a katholikus egyház körében a világiaknak az egyház vagyonára és az iskolára az őket megillető befolyás megadatván, a törvényhozásnak lehetővé fog tétetni, hogy a katholikus egyház autonomiáját éppen úgy törvény által biztosítsa, mint ezt tette más egyházak irányában.
A püspöki kar 1868. julius havában elhatározta, hogy mielőtt a tőle kidolgozott autonom szervezésnek tervét ő felségének, mint az egyház legfőbb védnökének, fölterjeszti, «a javaslatot egy vegyes tanácskozmány számára föntartja, s abba a világi osztályból több oly hazánkfiát hivja meg, ki mind vallásos érzelmei, mint statusférfiui emelkedettsége által azon reményre jogosít, hogy bölcs tanácsával és ügyrokon érdekeltségével e szintoly fontos, mint kényes kérdés megoldására segédkezet nyujtani kész».
Az országgyűlés két házának a vegyes tanácskozmányra meghivott tagjai szeptember 26-dikán Eötvös József b. elnöklete alatt az akademia helyiségében értekezletet tartottak, s itt a többség azon megállapodásra jutott, hogy a vegyes tanácskozmányban Deák Ferencz indítványozni fogja, hogy a püspöki kar egyelőre ne bocsátkozzék a katholikus autonomia szervezésébe, hanem szorítkozzék azon szabályok megállapítására, a melyek szerint a róm. kath. vallást követő egyháziak és világiak meghatározott számú képviselőket válaszszanak, s ezen szám úgy állapíttassék meg, hogy a túlnyomó mennyiség a világiakat illesse. Miként a Pesti Napló 1868. szeptember 30-dikán megjelent számában irja, az értekezleten Ghyczy Kálmán, Zichy Antal, Bezerédj László, Horváth Döme Deáknak véleményén voltak. «De nem úgy Cziráky gr. Ő föntartani kivánja a klerus régi befolyását ezen ügyekre».
A vegyes tanácskozmány október 1-sején tartatott meg, és Simor 224János herczegprimás megnyitó beszédében fölszólította a megjelenteket, hogy vegyék tanácskozás alá a szőnyegre bocsátott tárgyat.
Károlyi György gr. a püspöki kar tervezetének fölolvasását kivánta. «Mielőtt azonban – irja a Pesti Hirnök – ez indítvány discussio alá vétetett volna, fölállott Deák Ferencz, s feszült figyelem között következőleg nyilatkozott.»
Deák Ferencz: Örömmel, tisztelettel üdvözlöm egyházunk főpapjainak azon szándékát, hogy hazánkban a római katholikus egyház autonomiáját igyekeznek létesíteni. Az egyház főpásztorai vették magas hivatásukhoz képest kezükbe a kezdeményezést, az autonomia tervezetéről részletes javaslatot készítettek, s azt most e tanácskozmány elé terjesztették, hogy e fontos tárgy fölötti nézeteinket mi is előadhassuk.
Megtiszteltetésnek tekintem saját személyemre nézve, hogy e tanácskozmányba meghivattam, s a főméltóságú herczegprimásnak e meghivásért köszönetet mondok, és az által vélem leginkább viszonozhatni a bizalmat és megtiszteltetést, ha tartózkodás nélkül mondom el teljes őszinteséggel nézeteimet.
Vallásunk alapelve a szeretet, Krisztus vallása a szeretet vallása, és e szent elvhez hűtlenek soha és senki irányában nem lehetünk. Mi, hazánk római katholikus vallású polgárai, egyháziak úgy mint világiak, nem akarhatjuk, hogy egyházunk más egyházak fölött hatalmat gyakoroljon; mi másokat elnyomni nem akarunk, nem akarjuk, hogy az állam minket más egyház fölé emeljen és kiválólag pártoljon; azt sem akarjuk, hogy gyámkodjék egyházi ügyeink fölött, azokat saját hatalmával intézze, s minket gyámkodása mellett azok törvényszerű rendezésében hatalmával gátoljon. Mi az államtól csak az oltalmat kivánjuk, melyet az államban létező minden hitfelekezet joggal kivánhat; tiszteletben tartjuk az állam törvényes hatalmát, de egyházunk ügyeinek szervezésére és vezetésére nézve szabadságot és egyenjogúságot kivánunk, független önállást. Ebből áll a katholika egyház autonomiája, melyhez jogunk van, s melyet elérni törekszünk.
E fontos czélnak elérése s megszilárdítása egyesült erőt kiván, s kölcsönös türelemmel s keresztényi szeretettel párosult közreműködését egyháziaknak és világiaknak. Isten oltalmazzon attól, hogy a katholikus egyház világi és egyházi tagjai között e fontos és szükséges 225tárgyban szakadás támadjon; veszélyes volna ez mind az egyházra, mind a hazára nézve.
S éppen azért, hogy ily szakadásnak még lehetősége is megelőztessék, különös óvatosságot kivánnak már az első lépések, melyeknél leginkább a közben keletkezhető bizalmatlanságot kell kerülnünk. Korunknak, fájdalom, sajátságos szomorú jellege a gyanakodás és gyanusítás, és ez hazánkban is gyakran előfordul. Ismeretlen és nem értett vagy félreértett dolgok iránt könnyen támad gyanu az emberek kebelében.
Ennek folytán még a legjobb szándék is gyanusítva lesz, és ez a várt gyümölcsöt már virágában elhervasztja. Óvakodjunk a lehetőségig ettől, hogy a viszálykodás károssá ne tegye, a mitől annyit reméltünk, s ne jöhessen idő, midőn mind az egyházi, mind a világi katholikusok megbánhatnák a kérdés megoldását.
A katholikus autonomia tettleges létesítése még új eszme hazánkban, melyet részleteiben és következéseiben sokan nem is értenek, ugyanazért igyekeznünk kell, hogy annak megállapítása minden bizalmatlanság és gyanu kizárásával jőjjön létre.
A katholikus autonomia az egész katholikus egyházat illeti. A római katholikus egyház pedig a római katholikus vallást követő egyháziak és világiak összesége. Ezen összeségnek van joga az autonomiát megállapítani s annak jogait gyakorolni, s mivel ezt egész összeségében nem teljesítheti, képviselet által kell gyakorolnia.
A katholikus egyház ezen összeségének túlnyomólag nagyobb részét kétségtelenül a világiak teszik. Nem kivánhatjuk ugyan, hogy az összes egyházat illető ügyek vezetésében az egyházi rend csupán csak számaránya szerint birjon befolyással; de azon kivánat, hogy minden ily ügyeknél a képviseletben a világiak legyenek túlnyomólag képviselve, méltányos és igazságos, ezt az eszmét maga a mélyen tisztelt püspöki kar is követte javaslatában.
Mi, kik e tanácskozmányon együtt vagyunk, csak véleményt mondhatunk, de nem vagyunk jogosítva magunkat a katholika egyház képviselőinek tekinteni és annak nevében határozólag fölszólalni.
A dolgot azonban meg kellett valakinek kezdeni, és ezt megtette a nagyméltóságú püspöki kar, midőn javaslatot készített, mely szerint a katholikus autonomia meg volna indítandó.
De hogy a dolog ily megindulása ellen bizalmatlanság ne támadjon, azon vád ne emeltethessék, hogy az autonomiát nem az összes római katholikus egyház állapította meg szabadon választott 226képviselői által, véleményem, s ha szabad úgy szólnom, tanácsom a teendőkre s azok sorozatára nézve a következő:
A mélyen tisztelt püspöki kar, mely magas egyházi állásánál fogva hivatva van a kezdeményezésre, most ne bocsátkozzék a javaslatban a katholikus egyház szervezésébe, hanem csak azon szabályok megállapítására szorítkozzék, melyek szerint a római katholikus vallást követő egyházi és világi honpolgárok meghatározott számú képviselőket válaszszanak.
Ezen szám úgy állapíttassék meg, hogy a túlnyomó mennyiség a világiakat illesse. E választási szabályoknak ő felsége által lett megerősítése után megválasztandó lesz a szabályokban körülirt módon az első gyülekezet. E gyülekezet azonban az autonomia szervezésébe szintén ne bocsátkozzék, mert az szorosan véve az összes római katholikus egyház teljes képviseletének nem tekintethetik, minthogy némileg octroyált szabályok alapján leend választva, a mi az első kezdetnél másképp nem is történhetik. Hanem azon gyülekezet dolgozzék ki egy rendszeres választási módot, mely szerint azután a római katholikus egyház összegének újabb gyülekezete lesz megválasztandó. Ez a másodszor választott gyülekezet fogja a magyarországi autonom római katholikus egyházat teljesen képviselni, ez fogja az autonomiának szervezetét, kezelését, az egyháztanácsnak felállítását és hatáskörét, szóval az autonomiának minden részleteit megállapítani, kivéve azonban vallásunk dogmáit, az isteni szolgálatot, az egyházi személyek fegyelmét, s a papság nevelését, melyek az egyház világi tagjainak hatásköréhez nem fognak tartozni.
Hiszem, hogy ily módon sok bizalmatlanságnak, kétségnek és gyanakodásnak eleje vétetvén, az egyház világi és papi tagjainak őszinte közreműködése által az óhajtott czélt elérhetjük.
A tanácskozmány további folyamáról a Pesti Hirnök a következőket irta:
«Deák Ferencz ezen javaslata általános helyesléssel találkozott; fölszólalt azonban Perczel Mór, s előre bocsátván őszinte elismerését a magyar püspöki kar gondoskodása iránt, s részéről is hozzájárulván a választások eszközlésére nézve azon előleges eljáráshoz, melyet Deák Ferencz nagy hazánkfia indítványozott, csupán azt kivánná, hogy a szervezendő autonomia intézkedési tárgyaiból ne záratnának ki a dogma és azon egyéb ügyek sem, melyeket Deák Ferencz mint nem a világi autonomia alá tartozandókat elsorolt.
227Erre az ország herczegprimása határozottan kijelenté, hogy mindaz, a mit az egyház a világi hívekkel a szervezendő autonomia körében megoszthat, a tervezett javaslat 1. §-ában elsoroltatik. Ezen határon túl azonban a világi elemet az egyház alkotmánya által a fő- és alpásztoroknak kizárólag föntartott körbe bebocsátani nem lehet, s hogy a püspökök mindent megtehetnek, csak azt nem, hogy megszünjenek katholikus püspökök lenni.
E nyilatkozat folyamában végre ő herczegsége azt indítványozá, hogy Deák Ferencz véleménye minden további vita nélkül határozattá emeltessék. A herczegprimás ezen indítványa éljenzésekkel kisért egyetemes helyesléssel fogadtatván, a vegyes tanácskozmány e napi űlése bezáratott.»
A püspöki kar kidolgozta a katholikus autonomiát előkészítő gyűlés tagjainak választására vonatkozó szabályokat, s ő felsége 1869. január 28-dikán kelt elhatározásával megerősítette azokat.
1869. május 9-dikén az országgyűlési katholikus képviselők értekezletet tartottak, s Ghyczy Kálmán indítványára elhatározták, hogy a primás útján megkérik a püspöki kart az előkészítő gyűlés választási szabályai némely oly pontjának módosítására, melyek a katholikus hívek választási szabadságának gyakorlatát részint nehezítik és korlátozzák, részint lehetetlenné teszik. A herczegprimáshoz intézett memorandumot hetven országgyűlési képviselő irta alá. A primás azonban már annálfogva sem teljesítette a kivánságot, mivel ekkor a már ő felségétől is szentesített választási szabályok alapján több helyen megejtették a választást.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages