II. AZ URBARIÁLIS TÁRGYRÓL KÉSZÜLT ÉSZREVÉTELEKRE
II. AZ URBARIÁLIS TÁRGYRÓL KÉSZÜLT ÉSZREVÉTELEKRE
A kereskedési tárgyokról készült észrevételek felolvasása után elővétetett az adózó népnek sorsát tárgyozó urbariális munka, de minekelőtte a közgyülekezet ezen munkának bővebb vizsgálásába ereszkedett volna, a jelenlévő karok és rendek közül né-melyek598 adózó népünk boldogításának tekéntetéből azt terjesztették elő, hogy mivel alapos törvényeink azon része, mely nemzetünk egyes osztályainak viszonyos helyhez-tetését tárgyazza, magával a természetes igazsággal nem minden részben egyezvén, nem valamely kölcsönös szerződésnek szoros kötelezésin, hanem az erőnek hatal-mán és százados szokásokon épült, most mi ön hasznunknak keresésén felülemelkedve javítsuk az alapos törvények ezen hibáit, áldozzunk fel hazánk fiainak boldogságáért legalább egy részt azon jussainkból, melyeket egykor a fegyvernek hatalma szerzett s az időmúlás csak törvényesített, de igazságosakká nem tehetett, mert senkinek természeti igazát nem sértjük ezáltal, – áldozatunk pedig a hazának és emberiségnek oltárára lészen téve. Három fő pontra kívánták ezen előterjesztők öszvevon-ni az engedményeket, melyek vélekedéseik szerént az adózó népnek felemelésére leg-inkább szükségesek és egyszersmind igazságosak, mert minden polgárt egyformán érdekelvén, senkit sajátjától meg nem fosztanak, ugyanis:
Amint az a zalai reformjavaslatok keletkezési körülményeit ill. szerzőségét vizsgáló, kötetünkben is olvasható tanulmányunkból kitűnik, Deák Ferenc tehette a szóban forgó indítványokat.
1-ször. Töröltessenek el mindazon törvények, melyek eddig tilalmazták, hogy nem-telen sorsú hazánkfiai valamely nemesi fekvő javakat tulajdonosi jussal megvehessenek, és határoztassék meg új törvény által, hogy minden magyar, habár sorsára nézve nemtelen volna is, a nemesi birtoknak vétel által is valóságos és örökös tulajdonosa lehessen; magyarnak pedig tekéntessék minden hazafi, ki Magyarországban született, neveltetett, és a nemzeti nyelvben is jártos, – azért sürgették pedig ezen törvénynek alkotását, mert országunk lakosinak legnagyobb része egy ilyen törvény által felmen-tetnék azon szomorú, s valóban nem igazságos helyheztetés alól, hogy születése mi-att minden szorgalmának ellenére is fekvő tulajdont nem bírhatván, csak lakósa legyen inkább a hazának, mint polgára; nyerne tehát a nemzeti köziparkodás, de nyerne a nemesi birtoknak valóságos becse is, mert nevezetesen nevelkednék azoknak száma, kiknek venni szabad és venni akarnak.
248Azt kívánták 2-szor, hogy nemzetünknek minden adótól ment osztályai vállaljanak el legalább egy részt az adózó népen fekvő közterhektől, mert igazságos az, hogy akik a törvények legszebb javaival élnek, a polgári társaság súlyát is segítsék viselni; mivel azonban az itt említett áldozat, melyre alapos törvényeink szerént nemzetünk egyébként köteles nem volna, csak egyedül azért javalltatik, hogy az adózó népnek naponként súlyosodó terhes ínségén az igazsággal és idő szellemével egyezőleg legalább csak valamennyire is segítve legyen, nehogy akármi módon ezen cél eltévesztetvén, a hozandó áldozatnak sikere is egykor egészen elenyésszék, meg akarják a hozan-dó törvényben jegyeztetni azt, hogy midőn a közadó mennyiségének elhatározása időnként az országgyűlésén felvétetik, annak felemelésére soha még csak mellékes ok gyanánt se legyen szabad felhozni azon könnyebbséget, mely nemzetünknek önkényes áldozatából szegény adózóinkra háramlott.
Végre 3-szor azt is kérték törvény által meghatároztatni, hogy adassanak az adózó népnek is polgári jussok, nyittassék meg előttök a hivatalok minden lépcsője, hogy sok jeles elme, mely most parlagon hever, mert kimívelődésre ösztöne nincs, a közboldogságnak hatalmas eszköze lehessen; légyen minden nemtelen hazafinak is jussa valóságos szerzeményéről megszorítás nélkül szabadon rendelhetni, részesüljenek to-vábbá ők is a törvényhozó és végrehajtó hatalomnak a nemzet egy részét illető felében, egyszóval emeltessenek fel ők is a szabad magyar polgárok sorába, hogy okok légyen szeretni a hazát, melyet ők védelmeznek leginkább.
Ezen három pontból álló elölterjesztést a karok és rendek köztanácskozás alá vévén, az első javallat, hogy tudniillik a nemesi javaknak tulajdonosi jussal lehető megvásárlásától minden nemtelent eltiltó törvények végképpen eltöröltessenek, közmeg-egyezéssel általjában elfogadtatott, és az országgyűlési követeknek utasításul adatni ren-deltetett, hogy ezen javallatnak egész tartalmát törvénybe iktatni igyekezzenek.
Az előterjesztésnek 2. pontját, melyben a közterhek egy részének általvállalása javalltatik, szinte elfogadták a karok és rendek azon megjegyzéssel együtt, mely az adó-nak lehető felemelésére nézve a javallatban előadatik. Mivel azonban itten a közterhek csak általjában említetnek, minden félreérthetés vagy bővebb kiterjesztés elkerü-lése végett azt akarják a karok és rendek a hozandó törvényben világosan kifejeztetni, hogy az általvállalt közterhek alatt csak a házi pénztárnak egy része, éspedig egyedül azon egy része értetődjék, mely a megyékbéli tisztviselőknek, és nem a szolgák-nak fizetésére, és az országgyűlési követek minden költségeire fordíttatik. Nem egyez ugyan ezen adózási terhek fizetése az alapos törvények szoros értelmével, de mivel nemzeti függetlenségünk és a polgári szabad alkotmány állandó fentmaradása mindenkor legszentebb célja volt a magyarnak, ezekkel pedig az adózó népnek sorsa leg-szorosabb öszvefüggésben vagyon; mivel továbbá éppen a hazának békés fentmara-dása, sőt az emberiségnek és természetes igazságnak tekéntete is parancsolja, hogy némely alapos törvényeink részes hibáin javítva változtassunk, és az ország munkás lakósainak legnagyobb számát egyedül ön hasznunkért a közterhek által ínség és nyomorúság 249örvényébe döntetni ne engedjük, országgyűlési követeinknek utasításul adat-ni rendeltetett, hogy a házi pénztár fent említett részét, úgy mint ezennel kinyilatkoz-tatott szabad és önkényes áldozatot elvállalván, azt kötelező törvény által a nemesi szabadsággal bíró polgárok osztályára általtetetni igyekezzenek.
Ami azonban a 3. pontot, a polgári jussok megadását, minden hivatalok megnyitását, s a törvényhozó s végrehajtó hatalomnak az adózó néppel leendő megosztását illeti, kétség ugyan nem lehet, hogy ahol ennek eszközlését semmi akadályok nem gá-tolják, ahol a polgárok minden osztálya lelki mívelődésénél fogva mind a hivatalok viselésére, mind a törvényhozó hatalomban lehető részesülésre már elegendőképpen alkalmatos, ott ezáltal a nemzetnek belső ereje gyarapodván, minden egyes polgár bol-dogsága is emeltetik, – mivel azonban 8 százados alkotmányunk alapos felforgatása nélkül még most hazánkban ezen javallat általjában bé nem hozattathatik, mivel köz-népünket az eddig oly igen elmulasztott nevelés más nemzetek szabad polgárihoz lel-ki mívelődésre hasonlóvá nem tehette, a számos közterhek pedig, melyek vállain fe-küsznek, őtet élelme keresésére szükséges tudományokhoz szorították egyedül, mivel egyszóval az adózó népnek nagy része minden hivatalokra még most nem alkalmatos, a törvényhozó hatalmat pedig okosan, célarányosan és mérsékléssel gyakorlani képes alig volna, sőt méltán tartani lehetne attól is, hogy ezen jusnak megosztásából az óhajtott egyesülés helyett nemzetünk egyes osztályai közt inkább viszálkodó visz-szavonások, zűrzavar és egyenetlenség támadna, s ez végre az egyik vagy másik felet el is nyomhatná, a karok és rendek többsége nem találta e javallatot egészen elfogadhatónak, hanem mind a törvényhozó hatalomnak gyakorlását, mind a hivatalok betöltését az eddigi mód szerint kívánta fenntartatni. Azt azonban igazságosnak látták a karok és rendek, hogy minden szerző, habár nemtelen sorsú volna is, ingó és ingat-lan valóságos szerzeményéről egész kiterjedésében szabadon tehessen végrendelést; utasításul adatni rendelték, hogy minden törvény és törvényes szokás, mely ezen sza-bad rendelhetés gyakorlását csak legkevesebbet is gátolta, eltöröltessék.
A szőlőknek mi módon lehető elböcsültetésére nézve még különösen meghatároztatni kívánták a karok és rendek, hogy amidőn a földesúr a fundusán lévő szőlőbirtokosnak szőlejét becsű által magáévá kívánván tenni, evégre a becsűt végre is vi-teti, azonban a szőlőnek tulajdonosa azon becsű mellett magát megkárosítottnak érez-vén azáltal, mert ő szőlejét a becsű árnál egykor sokkal drágább pénzen vásárlotta, evvel megelégedni nem akar, azon esetben köteles legyen az uraság az ilyetén szőlőnek bébizonyítandó szerző árát, tekéntetbe vévén a vétel idejétől netalán tett javításokat, és levonván a pusztításokat, a szőlőbirtokosnak megtéríteni.
