II. DE PROMOVENDIS OPIFICIIS FABRICIS QUAESTU
II. DE PROMOVENDIS OPIFICIIS FABRICIS QUAESTU
QUOAD ARTICULUM
De opificiis37
De opificiis37
II. A kézműiparok előmozdításának hasznosságáról. Ami a kézműiparokról szóló cikkelyt illeti.
Az 1715. 79. és 1729-i 10. törvényágozatoknak38 rendelései világos jelül szolgálnak arra, hogy az országban különbféle mesterségeket gyakorló személyekből céh nevezetek alatt fennálló társaságok mennyi sok visszaéléseknek eszközlői voltanak légyen, s hogy ezen törvények által hozott rendszabások mindazon visszaéléseknek kiirtására és elenyésztetésére egy századnak lefolyása alatt is elegendők nem lehettek; ugyanis a mái tapasztalás bizonyítja, hogy nemcsak nem kevesednek azon idő olta ezen céhbéli visszaélések, hanem még inkább szaporodtak is, mert még ma is ezen céhbéli társaságok a közjónak ellenére magok között bizonyos rendszabásokat tesznek, azoknak szorosabb megtartatását felesebb készpénzbéli büntetésekkel eszközlik, mely pénzbéli büntetések nem valamely hasznos és célarányos végekre, hanem magok között megesni szokott tobzódásokra és vendégségekre fordíttatnak általok; a mesteremberek számának szaporodását a lehetségig akadályozzák, s ezen szándékoknak kivitelére ha más módot nem találnak is, a céhben való bévétel alkalmával az új mesterembereket oly felette nagy fizetésekkel terhelik, hogy azokkal gyakrabban a mesterséget is el le-hetne kezdeniek, és így némely szegényebb sorsú mesteremberek az előre való fizetéstől elrettenvén, az általok megtanult mesterségeknek folytatásába nem is kezdhetnek, mely által a mesteremberek száma mintegy megszorítva lévén, a kézi mívek készítésében és elárosításában monopoliumot39 gyakorolnak, a vásárokon még az időt 19is, melyben portékáikat közönséges vásárlásra bocsássák, a vevőknek nagy hátramaradásával önkények szerént meghatározzák, sőt portékáiknak és kézi míveiknek árát is magok között oly felesleg szabják ki, hogy némelykor azokat megszerezni a szegény földmíves alig képes, és ha valaki ezen közöttök titkon történni szokott árszabásokat csak távolról is megszegné, azt magok között érzékenyen megbüntetik, úgy, hogy ezen rossznak elmellőzésére a polgári törvényhatóságok is elegendő foganatos eszközt és módot anélkül, hogy azt a céhek ki ne játszathassák, nem használhatnak, azért is a közjóra legcélarányosabbnak lenni látszatik, ha az egész országban mindenféle mesteremberi céhek egyszerre és általjában eltöröltetnek, s a köztársaságban soha haszonnal fel nem állható ilyes kisebb társaságok meg nem szenvedhetnek. Ezen vélekedésbe látszott már az 1827. országgyűlése is lenni, de a mesterségeknek szabadon lehető gyakorlása és előmenetele is megkívánja, hogy az minden megszorítások nélkül minden ember által szabadon eszközöltessék, megnevelkedik még emellett így a mesteremberek száma is, nagyobb lesz egymás között a vetélkedés, mindenik iparkod-ni fog a maga jobb élelmének megszerezhetése végett mind jobb kézi míveket készí-teni, mindazt a lehetőségig olcsóbb áron adni, és így önként meg fognak az ilyes kézi mívek limitatióját40 megrendelő törvények is szűnni, azon ok, mely az országos kiküldöttség által arra adatott elő, hogy a céheket még most, és ezúttal eltörleni nem kell, mivel tudniillik az egész ausztriai örökös tartományokban a céhek fennállván, azokból dolgozó mesterlegények Magyarországba, mely céhek nélkül marad, jönni nem fognak; nem látszik elegendőnek lenni a céhek fenntartására, mert eddig is a mesterlegényeket egyik helyről a másikra vándorlani nem a céhek magok, hanem vagy a kenyérkereset, vagy a nagyobb tapasztalás szerzés ösztönözte, ezen ok pedig a cé-hek nélkül is ott, hol valamint eddig, úgy ezután is mesteremberek lenni fognak, bi-zonyosan fennáll; de a külső tartománybéli mesteremberek is bővebb tanulás végett Magyarországból kivándorló mesterlegényeket, habár nem céhtől fog is lenni bizonyító levelek; be fogják műhelyeikbe fogadni, mihelyest tudományul fog szolgálni né-kiek az, hogy Magyarországban általjában minden céh eltöröltetett, s a helybéli törvényhatóságtól elegendő hiteles bizonyító levelet fognak elölmutatni tudni; azért is általjában rendeltessék meg az, hogy akár a királyi városokban, akár a mezővárosokban is vagy falukban valamely mesterlegény egy mesterember gazdához beállani kíván, azonnal a helybéli törvényhatóságnál magát jelenteni köteleztessék, s az ott egye-dül evégre tartandó különös jegyzőkönyve annak neve, születése helye, életideje, mes-terségének mivolta, s az az idő, melyben odajött, és kinél dolgozik, béiktattassék, s amidőn onnan ismét továbbmenni készül, a helybéli elöljáróság által nékie bizonyság-levél adattassék arról, hogy mennyi ideig dolgozott helyben, és magaviselete milyen volt, s e szerént a céhbéli fogyatkozás a mesterlegényekre nézve e részben egészen 20lesz kipótolva, szabadságában állván akár az inasnak három esztendei tanulása után, melyről tanító gazdája adhat néki az elöljárók jelenlétében bizonyságlevelet, akár a le-génynek, mikor néki tetszik, és ott, ahol alkalmatos lakhelyet nyerend, az általa tanult mesterséget minden megszorítás nélkül gyakorolni, ki azt annyira fogja csak úgy is használhatni, amennyire a köz megelégedésig mesterségebéli mívekkel tud szolgálni. Ezen törvény elfogadásának esetére pedig Őfelsége különös felírás által megkérettessék, hogy a céheknek Magyarországban lett megszüntetését minden örökös tartományaiban köztudománnyá tétetni méltóztassék.
Az 1715:79. tc. a céhek hátrányos visszaéléseinek eltörléséről, az 1729:10. tc. pedig a kézművesek kihágásainak megszüntetéséről rendelkezett.
Kizárólagosságot (kizárólagos forgalomba hozási jogot).
Árszabását.
Azon törvényjavallatának 2. §-a megáll azon hozzáadással, hogy azt, ha valamely mesterember új és hasznos találmánya által megérdemelje-e a jutalmat, a vármegye, vagy a szabad királyi városokban a város törvényhatósága minden oldalról előbb jól megvizsgálja, s a tapasztaltakat a helytartótanácsnak bejelentse, nehogy olyan is csal-jon ki jutalmat magának, aki arra talán éppen nem érdemes.
QUOAD ARTICULUM
De fabricis, et earum favoribus,
és
QUOAD ARTICULUM
De mercatura et quaestu41
De fabricis, et earum favoribus,
és
QUOAD ARTICULUM
De mercatura et quaestu41
Ami a gyárakról és azok előnyeiről szóló cikkelyt illeti, és ami a kereskedelemről és a (kereskedelmi) haszonról szóló cikkelyt illeti.
Semmi észrevétel azon kívül, hogy itt is a jutalomra méltóknak a közjóra intézett találmányaik és cselekedeteik előbb az illető törvényhatóságok által megvizsgáltassanak, s általok a jelentés a helytartótanács elejbe terjesztessék.
QUOAD ARTICULUM
De libero vini intra ambitum regni quaestu42
De libero vini intra ambitum regni quaestu42
Ami az országon belüli szabad borkereskedelemről szóló cikkelyt illeti.
A kiküldöttség által javallott ezen törvény oly értelemben, hogy a bor kereskedésnek szabad gyakorlása még Sopron városában is, ahonnan eddig az 1715-i 35. törvény-ágozat43 által minden, nem azon város határában termett borral való kereskedés kitiltva volt, megengedtessék; megállhat, mert bizonyos ugyan az, hogy az említett törvénycikkely azért elsőben, mivel Sopron városa egyedül a bortermesztés által 21szerezné meg élelmét, másodszor mivel a Rákóczi idejében volt zűrzavarok alatt hívségét megmutatta,44 az írt városba minden idegen bornak árokból, hogy az ott kereskedés tárgyává lehessen, leendő bevitelét eltiltani megengedte, élt is ezen város az alsó vármegyéknek, és azokban lakozó szőlőmíveseknek nem kevés hátramaradásával és sérelmével öszvekötött ezen engedelemmel mindez ideig, de ha kereskedésnek mint nemzeti gazdaság egyedül való előmozdító eszközének terjesztését, és szabad folyamotát az ország rendjei szíveiken hordozzák, s annak a fennálló minden akadályait és gátjait a lehetőségig kötelességek szerént elhárítani igyekeznek, akkor Sopron városának ezen fennálló, s az egész alsó vidéknek borkereskedését szorító törvényes engedelme a szabad kereskedés principiuminak ellenére továbbra fenn nem tartathatik, mert éppen akkor, amidőn Sopron városa is a maga lakosainak, mint nagy részben mesterségeket gyakorló polgároknak kézi míveit a városon kívül lakóknak elárosítani hasznosnak látja, s minden e részben teendő tilalmakat fájdalmasoknak lenni panaszlaná; ugyanakkor a közigazság hozza magával, hogy ő is a városon kívül termett borokat, mint minden más termesztményeket szabadon a maga kebelébe fogadjon, s azzal a kereskedést magánál szabadon űzhetni ne akadályozza, de már maga a törvény sem látszik Sopron városának részére ezentúl elegendő pártfogásul lenni, mert azon ok, mely a törvénynek alapjául tétetik, a mái időben egészen megszűnt, ugyanis Sopron városa a magyar határszéleken helyheztetve a fél ország kereskedésének Ausztriában Bécsre és Újhelyre45 nézve legfőbb kulcsa lévén, az ő piacán és vásárjain megforduló számos termesztmények és marhák oly nevezetes ágát teszik élelme szerzésének, sőt vagyona gyarapításának is, hogy ez a többi számos mesterember polgárjai által készíttetni szokott kézi mívek elárosításával együtt a bortermesztés által szerzendő élelembéli ágot sokkal felülmúlja, és így már ma a bortermesztés jobban mellékes ága lévén az ő subsistentiájának46, a törvényben említett ezen első ok magában megszűnik. De megszűnik a másik ok is, mert ezáltal a kimutatott hívségért ezen nagy jutalmat másoknak kirekesztésével és kárával már egy századon túl használta, és ezen jutalom eddig bőven kifizette azon hívséget, melynek ily módon lett megjutalmaztatása az ország többi részének sérelmével igaz-ságosan soha nem is történhetett, mert mások is bizonyítottak be az ilyes hívséget, és mégsem éltek oly megjutalmaztatással, mely a többi magokhoz hasonló hívségű polgártársaiknak sérelmével volt öszvekapcsolva, nem is javallja már ma a józan politi-ca ezen megkülönböztetés okának, mégpedig ily, mások sérelmével öszvekötött okának emlékezetben tartását, mert ez mintegy az országnak minden többi részeit a hívség-telenséggel bélyegezve, tüntetvén szemelé Sopron városát, valamennyinél előbb valónak 22ítélteti, mely az egész statusban47 soha csendes vért és indulatot annyiból is, hogy hozzá hasonlók többen is lévén, ezen szerfeletti magános megkülönböztetést soha meg nem érdemelhette, bizonyosan nem szülhet, és így ilyen igazságtalan, és káros jutalmakat és privilegiumokat már ezentúl fel nem tartani a törvényhozó test hatalmában állván, szükséges a kereskedésnek szabad lélegzésre leendő hozattatás végett az 1715-i 35. törvényágozatot eltörülni, s ezen javallott törvényt minden megszorítás nélkül helyébe alkotni.
Az 1715:35. tc. a vámokról való rendelkezést a következő országgyűlésre halasztotta, addig azonban az 1681:15. c. maradt életben.
II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a kurucok által ostromolt Sopron kitartott a császáriak mellett.
Bécsújhelyre, Wiener Neustadtra.
Létezésének.
Országban.
