16. Deák Ferenc levele Gyöngyösy Pálhoz
16.
Deák Ferenc levele Gyöngyösy Pálhoz103
Pest, 1855. december 17.
Deák Ferenc levele Gyöngyösy Pálhoz103
Pest, 1855. december 17.
103 Gyöngyösy Pál
Pest, 1855 decz[ember] 17.
Különösen tisztelt Főtisztelendő Nagyságos Praepost úr!
A tudomány és müvészet jó és balsorsban legjobb barátját és ugy szólván frigyesét mindig a Catholica Egyházban találta. Szolgái az igaz Isten papjai lévén, ismerték mindenkor az isteni, kiváltképen lelki adományok becsét, s ha valaki, bizonyára ők hivatalosak megitélni és méltányolni egy oly lángész érdemét, melynek minden működése kivétel nélkül Istennek, a kitől eredt, önmagában és teremtményeiben dicsőitése volt.
Ilyen lángész vala boldogult Vörösmarty Mihály, kiről midőn közelébb Isten által kiszólittatnék ez árnyék világból, közmegegyezéssel tört ki mindenki kebléből azon elismerés, hogy a költő, ki korát és nemzetét annyi halhatatlan művel dicsőitette; lantját csupán nagy és dicső dolgoknak szentelte, csupán istenes és hazafiúi tettek és események szemléletén tuda lelkesülni.
47A dicsőségben gazdag férfiú nagy anyagi szükségben hagyta hátra özvegyét és három árva gyermekeit. E körülmény nem lesz meglepő Nagyságodra nézve, ki a tudomány és erény földi kűzdelmeit a Catholica egyház történetéből is igen jól ismeri.
Alulirt, mint a hátramaradt özvegy, és három árva gyámja, ezek sorsán segitendő, a magyar akademia elnökeinek közbenjárására a felsőbbség részéről engedélyt nyertem: hogy a segélyezés magán utoni kegyes adakozások által eszközöltethessék. S midőn e végből a tudományos müveltségnek és irodalomnak pártolóihoz fölszólitást intézendő vagyok, — hova forduljak több bizodalommal, mint a honi Cath[olica] egyház Méltóságaihoz, hol minden szegény, annál inkább az egész nemzet árvája még mindig azon szeretetre találhatni hisz, mely az egyháznak az „emberiség atyja” lehető legdicsőbb czimét érdemelte ki.
Jelen esetben az emberiségéhez még egy egész nemzet esedezése is csatlakozik, mint a mely a külföld és történet által el fogna itéltetni, s ezen kívűl Istentől nagyra teremtett fiai elé visszarettentő példát állitana föl, — hahogy dicsőült férfiainak, kik magukat egészen nekie szentelték, s különben soha erkölcsi megrovás alá nem estek, — maradékait inségnek engedné áldozatul.
Hivatkozom Nagyságod ismeretes könyörülő szivére, s azon nemzet és haza nevében, melynek az egyház annyi századokon át oszlopa és ékessége volt, a szegény özvegyet árváival együtt kegyességébe, jótékonyságába és oltalmába, valamint magas körén belöli hathatós pártfogásába is hazafiúi bizalommal és gyámnoki kötelességem szerint alázatosan ajánlom.
A reménylett kegyes adománynak hozzám intézéseért esedezve, magamat pedig kegyeibe ajánlva, mély tisztelettel maradok
Nagyságodnak alázatos szolgája
48Deák Ferencz
Csornai Premontrei Konvent Magánlevéltára (= CsPPM) Archivum Vetus 103. VII. 11.
