51. Deák Ferenc levele báró Kemény Zsigmondhoz
51.
Deák Ferenc levele báró Kemény Zsigmondhoz
Pusztaszentlászló, 1863. május 24.
Deák Ferenc levele báró Kemény Zsigmondhoz
Pusztaszentlászló, 1863. május 24.
P[uszta] Sz[ent] Lászlón Majus 24én 1863
Kedves barátom!
Tegnap este kilencz óra tájban sogorom222 távol létében, ki egyik tavolabbi majorjaba ment, s még nem tért haza, négy rabló jött sógorom házára.223 Még az ajtók nem voltak zárva, a rablók a cselédeket öszve szedték, s fegyveres kézzel őrezték a cselédszobában. Kettő közülök be jött azon szobában hol én olvastam s azt hitték én vagyok a hazi úr; s puskát 95emelvén reám azt kerdezték tőlem kí vagyok, fenyegettek hogy ha igazat nem mondok, tüstént keresztül lőnek. én mondám, fenyegetésre nincs szükség, nincs okom tagadni nevemet én Deák Ferencz vagyok sogora a házi urnak, s látogatóban vagyok nála, ezt kezdetben nem hitték, s a szoba leánytol hasonló fenyegetés mellett kérdezték hogy én ki vagyok, s mikor azt ugyan azt mondotta, nékem azt mondották, no az Ur ne féljem semmitöl.
222 Oszterhueber (Tarányi) József
223 A pusztaszentlászlói
Ez alatt sogorom semmít sem sejtve meg érkezett. Öt is fegyver között ugyan azon szobába kisérték, melyben én voltam, s fel szolitották: hogy egész eletébeli keresményét adja át nékik. Ő elő adta kész pénzét, de azzal a rablók meg nem elégedtek s elsőben fenyegetésekkel akarták sogoromat kényszeríteni, azután hogy több penzt adjon elő. Azután ütni kezdették, egy vas belyeggel melyet a kamarában [találtak], vállára és kezeire, melyeket öszve kötöztek és mellére négyet ütöttek. Ismételve szóllítottam őket, ne kínozzák szegény öreget, hiszen ha volna még pénz, azt bizonyosan elő adná, inkább mint sem kínzásoknak ki tegye magát. Tőlem semmit sem kértek, azt sem kérdezték van e pénzem. Én azonban azt mondottam nekik, mivel mindég azt emlegették, hogy nékik az a pénz mit sógorom elő adott, nem elég, én kitöl pénzt nem kértek, kitöl mint vendégtöl nem is ígen vártak pénzt, ime át adom: nékik pénzemet 220 f[orint]tot, de sogoromat ne bántsák. A fő rábló azt mondá hol van tehát pénzem, s el kísért fegyveresen a magam szobájába, s midön a pénzt át adtam néki, s arra szólítottam fel: hogy sógoromat ne bántsa, elő adtam: hogy borát gyapjuját, meg el nem adta, gabonájának ára el kelt a gazdaságra, s adóra: több pénze tehát nem is lehet mínt a mit elö adott (: 800 f[orint]:) azt felelte: no az ur derek ember kedvéért meg teszek mit lehet. El mondá, hogy ötet Hajnal Jánosnak hijják; s kértem adja szavát hogy sogoromat nem bantja. Ö azt felelte: hogy még most szavát nem adhatja, majd talán a másik szobában. A 96lehetőségig nyugodt hangon capacitáltam,224 s e pillanattol fogva sogoromat többe nem kínozta sem meg nem ütötte. Még emlegetett azért pénzt mit sogorom szinte nem adhatott mert nem volt. El vitték még sogorom ezüstjét nékem nehány ruha darabomat sogorom oráját, s az enyimet és egy arany tollat. Mind ez másfél óráig tartott, mely idő alatt az egyik a fel vont két csövü puskát folyvast felénk tartotta. El vegezvén munkájokat, sógorom kezeit fel oldották, s fel szolitottak hogy jol szemök közé nézzünk hogy más ártatlant ö helyettük fel ne akasztassunk, s kezdettek búcsúzni. Ekkor én azt mondottam a vezérnek: én pénzemet anélkül, hogy kérték volna magam átadtam csak sógoromat ne bántsák. Átadtam órámat is, de ezt az órát sajnálom, mert kedves portekám, s ha volna pénzem szívesen visszaváltanám. Erre a rabló kivette az órát tarísznyájából mondván: No uram, nekem ugyanis van aranyórám, a pajtásomnak is van. Íme vegye vissza az óráját, s azt átnyújtotta. Ezután azt mondta, hogy fertál óráig a szobát el ne hagyjuk. Azon kocsin, melyen sógorom jött, s melyből a lovakat az egész idő alatt nem hagyták ki fogni, eltávoztak. Fél óra múlva a kocsit vissza küldték. Engem az egész ídő alatt egy illetlen szóval sem illettek. A sógoromon ejtett ütések fájdalmasak voltak, s daganatot okoztak, de sem csontot nem törtek, sem vérző sebet nem okoztak. Sógoromtol elvittek 80 f[orin]tot és asztali ezüstjét, tőlem 220 f[orin]tot. Csak elmenetelük után vettem észre, hogy az arany tollat is elvitték, melyet előbb vissza löktek, ugy szintén, hogy viselö ruháimbol is vittek el néhany darabot. Nagy erő meg feszitésbe került még fél óráig külsőleg megtartanom a nyugottságot, melynek egyedül köszönhetem: hogy némi hatással voltak reájuk szavaim, s a szegeny öreg sogorom további kínzásoknak nem volt ki téve.
224 győzködtem (latin)
Ezeket azért iróm meg: hogy ha talán tulzott, vagy alaptalan tudositásokat kapnál, rectifikálhasd225 azokat s levelem után közölhesd a dolog lényegét. Ne használd saját 97szavaimat, de használhatod azok tartalmát. — Sógoromnak sincs hala Istennek egességi baja.
225 kiigazíthasd (latin)
Isten áldjon kedves Zsigám!
hü barátod
Deák Ferencz
OSzK Kt. Lt.
Közli: Nagy I.: i. m. 18–20.
