A GEPIDÁK A MEROVING-KULTÚRA IDŐSZAKÁBAN

Teljes szövegű keresés

A GEPIDÁK A MEROVING-KULTÚRA IDŐSZAKÁBAN
A 6. század elején az Atlanti-óceántól Erdélyig és a Kárpátokig új „kultúra” alakult ki. Alapja – mindenekelőtt – az 5. század nagy népmozgalmai után és nyomán létrejött viszonylagos politikai és gazdasági stabilitás. Galliában 150I. Childerich fia, Chlodvig (Clovis) megtöri az utolsó „római” uralkodó és a frank kiskirályok uralmát, majd az alamannok leverésével (505 előtt) és a vizigótok kiűzésével (507) megteremti Gallia és a Rajna-vidék egységét. A hatalomra került katolikus Meroving-dinasztia nemcsak a rómaiak egyházával lép szövetségre, de biztosítja a latifundiumok, a városi kis és nagy manufaktúrák működését is. A század első harmadának végére a Meroving-dinasztia kiterjeszti uralmát a Saaléig (Türingia), Bajorországig és az Alpokig.
A Merovingok országaira az egyre fokozódó gazdasági fellendülés jellemző. Új, a feudális viszonyok irányában fejlődő birtokok és falvak keletkeznek, mellettük századokon át használt, ún. „soros” temetők alakulnak ki. Az anyagi jólét ugyan közepes színvonalú, de általános. Míg az igazi népvándorlás korát pompázó viseletben tündöklő, dúsgazdag katonai arisztokrácia, kisszámú módosabb katonai kíséret és szegény fegyveres-dolgozó népesség jellemzi, addig a 6. században ismét gyakorivá válik a díszesebb öltözék és a „mellékletes” temetkezés. Vagyis az emberek társadalmi rangjuknak-szintjüknek megfelelő viseletben, ékszeresen, fegyveresen éltek és temetkeztek. E viselet egységét nemcsak a „kordivat” biztosítja, hanem új vagy újonnan fellendülő ékszer- és fegyverműhelyek, gyöngykészítő (s gyöngyökkel házaló) mesterek. A mindennapi élethez szükséges anyagi javak egyformaságát fazekasközpontok, üveghuták és bronzműves műhelyek teremtik meg.
A Meroving-kultúra ténylegesen frank uralom alatt álló területein bontakozik ki a „Nyugati-Meroving” vagy „Sorostemető”-kultúra. Keleti peremén, Türingiában, Cseh- és Morvaországban, Alsó-Ausztriában és Burgenlandban, a Dunántúlon, a Tiszántúlon s végül Erdélyben csatlakozik hozzá az ún. „Keleti-Meroving vagy Sorostemető-kultúra”. A Kárpát-medencén túl azután már nyomaiban sem található meg! A „kultúrán” belül a Kárpát-medence különállását (amiért a Meroving jelző nem is illik rá pontosan) gyér frank-alamann hatásokon túl más politikai és gazdasági centrumok biztosítják: Nagy Theoderik osztrogót birodalma (közvetlen közelről a Dráva–Száva közéről, Belső-Noricumból és Dalmáciából), amely 493–535 között különösen bizonyos luxuscikkek (pl. ékszerművesség, ötvösség) területén meghatározó jelentőségű, és a Keletrómai Birodalom, amely egy másfajta gazdagság anyagi alapjait biztosította.
A keleti „Meroving” övezeten belül is külön megítélés alá esnek – mint láttuk – a gepidák, az egyetlen s egyben legkeletibb keleti germán eredetű és nyelvű nép, amelyet az új európai művelődés még elér. A gepida ékszer- és fegyverművességnek, fazekasságnak – ezt is láttuk – saját, önálló hagyományai és gyökerei voltak, ezek soha nem halványodtak el, a Meroving hatás előtti és utáni gepidák közt nincs törés. Anyagi kultúrájukat kezdettől színezik a keletrómai gazdasági és politikai kapcsolatok, az al-dunai kereskedelmi úton át beáramló bizánci árucikkek és technikai fogások, 504 után a Szerémség 151osztrogót műhelyei és kereskedelme, 536 után az ismét gepida uralom alá kerülő Szerémség – Pannonia Sirmiensis késő antik-itáliai gót öröksége, 539-től pedig még az Al-Dunán túli római határzóna kézművessége is. Mindaddig, míg a szláv vándorlás nem kezdi veszélyeztetni az összekötő utakat (vagyis 518-ig, I. Iustinus trónra lépésének évéig), a Maros és a Tisza menti gepidáknál egyaránt találkozunk krími gót kapcsolatok emlékeivel, a Tiszántúlon pedig 540–550 tájáig közvetlen és kölcsönös skandináviai (dél-svédországi) összeköttetés bizonyítékaival. A gepidák 6. századi három települési tömbjén belül (Tiszántúl, Szerémség és Erdély) némileg sajátos helyzete volt Erdélynek, ami önálló vasművességén, de ötvösségén keresztül is érzékelhető.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages