GEPIDA TELEPEK ÉS TELEPÜLÉSEK
GEPIDA TELEPEK ÉS TELEPÜLÉSEK
A gazdasági és politikai stabilitás biztos ismertetőjegye, hogy a korszakból számos telepet ismerünk. A legtöbbet a Maros mentéről. A többségében az 5–6. század fordulóján keletkezett falvak nem támaszkodnak előzményekre. Római, 4. századi gót vagy őskori elődjük csak véletlenül akad. Újonnan betelepült (vagy letelepült) földművelő-állattartó népesség új falvairól van szó.
Legjobban ismert a Maros északi partján Malomfalva, ahol a Podej határrészen tártak fel településrészeket. A 34 kisebb-nagyobb méretű, lekerekített sarkú, négyszögletes alakú lakógödröt sátortető borította. A tetőt a gödrök keskenyebb végein egymással szemben beásott 1-1, 2-2, de többnyire 3-3 cölöp, s a cölöpökre vízszintesen ráhelyezett gerendák tartották. A két legnagyobb méretű ház tetőzetét megkettőzött cölöpök támasztották alá. A leégésükkor csomókban a padlóra hulló szövőszéknehezékek szerint ezekben szövőszékeket tároltak. Más veremgödrökből kézimalomkövek, kovácsszerszámok kerültek elő. A putrikban dolgozók elvesztett csontfésűi, orsógombjai, vaskései, olcsó bronzfibulái, nagyon szegény emberek vas ruhakapcsoló fibulái, bronz haj- és ruhatűi megegyeznek a korabeli gepida sírokból ismert viseleti tárgyakkal. A telep korát a nagy mennyiségű cserépedény és cseréptöredék is pontosan meghatározza: 500–567 között lakták. A telepen talált, késheggyel beszurkált, besimított és bepecsételt díszítésű kiöntőcsöves kancsók, fazekak, bögrék, csuprok az egész 6. századi gepida településterület valamennyi korabeli falujára és temetőjére jellemzők. Az eddig csak telepekről ismert nagyméretű, hullámvonalakkal díszített fazekak (ugyanilyenek vannak a Tisza menti gepida falvakban is!) kisméretű másait is jól ismerjük sírokból. A telep lakói nagyállattartással foglalkoztak, elsősorban szarvasmarhát tenyésztettek, de számottevő volt lótartásuk is, amelyhez járulékos juh- és sertéstartás kapcsolódott.
A telep korai részét folyamatosan hagyták el, a földbe ásott vermek és a gazból, szénából, nádból készült tetők nem bírtak el hosszabb használatot. Késői részét tűzvész pusztította el – nem épült újjá. Ezzel egyidőben szűnik 152meg a temetkezés a telephez tartozó temetőben is. A hasonló méretű baráthelyi „4–6.” századi telepről eddig csak azt tudjuk, hogy kőtűzhelyes házai és kemencéi is voltak.
Sem Malomfalván, sem Kisselyk-Várhegyen, sem pedig Kisgalambfalva-Galath-tetőn nem sikerült ásatásokkal egyértelműen tisztázni, hogy a telepeket (Malomfalván a temetőt is!) körülfogó földsáncok mennyiben őskori (bronzkori-vaskori) eredetűek, építettek-e hozzájuk hasonló sáncműveket (akár kiegészítésként) maguk a gepidák is, avagy a 10–12. század védelmi földműveiről van szó. A többi erdélyi gepida falu ugyanis (éppúgy, mint az alföldiek) nyílt, védtelen volt. Valójában még azt sem tudjuk pontosan, hol feküdt a malomfalvi gepida falu. Ami előkerült, s amit a sánc „véd”, azok jórészt műhelyek, vermek, ólak, istállók.
Kis falura utalnak a ma Maroscsapóhoz tartozó Szentgyörgyön elszórtan feltárt hasonló házak. Egyelőre kevés leletet ismerünk Maroscsapó-Girle félig földbe ásott putrikból álló telepéről s a Marosludason feltárt gödörházból, még kevesebbet Szászfenes-Láb, Báboc-Sólyomkő, Kolozs-Győrtelke, Ajtony, Radnót-Szentgyörgy, -Kastély és -Református templom, Marosnagylak, Méra-Várdűlő, Mezőakna, Mezőerked, Mezőszopor (3 putri), Vidrátszeg, Vajdaszentivány, Kutyfalva, Gyulafehérvár-Citadella – itt kiöntőcsöves edénytöredéket is találtak –, Vermes gepida falvaiból és házaiból. Oláhgorbó-Leánydombon házból sűrűfésűt, Oláhdálya-Belgrád utcából ugyanazt s nagyon szép besimított, befésült díszítésű edénytöredékeket ismerünk.
A gepida település átterjedt a Nagy-Küküllő völgyére, ahol Betfalván, Baráthelyen, Medgyes-Hosszúvölgyben, Segesvár-Szőlőkben és Székelyudvarhely-Szabadság téren találtak gepida falvak nyomaira, többnyire földbe mélyített putrikra. Másféle, felszínre épített házak maradványai kerültek elő Kisselyk-Várhegyen többek között kiöntőcsöves edénytöredékkel keltezve, s főleg Kisgalambfalva-Omlás- vagy -Galath-tetőn, ahol a felszínre épített nagyméretű négyszögletes házak padlónyomai és kőborítás-maradványai jól megfigyelhetők voltak, mellettük azonban félig földbe mélyített putrikra is bukkantak. Leleteik egyértelműen gepidák: kiöntőcsöves, és bepecsételt vagy ékhegynyomatos díszítésű díszedények, díszítetlen korongolt házikerámia, köpűs babérlevél alakú nyílcsúcsok, orsógombok. Betlenszentmiklósról cölöpvázas földházakból szintén kiöntőcsöves edénytöredék ismert. Az Olt völgyében Sepsiszentgyörgy-Bedeházán találtak gepida település nyomaira, a Feketeügy völgyében pedig Réty-Telek, Felsőcsernáton-Róbert-tag s főleg Kézdipolyán-Kőhát fontos 6. századi gepida telepek. Polyánon a malomfalviakkal rokon fésű, fibulák, bronztű keltezi a félig földbe mélyített házakat. Nemcsak a telepek, de – mint meglátjuk – a temetők is igazolják, hogy a folyóvölgyek középső és felső szakaszainak betelepítése a 6. században folyamatos volt, minél keletebbre megyünk, annál később kezdődnek a telepek és a temetők.
153Nyugat felé a Maros völgyében az Arad-Csályai erdőben talált gepida fazekastelep, a (Magyar) Pécska-Nagysáncon (őskori telep!) bronz díszfibula-töredékekkel és kereszt alakban áttört testű bizánci bronzcsattal együtt előkerült pompás, besimított díszítésű, kiöntőcsöves edények, valamint Perjámos-Sánchalom telepleletei (kétoldalas fésű, cserepek) biztosítják az összeköttetést az erdélyiekkel megegyező putrikból álló, rokon leleteket (fésűk, cserepek stb.) szolgáltató alföldi gepida falvakkal (Battonya, Eperjes, Tiszafüred stb.).
