A „ROMÁNOK FÖLDJE”. KUNORSZÁG ÉS A SZÖRÉNYI BÁNSÁG
A „ROMÁNOK FÖLDJE”. KUNORSZÁG ÉS A SZÖRÉNYI BÁNSÁG
A „Terra Blacorum”-ra vonatkozó okleveleket és korábbi kritikájukat l. Documenta Valachorum, évsorrendben. Az 1222-re keltezett, de valójában 1231-ben hamisított királyi és az azt megerősítő pápai oklevél helytálló kritikája MARIA HOLBAN, Din cronica relaţiilor româno-ungare în secolele XIII–XIV (Bucureşti 1981. 9–48). IV. Bélának 1263. évi, valamint 1350-ben 595említett, kenézekre, ill. vajdára vonatkozó okleveleit közölte és értelmezte GYÖRFFY GYÖRGY, Adatok a románok XIII. századi történetéhez és a román állam kezdeteihez (TSz 7, 1964. 2 közlemény). A Hunyad megyei román kerületekről CSÁNKI DEZSŐ, Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában (Bp. 1913. V. 45–51), a Krassó megyeiekről PESTY FRIGYES, A Szörény vármegyei hajdani oláh kerületek (Bp. 1876); UŐ, A szörényi bánság és Szörény vármegye története. I (Bp. 1877); UŐ, Krassó vármegye története (Bp. 1884). M. HOLBAN (i. M. 48–89) fejtegetése, hogy 1233 és 1260 közt a szörényi bánság inkább csak cím volt, semmint valóságos szervezet, nem meggyőző. Nem veszi ugyanis tekintetbe, hogy a bánság az 1228 óta magyar királyi fennhatóság alá került Kunország nyugati részének leválasztása által keletkezett. A besenyőkről GYÖRFFY GYÖRGY, Besenyők és magyarok (Kőrösi Csoma Archívum 1939); HANSGERD GÖCKENJAN, Hilfsvölker und Grenzwächter im mittelalterlichen Ungarn (Wiesbaden 1972. 89–114); PETRE DIACONU, Les Petchenčgues au Bas-Danube (Bucureşti 1970). A besenyők 10. század közepi földrajzi elhelyezkedéséről Bíborbanszületett Konstantin császár műve tájékoztat, akkor a magyarokhoz legközelebb élő törzsük a Jula nevet viselte. Ez a tudósítás indította ŞTEFAN PASCUt arra, hogy fentebb már idézett Voievodatul Transilvaniei. I. c. művében valószínűsítse (a Transilvania c. folyóirat 1974/6. számában közzétett interjújában pedig bizonyossággal állítsa) a magyar krónikák Gyula vezérének, ill. az Erdélyben kormányzó magyar gyula méltóságviselőnek a besenyő Jula törzzsel, ill. annak ilyen nevű vezérével való azonosságát. Eszerint a honfoglaló magyarok Erdélybe hatolása, amit a kolozsvári és más régészeti leletek tagadhatatlanná tesznek, ideiglenes volt, mert a besenyők kiszorították őket, Erdélyt száz évre uralmuk alá vetették, és csak Szent István és utódai, véglegesen pedig Szent László idején került Erdély magyar fennhatóság alá. A magyar krónikák és egykorú külföldi források szerint kétségtelenül magyar erdélyi „gyulák”-nak besenyő voltát már az is cáfolja, hogy a besenyő Jula törzsnek a magyarokkal szemben, ugyancsak Bíborbanszületett Konstantin szerint, a Dnyeszternél voltak erődítményei. Szent István idején a besenyők megtámadták Gyulafehérvárt, Ştefan Pascu elméletéből következtetve akkor még saját fővárosukat, ami önmagában is rávilágít ennek az elméletnek elfogadhatatlan voltára.
A kunországi eseményekre P. DIACONU, Cumanii la Dunărea de jos (Bucureşti 1976); I. FERENŢ, Cumanii şi episcopia lor (Blaj 1931; magyar fordítása: FERENŢ IOAN: A kunok és püspökségük. Bp. 1981); MAKKAL LÁSZLÓ, A milkói (kun) püspökség (Debrecen 1936).
