ERDÉLY 1848 NYARÁN
1802ERDÉLY 1848 NYARÁN
Az erdélyi konszolidáció megítélésére általában rányomja a bélyegét a polgárháborúhoz vezető őszi válság. A szereplőkről és a súrlódásokról reálisabb képet adnak az olyan levéltári kutatásokra épülő munkák, mint JAKAB E., Szabadságharczunk, TRÓCSÁNYI ZS. és SZŐCS S. az előbbi alfejezetekben idézett művei.
A Királyi Tábla körüli vitákra: OL, 1848/49, Igazságügyi Minisztérium, vegyes iratok, 2. cs. Jól jellemzi Vayt JAKAB E. idézett műve. Nagyrabecsüléssel ír róla a brassói szász sajtó és a vele találkozó I. Maiorescu, akinek jelentését közli: N. BĂNESCU–V. MIHĂILESCU, Ioan Maiorescu. (Bucureşti 1912).
A Küküllő és Felső-Fehér megyei ellenállásra vonatkozó jelentések: OL, GP, 1848: 8124, 8125. A paraszti panaszokra vonatkozó guberniumi eljárásnak általában csak elintézésfogalmazványait őrzik a főkormányszéki levéltár általános iratai, a Kolozsvárról a panaszok nyomán elrendelt megyei kivizsgálások anyagát visszaküldték a megyéhez, általában azzal a meghagyással, hogy hozzanak ítéletet, néha véleményt is nyilvánítva, olykor további kivizsgálást kérve és néha elutasítva a paraszti kérést. Az országgyűlési levéltárak anyaga viszont némileg hiányos: OL, EOKL, Cista Diplomatica, Diaetalia, 97. cs.; Archivum Regnicolare, Diaeta Anni 1848–49. Lad. XX., Fasc. 2A-183. A letartóztatásokra vonatkozó főtiszti jelentések: OL, GPr., 1848: 2173, 2179, 2211, 2246, 2255, 2294, 2336, 2426, 2430, 2453. A 13. táblázathoz az egész guberniumi esetanyagot felhasználtuk, ennek alapján készült a 14. táblázat első oszlopa is.
Kossuth erdélyi politikáját jellemzi: SZABAD GY., Kossuth politikai pályája ismert és ismeretlen megnyilatkozásai tükrében (Bp. 1977. 126–127). A szász politika forrása az egykori sajtó.
Az említett érchegységi mozgolódásról Iancu üzenetét közli: S. BENKŐ etc., Din activitatea lui Avram Iancu în primavără anului 1848 (AIIACN 1972). Az események újravizsgálatára: OL, GP, 1848: 10 388.
A képviselőválasztásra: CSIZMADIA A., A magyar választási rendszer 1848–1849-ben (Bp. 1963). Şaguna tevékenységére: N. POPEA, Memorialul Archiepiscopului şi Metropolitului Andrei baron de Şaguna sau luptele nationale-politice ale românilor (Sibiu 1889); K. HITCHINS, Orthodoxy and Nationality. Andreiu Şaguna and the Rumanians of Transylvania, 1846–1873 (Cambridge, Mass., London 1977). A román egységtörekvések erős irányzatként való hatását elveti S. DRAGOMIR (Studii şi documente V) és V. CHERESTEŞIU idézett munkáiban. Az egységtörekvésekre utaló adatok és forrásokat felsorakoztatja: C. BODEA, Lupta românilor pentru unitatea naţională 1834–1849 (Bucureşti 1967). Reális képet ad még K. HITCHINSnek a nemzeti mozgalommal foglalkozó szintézise: The Rumanian National Movement.
A magyar kormány nemzetiségi politikájára most és a következőkben: I. TÓTH Z., Kossuth és a nemzetiségi kérdés 1848–1849-ben (Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára II. Bp. 1952); UŐ, A nemzetiségi kérdés Magyarországon 1848–1849-ben (I. TÓTH Z., MR); Kovács E., Szemben a történelemmel. A nemzetiségi kérdés a régi Magyarországon (Bp. 1977); SPIRA GY. idézett szintézisei: Magyarország története 6/1. és A nemzetiségi kérdés.
A magyar külpolitikára: HAJNAL I. idézett, Batthyány-kormány külpolitikájáról szóló művén kívül HARASZTI É., Az angol külpolitika a magyar szabadságharc ellen (Bp. 1951); WALDAPFEL E., A független magyar külpolitika 1848–1849 (Bp. 1962). A magyar közvélemény és havasalföldi forradalom viszonyára: EGYED Á., A moldvai és havasalföldi forradalom a magyar sajtó tükrében (1848. Arcok).
