A NEMZETKÖZI TÖRÖKELLENES SZÖVETSÉG PEREMÉN
A NEMZETKÖZI TÖRÖKELLENES SZÖVETSÉG PEREMÉN
Wesselényi, Nádasdy és Zrínyi, a királyság első három főméltósága a törökellenes szervezkedésben Erdélyre mint diplomáciai múlttal rendelkező országra ugyancsak számított. A fejedelemség helyzete miatt és azért is nélkülözhetetlen, mert önállóbb külpolitikai lehetőségekkel rendelkezett, mint a Habsburg-birodalommal egybeszerveződött Magyar Királyság rendi főméltóságai. Múltbeli szerződései pedig a román fejedelemségekhez és a nyugat-európai országokhoz egyaránt kitaposott utakul szolgálnak.
1663 őszén Regensburgban már úgy tárgyalnak a török elleni támadás diplomáciai és hadászati kérdéseiről a Rajnai Szövetség tanácskozásán, hogy Velence, Lengyelország, Franciaország, a pápai állam és Oroszország mellett Erdélyre és a román vajdaságokra is számítanak.
Apafi nemzetközi kapcsolatairól csak töredékes adatok tájékoztatnak. 1662-ben mint Bethlen Gábor utóda fordul Winchelsea portai követen át Angliához, 1664-ben már a törökellenes nemzetközi szervezkedés tudatában kéri az angol királynő közbenjárását Erdély érdekében. Bethlen Miklós 1661-ben még Kemény János fejedelemségéből ment ki Nyugat-Európába, hogy 1664 tavaszán már Apafinak hozza meg Párizsból Lione miniszter és a török elleni támadás hadvezéréül jelölt Turenne tábornok levelét. Mivel pedig Apafi a két román vajdával megerősítette Erdély szövetségét, valószínű, hogy Ghica vajda rajta át kapcsolódott a mozgalomhoz.
A nemzetközi koalíciót a Rajnai Szövetség elnöke, János Fülöp mainzi érsek szervezte, Magyarországon pedig Zrínyi adott távlatot és lendületet a 800mozgalomnak. 1664 elejére nyilvánvaló, hogy a törökellenes nemzetközi szövetség látható feje, vezetője I. Lipót császár kell hogy legyen.
Természetes, hogy a török főség alatt élő Erdély fejedelme kettős játékra kényszerült. Mindez nemcsak hogy sok energiát kötött le, hanem az egész vállalkozást buktatók sokaságával nehezítette meg.
A magyarországi behódoltatási terv kudarca miatt a nagyvezír Erdélyt újabb adóköveteléssel büntette volna. Apafi viszont Naláczi István követét 1664. január 28-án kelt utasításával megbízta, hogy tájékoztassa a fővezírt „mi teljes tehetségünkkel igiekezünk Magiar Országnak behódoltatására…”,* de a szultántól az ország szabadságait biztosító levél kívántatik. Különben pedig mérsékelje a fővezír Erdély adóját, és vessen véget annak, hogy a török területektől messzire eső erdélyi falvakat is a szultáni adófizetésre kötelezettek közé defterbe írják. Kényszerülten kettős politikai játék ez. Nem veszélytelen. Alkalomadtán kínos fegyver lehet a nagyvezír kezében, amit kijátszhat a császári udvarban a magyar politikusok ellen. 1664 elején azonban az időnyerés eszköze, mert Apafi tudja, hogy már küszöbön áll a nemzetközi törökellenes háború. A nagy remények öntudatával tiltja meg a Szamos menti vármegyék lakóinak, hogy a török fenyegetésétől megrettenve hódoljanak, mert a törökhöz álló falvak, városok elöljáróit a kővári kapitány „karóba vereti”. „Úgy vagyon – írja a fejedelmi parancs –, nehéz az éjjeli nappali rettegés, félelem, de jó reménségünk vagyon Istenben, hogy rövid nap megvédámíttattok, csak kevés szenvedésben mindjárt ne csüggedjetek.”*
Instructio gener. Stephano Naláczi, ad supremum vezerium expeditio, data Anno 1664 die 28 Januarii. EOE 13. 281.
Ebesfalva 1663. december 23. EOE 13. 278.
1664 első hónapjainak fejleményei valóban a régen várt, törököt kiűző háború beteljesedésével biztatnak. Zrínyi és a Rajnai Szövetség csapatait vezénylő Hohenlohe tábornok vállalkozásáról, az eszéki híd felégetésével végződő téli hadjáratról tájékoztató levelében Kászoni Márton arról ír, hogy Apafi tekintélye növekszik a bécsi udvarban, és ő is hittel kötelezi magát hozzá. Majd megemlítve, hogy „Zrínyi uram szerencséit”* nyilván tudja, a Lipót császár vezetése alatt kibontakozó törökellenes koalíció híreiről értesíti Telekit.
Kászoni Márton levele Teleki Mihályhoz, Szatmár 1664. február 23. EOE 13. 306.
Az erdélyi fejedelem maga is fegyverkezik. Látszólag a szövetséges csapatok támadására támadással felelő Köprülü oldalán, aki a román vajdák mellett Apafi hadaira is számít. Valójában a magyar politikusokkal egyetértésben. Székelyhíd és Kolozsvár császári őrsége – pontosan máig nem tisztázott körülmények között – fellázad, és a két fontos támaszpont Apafi kezébe kerül, mintegy ezer német katona az erdélyi fejedelem szolgálatába áll.
801A háború sikeres kibontakozásának lendületében kapja meg Apafi Lipót császár hivatalos tájékoztatását a nemzetközi szövetségről, s közlését, hogy számít együttműködésére. A Habsburg császár és magyar király tehát elismeri Apafit Erdély fejedelmének. Ezzel megnyílt a kapu, hogy az ország államhatalmi szinten, legális szövetségesként vegyen részt a nemzetközi koalícióban. De a lehetőség és a megvalósulás között nagy a távolság.
A császár lemond Kolozsvárról, de Székelyhidat visszakéri, s a töröknek hódolást ígérő magyar urak névsorát kívánja. Apafi tudomást szerez róla, hogy már folynak a török–Habsburg tárgyalások a királyság és Erdély feje fölött. Röviden közli tehát a császárral, hódolást tervező magyarokról nincs tudomása, s tájékoztatja a nádort, vigyázzanak. De a Habsburg–erdélyi tárgyalások egyrészről Cobb szatmári főparancsnok és Kászoni Márton, másrészről Teleki Mihály közreműködésével megindulnak, és a fejedelem kiköti, hogy a császár a törökkel megkötendő békében ragaszkodjék Várad visszaadásához. Ugyanakkor azonban megérkezik Köprülü parancsa: Apafi menjen hadaival Magyarországra.
„Ha Váradot vissza nem vesszük, ha Erdélt elvesztjük, ne is hadakozzunk…”* – zárta Zrínyi Miklós Az török áfium ellen való orvosság címen ismert és minden bizonnyal 1663 nyarán keletkezett híres röpiratát. Várad visszavételét is bevették a nemzetközi koalíció haditervébe, amely szerint három pontban indítják meg a támadást: a Duna vonalán, a Dunántúl déli részén úgy, hogy ostrom alá veszik Kanizsát, és végül Várad térségében.
Az török áfium ellen való orvosság. ZMÜM I. 676.
A hosszan előkészített és széles hadműveleti területre kiterjedő első váradi támadás, a császári és magyar csapatok közös vállalkozása 1664. május végén súlyos áldozatot követelt: a magyar csapatok egyik parancsnoka, Rákóczi László, Kászoni szerint „az ordinantiához nem tartván magát”, elesett.* Annyit azonban elértek, hogy Köprülü Ahmed belátta, Apafi, aki a Cobb generálissal megállapodva előkészített kökényesdi támadásra is hivatkozhatott, nem mozdulhat ki az országból. A nemzetközi koalíció vállalkozásának lendülete azonban megakadt. Porcia a dinasztia és az udvari arisztokrácia érdekeit tartva szem előtt, minden erővel igyekezett fékezni a támadó háború kibontakozását, csak a védelemre szorítkozott, és mielőbbi megegyezést szorgalmazott.
Kászoni Márton jelentése Rottal Jánosnak, Szatmár 1664. június 4. OL, Nlt, Fasc. 16.
Apafit már a hírek is nagy aggodalommal töltötték el: a császári engedély miatt későn ostrom alá fogott Kanizsát Köprülü felmenti, s Montecuccoli nyeri el a főparancsnoki tisztet. Amint megtudja, hogy a kirendelt moldvai és havasalföldi hadak vonulnak vissza Léva alól Erdély felé, Apafi futárt küld eléjük, hogy „köszöntse őket”. De kiderül, hogy a vajdák haderejének nagy része ott veszett a zsarnócai csatában, s amint Cobb császári kapitány 1664. 802augusztus 23-án Szatmárról Montecuccolit tájékoztatja „ezért most nagy a jajveszékelés mindkét országban”.* A szentgotthárdi győzelem hírét véve azonban Apafi Mihály még általános közvéleményt fejezve ki írja Rottal János udvari tanácsosnak: „Nagy örömmel értők a kereszténység kettős győzedelmét”, s joggal remélik, hogy a török több mint százéves magyarországi uralkodásának végére értek. Apafi követe, Teleki Mihály éppen néhány napja indult Bécsbe, amikor október 2-án a fővezér táborából megérkezik Székely István a hírrel: „az két császár megbékéltek”.*
Cobb jelentése Montecuccolinak, Szatmár 1664. augusztus 23. Kriegsarchiv. Montanarum Akten.
Apafi Mihály fejedelem Rottal Jánosnak, Ex Castris Ludas 1664. augusztus 29. OL, Nlt, Fasc. 17.
