A GUBERNIUM ÉS A HABSBURG KATONAI FŐPARANCSNOKSÁG ALATT
A GUBERNIUM ÉS A HABSBURG KATONAI FŐPARANCSNOKSÁG ALATT
Az önálló Erdély fejedelmi tanácsa és a magyarországi konföderáció között kiépülő diplomáciai együttműködés első és talán utolsó mozzanata volt a varsói szerződés ügye. A fejedelmi tanács, amint megkapta „az Felséges Muszka Czár és az Nemes Lengyel Natióval megleendő Conföderatio” pontjait, üdvözli Rákóczit. Úgy vélik, Báthori István „dicső példáját követi”, és a szövetség mint örökös és állandó „kolligátió” mindkét haza számára hasznos lesz.* Ugyanakkor súlyos belső bajokról tájékoztatják Rákóczit, és új országgyűlés összehívását javasolják Kolozsvárra. A központi hatalom képviselői és a rendek között végletes küzdelem bontakozott ki. Az erdélyi tanács segesvári és kolozsvári ülésein már tehetetlen a rohamos pénzromlással 916szemben. A jobbágyaikat zászlók alól hazakövetelő földesurak igényeit nem utasítják vissza, sőt inkább pártolják. A központi hatalom hívei viszont nincsenek tekintettel a különböző kiváltságokra és földesúri érdekekre. A kincstári igazgatás élére emelt Kismarjai Albert irányításával megkezdődik az adó behajtása, a kincstári birtokok restaurálása s – ami a kincstári jövedelmek különböző ágazataiban tevékenykedő főurakat különösen érzékenyen érintette – Rákóczi külön küldöttjének, Chilko Krisztiánnak közreműködésével a kincstári gazdálkodás országos ellenőrző felülvizsgálata. Ugyanakkor Esze Tamás brigadéros a földesurakkal szembeszegülve hajtja végre Rákóczi katonarendeleteit, s mint a medgyesi tábor parancsnoka felderíti Perényi Imre brigadéros csalásait, aki maga két tisztségére vette fel a fizetését, ugyanakkor hamis mustrajelentések alapján, az elesett katonákat is létszámban tartva, elsikkasztotta az ezredek pénzét. Erdély katonai főparancsnoka, Pekry, aki különben is úgy vélte, hogy Rákóczi súlyosan körülnyirbálta hatalmát, Esze Tamást ezredeivel saját közvetlen ellenőrzése alá Szeben ostromához rendelte. Mikor pedig Rákóczi sürgető parancsaira az ősz elején Erdély küszöbére érkező Rabutin ellen védelmi állásokat kell kiépíteni, meglehetősen elkésve, Esze Tamást küldi két hajdú- és egy német ezreddel a Kajáni-hágó védelmére. A hágóba már bevonult Rabutin hétezer főnyi haderejét azonban a rosszul ellátott hajdúezredek meg sem próbálták feltartóztatni.
Az erdélyi fejedelmi tanács Rákóczinak, s. d. [1707]. OL, RSzlt, G. 15. 11/2-a.
Erdély új katonai parancsnoka, Károlyi Sándor generális, késve induló hadseregével már nem tudja megvetni a lábát, és harc helyett az ország északnyugati határára vonult, Mikes Mihály generális pedig ezredeivel Moldvába húzódott ki. A székely katonaság egy része a magyarországi palotásezreddel Görgény várába szorult. Több császári rohamot visszaverve, Rabutin szerint a császáriaknak érzékeny veszteséget okozva, öt hónapon át (1707. október 10.–1708. március 10.) védte a várat. Majd amikor a kiváló parancsnok, Ráthonyi János elesett, és az erősítést kapott császári tüzérség szinte rommá lőtte a falakat, a maradék őrség kitört, és átvágta magát Magyarországra. A tasnádi, háromszéki helyi ellenállásokat a császári haderő leverte. A vezetőket nyársba húzták vagy lemészárolták, hogy a bűnös falvak sokaságának elrettentő példával szolgáljanak. A székelyek azonban tovább szervezkedtek.
Rabutin felégette Enyedet, szétszórta a szebeni ostromzárat, bevonult Kolozsvárra. Acton ezredes 1500 lovassal, 700 gyalogossal és rác segédcsapatokkal végigprédálta az Érchegységet: felégették a malmokat, kifosztották a bányákat, megsarcolták a helységeket. A gubernátor Bánffy György 1707 novemberében szétküldi József császár amnesztialeveleit, hangsúlyozva, hogy Erdély visszatér koronás urának hatalma alá.
Magyarország és Erdély kimerülőben lévő erőtartalékaiból a végső szükségben még újabb ellentámadásra is futotta. Az Érchegységben iszonyatos 917energiákkal Grabarics Jakab igazgatásával ismét megindul a bányászat, lendületet vesz az aranyváltás, Rákóczi parancsa szerint Erdélyben ezüstpénzben kell, hogy fizetést kapjon a hadsereg. Folytatódik a kincstári javak kezeléséről megindított vizsgálat és az adószedés. A központi intézkedésekkel szemben azonban heves a rendi ellenállás. Mivel katonai kormányzati tervét Rákóczi nem fogadta el, Károlyi maga is inkább akadályozza, mintsem segíti a központi fejedelmi hatalom erőit. Grabarics jelentéséből tudjuk, hogy az Abrudbányáról a pénzverőház felé indított aranyat Károlyi és Orosz Pál generálisok ugyancsak megvámolták.
1708 nyarán új ellenség tör be: Kolozsvárott és Gyergyóban felüti fejét a pestis. Ősszel császári csapatok megtámadják az Érchegység vidékét, feldúlják a bányavidéket. A fejedelmi tanács a több ezer főnyi erdélyi hadsereggel együtt kimenekül Erdélyből, de Rákóczit változatlanul a fejedelemség megtestesítőjének tekintik, és elvileg az ország nevében folytatják a harcot.
1709 elején a császári hadsereg uralkodott Erdélyben. A kimerült ország megszervezése azonban mintha lehetetlen lenne. A Rabutin távozta után kinevezett főparancsnokot, Cusani tábornokot báró Kriechbaum generális váltotta fel, mígnem pestisben elhalálozván, gróf Steinville tábornok foglalta el a szebeni parancsnoki rezidenciát. Az Erdély polgári kormányzására hivatott Gubernium a szebeni barátságos fogságban a szabadságharc éveiben árnyékhatalommá vált, a testület szinte kihalt. A lefogott Bethlen Miklós kancellárt Rabutin a szűk cellában és megalázó körülmények között töltött többéves szebeni rabságából 1708 tavaszán felvitte Bécsbe végleges fogságba. Időközben meghalt Apor István kincstartó, Kálnoki Sámuel vicekancellár, majd végül maga a gubernátor, Bánffy György is.
A hosszú évekre Szebenbe és Brassóba zsúfolódott főurak és nemesek, akik túlélték a nehéz éveket, nyugalomra vágytak, és az erdélyi viszonyokért Rákóczit és híveit okolták, miként Cserei Mihály, vagy kiutat kerestek, mint Wesselényi István. Betegség és pestis széles rendet vágott közöttük.
Mivel I. József császár magyarországi hatalma helyreállításában Erdélynek különleges szerepet szánt, igyekezett megnyerni az ország különböző társadalmi rétegeit. Általános amnesztiát hirdetett. Elrendelte, hogy Székelyföldön magyar seregeket állítsanak fel úgy, hogy a fegyvert fogók a porciófizetés kötelezettsége alól szabadságot kapnak. Utasítást adott, hogy mindenütt szabadon királybírákat válasszanak, és a pozsonyi országgyűlésre Erdély minden vármegyéje, városa és rendi testülete megkapja meghívóját. A Gubernium új testülete: gróf Haller István elnök, tagjai Weber Péter szebeni királybíró, Konrád Sámuel medgyesi királybíró azonban nem tudott úrrá lenni a helyzeten. Az országban anarchikus viszonyok uralkodtak.
