AZ ABSZOLUTISZTIKUS KORMÁNYZATI FORMÁK MEGERŐSÖDÉSE
1027AZ ABSZOLUTISZTIKUS KORMÁNYZATI FORMÁK MEGERŐSÖDÉSE
A Habsburg-politika további nóvuma az 1760-as évek Erdélyében a korábbi kormányzati formák nagyfokú félretétele. A birodalom legfőbb irányítója, az 1761-ben létrehozott államtanács tagjainak nem kezdettől azonos a véleménye erről. Borié államtanácsos 1761-ben még arról elmélkedik: azt, aminek meg kell történnie, egy már meglévő törvény végrehajtásának alakjába kell öltöztetni. Ugyanő 1768-ban már republikanizmussal vádolja az Erdélyi Udvari Kancelláriát amiatt, hogy véleményük szerint a király a rendek nélkül nem hozhat törvényt, azt próbálva bizonygatni, hogy I. Lipót mindjárt Erdély átvétele után alkotott törvényeket a rendek megkérdezése nélkül(!), s ez azóta is többször megtörtént(!). Stupan államtanácsos pedig 1766-ban egyenesen azzal sürgeti az erdélyi törvények revideálását, hogy ilyen „a barbár időkből maradt” törvények nem maradhatnak érvényben. Ebből a szemléletből fakadnak az 1760-as évek változásai az erdélyi hatalmi struktúrában. Utoljára 1761 őszére hívnak össze Erdélyben országgyűlést; ott Buccow Czernin 1744-i (legfőbb helytelenítést kiváltott) erőszakosságát sokszorosan felülmúlva irányítja, zsarolja a rendeket. Az ő számára tudniillik a rendek politikai tevékenysége teljesen szükségtelen valami. Az országgyűlés első napjaiban keltezett felség-előterjesztése részletes tervezetet tartalmaz az ország kormányzatának átalakításáról: Kemény László gubernátor lemondatandó, ő maga állítandó a polgári kormányzat élére is, a Guberniumba örökös tartományokbeli tanácsosokat is kell kinevezni, köztük Dietterichet, az erdélyi kincstári igazgatásnak majd két évtizede tényleges irányítóját. A kincstartóság helyébe ismét kamarai igazgatóság lépne. Javasolja Buccow az erdélyi közjog általános felülvizsgálatát is, továbbá állandó megyei bíróságok létrehozását. Alapos csapást mérne a főhadiparancsnok az erdélyi nemességre: általános nemesi „productió”-t (felülvizsgálatot) tartatna, azt remélve ettől, hogy több ezer nemes nem tudja majd nemességét bizonyítani, felülvizsgáltatná a birtokadományokat, s azt az elvet szeretné bebizonyítani, hogy a nemesi kiváltságok csak személyre szólnak. Végül 7 ezer főből álló erdélyi határőrség szervezését javasolja. A Staatsrat udvarias hallgatással fogadja a tervezetet: Stupan a béke helyreálltáig elnapolná az ügyet, addig csak előmunkálatokat tartva helyesnek, s egy örökös tartományokbeli tanácsost azért delegálna a Guberniumba; Borié semmitmondó dicséretek mögé búvik, Kaunitz s vele a trónörökös várakozó álláspontra helyezkedik. Mégis ez az előterjesztés határozza meg az 1760-as években a hatalmi struktúrában létrejött változások irányát.
Kemény László gubernátor tudniillik rövidesen önként lemond, nem kívánva vállalni Buccow tervezetének esetleges végrehajtását, s 1762 derekán a főhadiparancsnok veszi át a Gubernium elnökletét. Ettől kezdve majd egy évtizedre a főhadiparancsnokok (Buccow halála után Hadik András, majd 1028O’Donel) a Gubernium vezetői, királyi biztosi rangban. Olyan egyesített katonai-polgári uralom ez, amelyre 1711 óta formailag nem volt példa Erdélyben, gyakorlatilag is csak az 1710-es években. A Guberniumban ugyan nem jelennek meg az örökös tartományokbeli tanácsosok, az Erdélyi Udvari Kancellárián azonban igen. Ott 1775-ben a két örökös tartományokbeli tanácsos, van der Marck és Reichman kezébe kerül az igazságügyet kivéve minden lényeges ügykör intézése, az előbbiébe az összes közigazgatási vonatkozású pénzügyek, Reichmanéba többek között az általános közigazgatási, a rendészeti ügyek és a Commercialia. A kincstartóság intézménye fennmaradt, de vezetőjének tisztét Bornemissza Ignác halála után nem erdélyivel töltötték be (1770). Általános nemességi és birtokigazolásra nem került sor, csak a zálogbirtokokról való, már említett productiókra. Az állandó megyei bíróságok a „tabula continuá”-k formájában valósultak meg 1763-ban. S felállítják a határőrséget is.
