RENDI GAZDASÁGI REFORMTERVEK
RENDI GAZDASÁGI REFORMTERVEK
A kincstári politika még nem átfogó gazdaságpolitika. Ilyen koncepciója a kormányzatnak korszakunkban egyelőre nincs Erdélyt illetően. Az 1754–55. évi diszkriminációs vámrendelet érinti Erdélyt is, elsősorban a marha- és a viaszkivitel vámjának emelésével, ez azonban kevés ahhoz, hogy átfogó Habsburg gazdaságpolitikáról beszélhessünk Erdéllyel kapcsolatban. Koncepcióval, akárcsak az előző évtizedekben, ismét csak a rendek lépnek elő, most már (legalábbis a kiindulásnál) jóval igényesebben Sándor Gergely tervezeténél.
Az első s egyben legfontosabb ilyen koncepció a Teleki–Dobosi-tervezet, amelyet 1751 tavaszán dolgoz ki egy országgyűlési bizottság Teleki László elnökletével és többek között Samuel Dobosi, gazdag szebeni kereskedő részvételével. A tervezet eredetileg a pénzforgalom növelésére kell hogy megoldást találjon, valójában azonban átfogó gazdasági reformprogram: telepítés a népesség növelésére, tenyészállatok behozatala és gondosabb állattartás (istállózás stb.), külföldi szakemberek telepítése a sajtgyártáshoz, a sertések kukoricán hizlalása, a méhészet fellendítése mézbő virágú növények ültetésével s ismét csak szakemberek behozatalával, selyemhernyó-tenyésztés, ehhez eperfaültetés és – már szinte refrénként – szakemberek behívása, a gabona árának szabályozása, magtárak létrehozása az ínség megakadályozására, a borkezelés javítása, az ipari növények termelésének előmozdítása – mindez nemegyszer behozatali korlátozásokkal együtt. Erdély ásványkincseiről szólva, az operátum még a kőolaj-előfordulásokról is tud, valamint az ásványvizek felhasználhatóságáról gyógysó készítéséhez. Ami a kézművesipart illeti, a terv szétválasztaná a mezőgazdasági és ipari tevékenységet. Megkönnyítené a céhbe való felvételt, egyben azonban kötelezővé tenné a 1024három külföldi vándorévet. Külföldi mesterembereket is hozatna be. Manufaktúrák létesítését is javasolja, főként a textiliparban, elsősorban a két román fejedelemség piacának megszállására, amellett az Erdélyben telelő hét ezred katonaság szükségleteire. A tervezet gondosan kerüli az ausztriai ipar érdekeivel való ütközés veszélyét a textiliparban; ugyanezt teszi a vasiparnál is, amelyet szintén fejleszthetőnek tart. Serkentené a kőedénygyártást. A külkereskedelmi mérleg egyensúlyba hozása érdekében korlátozná vagy eltiltaná a luxuscikkek behozatalát, s eltiltaná az olyan árukét is, amelyeket Erdélyben megfelelően gyártanak. A kereskedők számát az ország szükségleteihez szabná, megakadályozná tőkéik kicsempészését, az idegen kereskedőket a nagybani kereskedelemre korlátozná. Eltöröltetné a Magyarország és Erdély közti vámhatárt. Mindehhez pénzalap és kereskedelmi bizottság (Commissio Commercialis) létrehozását javasolja, az iparfejlesztéshez szükséges szakemberek letelepedésének támogatását, az utak javítását, a hitelügy rendezését.
A Teleki–Dobosi-terv alapkoncepciója merkantilista – de némileg túl is megy ezen (modernebb módszerek sürgetése a mezőgazdasági termelésben, manufaktúrák létrehozása, külföldi szakemberek behozatala, hazai szakemberképzés). Ami megvalósult belőle, azt két-három és fél évtizeddel későbben a Habsburg gazdaságpolitika kezdte megvalósítani. 1751 őszén tudniillik maga a konzervatív többségű erdélyi országgyűlés veti el a tervezetet, egyfajta „realizmus” jegyében, néha még el is gúnyolódva Telekiék épp legmesszebbre látó javaslatain. A Ministerialkonferenz ezek után elégnek látta egy gazdasági bizottság létrehozását Erdélyben a manufaktúrák fejlesztésére és felügyeletére. E bizottság elnöke ismét Teleki László lett, tagjai közt ott volt Dobosi – 1754. évi tervezetük azonban az erdélyi textilipar helyzetéről jóval szerényebb az 1751. évinél; abból csak a fajtanemesítés követelését tartja fent a juhtenyésztésben, a lentermelés fejlesztését és az Erdélyben állomásozó katonaság mint piac biztosítását. Az eredmény: semmi.
A rendek 1761-ben jutnak még egyszer szóhoz a gazdaságpolitika egésze kérdésében. A Buccow – mint az országgyűlés királyi biztosa – és köztük lefolyt csata eredményeképpen Bajtay erdélyi püspök elnöklete alatt álló bizottság dolgoz ki tervezetet a kereskedelem fejlesztésére. Három eszközt lát erre: az utak javítását és építését, a folyók hajózhatóvá tételét és pénzalap létesítését (az utóbbi céljára dohánymonopóliumot, pótadót az idegen kereskedőkre). Kialakítja az útépítés tervét (erős Szeben–Brassó-központúsággal), a folyók szabályozásáét is. A tervezetnek azonban, országgyűlési elfogadása ellenére, nincs gyakorlati eredménye.
