EGYHÁZ- ÉS ISKOLAPOLITIKA
EGYHÁZ- ÉS ISKOLAPOLITIKA
A felvilágosult abszolutizmus egyház- és iskolapolitikája a fentieknél többet ért el Erdélyben. A Habsburg-birodalom központi kormányzata most fokozott ellenőrzése alá kívánja vonni a katolikus egyházat, s egyben megszünteti vagy legalább korlátozza tisztségviselőinek világi pozícióit. Erdélyben ez azt jelenti, hogy a katolikus püspök elveszti jogát a Guberniumban való elnökletre. Bajtay a Gubernium első tanácsosaként még igen gyakran helyettesít – különösen a főhadiparancsnok-guberniumi elnököket. Püspöki székében utóda azonban egy spanyol származású öreg rendfőnök, Manzador Pius lesz, akinek vajmi kevés ismerete lehet Erdély közjogáról, kézenfekvő tehát, hogy ő nem kapja meg a guberniumi elnöklet jogát. Manzador Pius rövid tisztségviselés után meghal, utóda azonban már hiába lesz magyarországi arisztokrata (Kollonits László), nem kapja vissza az elnöklet jogát.
1088A katolikus egyház fokozottabb állami ellenőrzésének megindulása a Commissio Catholica, későbbi nevén Commissio Ecclesiastica (vagy Commissio in Publico-Ecclesiasticis) létrehozása. Ez kezdeti formájában a gubernátor elnöklete alatt álló bizottság, tagjai a püspök, a kincstartó s egy további guberniumi tanácsos. Csak az evangélikus Samuel Bruckenthal guberniumi elnökségével, majd gubernátorságával találnak olyan megoldást, hogy előbb a katolikus Bethlen Miklós kincstartó lesz az elnök, majd Kollonits püspök, az ellenőrzést azonban a Gubernium, illetve a gubernátor látja el a bizottság munkája felett. A bizottság hatáskörébe tartozik a katolikus egyházközségek létesítésének, templomépítéseknek vagy -foglalásoknak ügyei, a papi javadalmazások, a szerzetesrendek anyagi ügyei, a rekatolizációs ügyek s az unitus egyház hasonló ügyei. De ellenőrizte a katolikus és unitus iskolákat, alapítványokat, a szebeni Theresianum árvaházat is, s végül a feloszlatott jezsuita rend vagyonából létrehozott vallásalapot. Az államhatalom mélyen belenyúlt hát a katolikus egyháznak korábban állami beavatkozástól nem érintett ügyeibe, ellenőrzése alá vont szervezeti, anyagi ügyeket, az iskolaügynek lényegében az egészét. S rendelkezett a hatalmas jezsuita vagyonnal. 1773-ban, a rend felosztásakor annak erdélyi vagyona 1 057 361 forint 13,5 krajcár volt.
A jezsuita rend feloszlatása azonban az egész Habsburg-birodalom arányaiban felveti a tanügyi reform kérdését. 1773-ig Erdélyben csakúgy, mint Magyarországon, de a birodalom más részeiben is, a jezsuiták kezében van a katolikus oktatásügy nagy része. Tanulmányi rendjük elavult, de van; az oktatás szigorúan egységes rendszerben folyik. Ezt a rendet azonban nem veheti át az a tanügy, amely intézményeiket átveszi. Új, átfogó oktatási rendszer kidolgozására van szükség. Magyarországon 1776-ban létrejön a Ratio Educationis, mely egységes iskolarendszert hoz létre három típusú népiskolával (ezek közül a legfejlettebben folyik a tanítóképzés is), háromszakaszos középiskolával (grammatikai iskola, gimnázium, filozófiai kurzus) s az iskolarendszer csúcsán az egyetemmel. A Ratio koncepciójában a korábbi tantervekkel szemben jelentős helyet kapnak a gyakorlati célú tárgyak. Modernizálódik az egyes tantárgyak szemlélete, oktatásuk módja (a latin nyelv oktatása veszít súlyából, a történelemoktatásban központba kerül a hazai történelem), helyet kap a tantervben a testnevelés. A Ratio Educationis természetesen nem érvényes automatikusan Erdélyre is. Ott egy ideig vita tárgya, hogy ezt vagy az ausztriai oktatási rendszert vezessék-e be. Végül is a Ratiónak az erdélyi viszonyokra való alkalmazására kerül sor (még Mária Terézia életében); egy bizottság végzi e munkát, amelynek oroszlánrésze Mártonffi Józsefre, a későbbi erdélyi katolikus püspökre hárul. A bizottság többi tagjai katolikus iskolaügyi szakemberek. Még nem II. József korának terméke hát az erdélyi iskolaügy első átfogó szabályozása, a Norma Regia, bár 1781 májusában kerül kiadásra.
1089A Norma értelmében a Gubernium s annak újonnan létrehozott tanügyi bizottsága (Commissio Litteraria) az iskolaügy országos irányítója. Az egységes oktatási rendszernek minden felekezete iskoláira érvényesnek kell lennie (a nem katolikusok vallási jogainak és kiváltságainak fenntartásával). Hatéves kortól általános tankötelezettség lép életbe. Középiskolába viszont csak azok léphetnek, akiknek nemcsak képességei, de megfelelő anyagi bázisa is van erre. Az iskolarendszert a Norma kevésbé tagolja, mint a magyarországi szabályozás: a népiskolának csak egyetlen típusáról tud, a középiskoláknak csak két alsó tagozatát szabályozza, a filozófiai kurzust nem, még kevésbé a teológiai és jogi (vagy éppen a kezdet kezdetén tartó orvosi) képzést. Oktatási elveit a Ratio Educationisból veszi át. Az intellektus fejlesztendő, a növendék tanulja meg az összefüggések feltárásának módját (a Norma alkotója, a természettudós Mártonffi jónak látná, ha az egész oktatás a tiszta geometriából indulna ki, ezt azonban maga sem tartja kivihetőnek). A tanítás alapcélja, akárcsak a Ratióban, a hasznos állampolgárok nevelése. Az egyes tantárgyak oktatása köréből a nyelvtanulásra vonatkozó rendelkezések emelendők ki: a latin nyelv oktatása némileg hátrább szorul, a görögé szintén, a német tanulásra lehetőséget biztosít a tanterv. Átveszi a Norma a Ratiónak egyes tantárgyak tanítására vonatkozó modern nézeteit is. A testnevelés tekintetében azonban csak bizonyos „fegyelmezetlenségek” tilalmát tartalmazza. Külön foglalkozik a tanárok kiválasztásának és alkalmazásának kérdésével; minden felekezet iskoláinál a Commissio Litteraria kellett hogy döntsön erről.
A tanügyi bizottság felekezetközi szerv volt, de katolikus többséggel. A következetes ellenreformációs politika hatására katolikus volt a Gubernium többsége is. Az új, egységes iskolarendszernek, amely a felvilágosult abszolutizmus első évtizedének legnagyobb itteni alkotása, éppen egységes volta az Achilles-sarka. Az erdélyi protestáns iskolaügy – a megszorítások, az unitáriusokat ért csapások ellenére – lényegében érintetlen maradt az 1711 és 1780 közti hét évtizedben; várható volt a protestáns ellenállás a Normával szemben.
A felvilágosult abszolutizmus első erdélyi évtizedének mérlege nem egyértelmű. Szerencsétlen, s pár év múlva fel is adott koncepció a gazdaságpolitika egészében, igen értékes, de meg nem valósított javaslatok a mezőgazdaság korszerűsítésének egészét és egyes létkérdéseit illetően, tervek Erdély földje kincseinek jobb kihasználására, ugyancsak gyakorlati eredmények nélkül, az úrbérrendezés ügyének elhúzódása érdemi előlépés nélkül, határozott lépések a felvilágosult abszolutizmus egyházpolitikájának érvényesítésére s ezekből is következően modern iskolarendszer kidolgozása, amelynek azonban éppen egységessége rejti magában a legtöbb ellentmondást – ezek az eredmények. A következő évtized útjainak részben előrejelzése – s egyben a nyitva maradt problémák egy részéé is.
