BIZONYTALANSÁG II. JÓZSEF HALÁLA UTÁN
BIZONYTALANSÁG II. JÓZSEF HALÁLA UTÁN
A Restitutionsedikt utáni magyarországi és erdélyi fejlemények megítélésében hasonló szélsőségekkel találkozunk, mint II. József rendszerének értékelésében. Az eseménykomplexumban valóban van rendi reakció, vannak rendi restaurációs törekvések, a jozefinizmus azonban igen erőteljesen védi az előző évtizedek felvilágosult abszolutizmusának bizonyos vívmányait. Helyenként vannak nem jozefinista jellegű, a jozefinizmuson néha túl is lépő reformtörekvések. 1790-ben nagy erővel lobbannak fel nemzeti mozgalmak, hol felerősítve, hol fékezve az előbb jelzett mozgásokat. Végül minderre erősen hat a birodalom központi kormányzatának II. Lipót realista felvilágosult abszolutizmusától a ferenci reakcióba hátráló politikája.
A restitúció a törvényhatósági rendszer és a szász universitas esetében a legegyszerűbb: a II. József kori megyerendszer széthull, a kerületi biztosságok eltűnnek, a szász universitas 1790 májusában megválasztja comesnek Michael Bruckenthalt, Samuel Bruckenthal unokaöccsét. A szász álláspont: Habsburg-hűség, jó kapcsolat a nemességgel, a három nemzet uniójának fenntartása. A szász politika itt ragad benn abban a kiváltságvédő konzervativizmusban, amelyből aztán korszakunk végéig kevesen tudnak közülük kitörni.
A magyar és székely natio nagyobb távlatú megoldást keres – s egyben a közvetlen önvédelemmel is kell, hogy foglalkozzék. Az előbbi a Magyarországgal való unió lenne a közös rendi jogvédelemre, de egyben a már részben polgárian értelmezett közös nemzetiség védelmére és fejlesztésére is. Az unió első, a magyarországi országgyűlésen vívott csatája azonban vereséggel végződik. A legfelsőbb kormánykörökben ekkor már a Kaunitz által hangoztatott „divide et impera” elv uralkodik, így II. Lipót az erdélyi rendek elé utalja a kérdést, s az unió elvi kimondása nélkül koronáztatja magát magyar királlyá. Közben pedig Erdély jobbágynépében nyugtalanság kel: a rendek meg akarják szüntetni II. József korának jobbágypolitikai vívmányait? A Parasztok dekrétuma néven ismert magyarországi kiáltvány Erdélyben is terjed. Erre a magyar és székely rendek fegyverkezni kezdenek, helyenként határozottan Habsburg-ellenes szándékkal, s a Bánffy György vezette Gubernium higgadtsága kell ahhoz, hogy a kölcsönös félelem összetűzéssé ne váljék.
