BEETHOVEN, LUDWIG VAN (1770–1827) német zeneszerző
BEETHOVEN, LUDWIG VAN (1770–1827) német zeneszerző
Erő az olyan emberek morálja, akik a többiek közül kitűnnek, és így az enyém is.
Nikolaus Zmeskallhoz, –1789. – Cserna Andor: Beethoven-Breviárium, Sacelláry, Bp. 1921. 96. Cserna Andor;
Én nem írok a karzatnak!
(Röckel feljegyzése, 1807) – Uo. 110.;
…a zene magasabb rendű megnyilatkozás, mint minden bölcsesség és filozófia.
(Bettina Brendtano feljegyzése, 1810.) – Uo. 116.;
Nincs tűrhetetlenebb dolog, mint amikor az ember önmagának kénytelen szemrehányást tenni saját hibái miatt.
Levél Ch. A Tiedgéhez, 1811. szeptember 6. – Uo. 121.;
A megszokás következtében még a legragyogóbb tehetség is veszít magából.
Rudolf főherceghez. 1812. – Uo. 124.;
A legjobb szer ahhoz, hogy ne gondolj nyomorúságodra – a munka.
Napló, 1813 – Uo. 126.;
A gyűlölet magától visszaszáll azokra, akik táplálják.
Napló, 1814. – Uo. 129.;
A szellemnek, a munkálkodó szellemnek nem volna szabad nyomorúságos szükséghez kötve lenni.
Levél Johann Kankához, 1814. ősz – Uo. 130.;
Nincs hatásosabb eszköz arra, hogy engedelmességre bírjunk másokat, mint ha elhitetjük velük, hogy okosabbak vagyunk náluk…
Napló, 1815. – Uo. 131.;
Bátorsággal mindent elérhet az ember, ha jogos.
Erdődy Máriához, 1815. nyár – Uo. 133.;
Csak a legritkább esetben kövessed mások tanácsát: az olyan dologban, amelyet már meggondoltál, ki ismerhetné jobban az összes körülményeket, mint te magad?!
Napló, 1816. – Uo. 137.;
Az érzéki gyönyör a lelkek egyesülése nélkül mindig állatias volt, és az is marad: nyoma sincs utána az emberben valami nemesebb érzelemnek, inkább a megbánásnak.
Napló, 1817. – Uo. 139.;
Nincs az a szabály, amelyet meg ne lehetne sérteni avégből, hogy szebbé tegyünk valamit.
Uo. 140.;
Anya, anya, még ha rossz is, mégiscsak anya marad.
Nanette Streicherhez, 1818. június 18. – Uo. 144.;
A javakat, gazdagságot meg lehet szerezni, de az erkölcsi érzéseket idejekorán kell a gyermekbe oltani.
Bécs város tanácsához, 1819. február 1. – Uo. 147.;
Bach meghalt, de fel fog ismét támadni, ha majd tanulmányozni fogják; most nem érnek rá az emberek.
(J. A. Stumpf feljegyzése) – Uo. 155.;
Mire való a sok fogás étkezéseknél? Az ember nem áll sokkal a többi állat fölött, ha legnagyobb élvezete a terített asztal.
Uo. 156.;
A katona rabszolga; aki a napi öt krajcárért eladta szabadságát.
(G. v. Breuning feljegyzése) – Uo. 160.
Valóban, nagyon kemény csapást mért rám a sors! De megnyugszom a végzet intézkedésében és mindig csak arra kérem Istent, hogy legalább addig, amíg élőhalottként kell itt időznöm, ne szenvedjek szükséget. Ez erőt adna ahhoz, hogy sorsomat, bármilyen kemény és rettenetes is legyen, a Mindenható akaratában megnyugodva viseljem el.
