CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY (1773–1805) költő
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY (1773–1805) költő
Szép szabadság! ó, sehol sincs
E világon olly becses kincs,
Melly tenállad nagyobb volna,
Vagy tégedet kipótolna.
E világon olly becses kincs,
Melly tenállad nagyobb volna,
Vagy tégedet kipótolna.
A szabadság;
Az olly madár igen ritka,
Mellynek kedves a kalitka…
Mellynek kedves a kalitka…
I. m.
Az enyim, a tied mennyi lármát szűle,
Miolta a miénk nevezet elűle.
Miolta a miénk nevezet elűle.
…gonosz erkölccsel senki sem született.
Óh, áldott természet! óh, csak te vagy nékem
Az a tetőled nyert birtokom s vidékem,
Mellynek én örökös földesura lettem,
Mihelyt teáltalad embernek születtem.
Az a tetőled nyert birtokom s vidékem,
Mellynek én örökös földesura lettem,
Mihelyt teáltalad embernek születtem.
Az estve;
Denevér babona! bagoly vakbuzgóság!
Meddig lesz körmöd közt a Mindenhatóság?
Míg űlsz a királyok koronáján, kincsén?
A vitézek kardján s a népek bilincsén?
Meddig lesz körmöd közt a Mindenhatóság?
Míg űlsz a királyok koronáján, kincsén?
A vitézek kardján s a népek bilincsén?
Hát már hogy valaki bőjtölget pénteken,
Hogy étlen s mezítláb jár a szent helyeken,
Ollyan nagy érdem-é egy-két liturgia,
Hogy az ember azzal lehet Isten fia?
Hogy étlen s mezítláb jár a szent helyeken,
Ollyan nagy érdem-é egy-két liturgia,
Hogy az ember azzal lehet Isten fia?
Konstancinápoly;
Magyar! Hajnal hasad!
Magyar! Hajnal hasad!
Ó, idő, te egy egész!
Nincsen neked sem kezdeted, se véged;
És csupán a véges ész
Szabdalt fel apró részeidre téged.
Nincsen neked sem kezdeted, se véged;
És csupán a véges ész
Szabdalt fel apró részeidre téged.
Újesztendei gondolatok;
A természet majd az értelemmel
Bőlcsebbé tesz engemet.
Bőlcsebbé tesz engemet.
A tihanyi ekhóhoz;
Földiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A bóldogtalan,
S mint védangyalának
Bókol úntalan. –
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A bóldogtalan,
S mint védangyalának
Bókol úntalan. –
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!
A Reményhez;
Drága kincsem, galambocskám,
Csikóbőrös kulacsocskám!
Érted halok, érted élek,
Száz leányért nem cseréllek.
Csikóbőrös kulacsocskám!
Érted halok, érted élek,
Száz leányért nem cseréllek.
Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz;
Mi is emelhet fel egy halandót jobban,
Mint ha az emberség tüzétől fellobban…
Mint ha az emberség tüzétől fellobban…
Gyarló tudatlanság! zablátlan indúlat!
Két démon, melly minden szépet, jót feldúlat.
Két démon, melly minden szépet, jót feldúlat.
Lépj a franciáknak kimívelt kertébe…
Rajta, nemes lelkek! álljunk ki a gátra,
Már Európában csak mi vagyunk hátra,
Hívnak magok után a többi nemzetek:
„Magyarok! derék nép! mit késtek? jöjjetek!…
Már Európában csak mi vagyunk hátra,
Hívnak magok után a többi nemzetek:
„Magyarok! derék nép! mit késtek? jöjjetek!…
Marosvásárhelyi gondolatok;
Iszom, ha szívem örvend.
Iszom, ha bánat éri;
S ha szíhatok borocskát,
A gondjaim csucsúlnak.
Iszom, ha bánat éri;
S ha szíhatok borocskát,
A gondjaim csucsúlnak.
A búkergető;
…aki egyszer van és kezdett lenni,
Örök halál annak semmiségbe menni.
Örök halál annak semmiségbe menni.
A lélek halhatatlansága. Halotti versek néhai mélt. kohányi Kátsándi Terézia asszony, csász. és kir. aranykulcsos kisrhédei Rhédei Lajos házastársának eltemettetésekor. Nagyvárad, 15. április 1804. I. Rémítő s vidító kétségek;
…a lerontó halál…
…mindent új képre s új életre bont el;
Ő a természetnek segédje s szolgája,
Őáltala forog ennek karikája;
De legkissebb rész sem veszhet el kezéről,
Ő csak bont, de számol minden részecskéről…
…mindent új képre s új életre bont el;
Ő a természetnek segédje s szolgája,
Őáltala forog ennek karikája;
De legkissebb rész sem veszhet el kezéről,
Ő csak bont, de számol minden részecskéről…
…Ha az embereknek dolgait vizsgálom,
Azt a jó, bőlcs, igaz Istent nem találom…
Azt a jó, bőlcs, igaz Istent nem találom…
…mi az erkőlcsnek, e száraz dajkának,
S az észnek, e tőlünk vállalt mostohának,
Hideg intésein makacsúlva járunk,
A nyert jót megvetjük s képzelteket várunk.
S az észnek, e tőlünk vállalt mostohának,
Hideg intésein makacsúlva járunk,
A nyert jót megvetjük s képzelteket várunk.
Miért szükség nékem a haláltól félni,
Ha csakugyan egykor meg kell szűnnöm élni?
Mért olly édes nékem az halhatatlanság,
Ha ez a reményem merő hasztalanság?
Ha csakugyan egykor meg kell szűnnöm élni?
Mért olly édes nékem az halhatatlanság,
Ha ez a reményem merő hasztalanság?
Négy milliárd ember tölté be szívemet.
Uram! mind egyforma teremtésid ezek…
Uram! mind egyforma teremtésid ezek…
Sem több, sem kevesebb, csak ember lehetek…
…régibb út a hit, mintsem az értelem,
… minden nép elébb lett theologussá,
Mint kételkedővé vagy philosophussá.
… minden nép elébb lett theologussá,
Mint kételkedővé vagy philosophussá.
I. m. II. Okoskodások: érzések;
Én az álmot élet nélkűl nem találom.
Hiszen ha porrá lesz testünknek porfala:
Csak semmivé válik, ami semmi vala…
Hiszen ha porrá lesz testünknek porfala:
Csak semmivé válik, ami semmi vala…
Köszönöm, hogy nemes állatnak születtem,
S nem bánom, hogy ismét minerállá lettem.
S nem bánom, hogy ismét minerállá lettem.
…Míg az eszköz megvan, addig kergessünk célt,
S aki a célig ért, az nem hiába élt.
S aki a célig ért, az nem hiába élt.
I. m. IV. Bölcselkedők. Philosophia, revelatio nélkül;
…a kitisztázott értelem okosít,
S maga az igazság napja világosít…
S maga az igazság napja világosít…
I. m. V. Keresztyénség. Philosophia is, revelatio is;
Ó, felséges virtus, ott tetszesz te nagynak,
Hol a cselekvőnek akadályi vagynak.
Hol a cselekvőnek akadályi vagynak.
I. m. VI. A megboldogúlt asszonyság karaktere.
Természet! emeld fel örök törvényedet,
s mindenek hallgatni fogják beszédedet,
e kézzelfogható setétség eltünik,
az éjnek madara húholni megszűnik.
Egy jóltevő világ a mennyből kiderűl,
s a sok kigondolt menny mind homályba merűl.
s mindenek hallgatni fogják beszédedet,
e kézzelfogható setétség eltünik,
az éjnek madara húholni megszűnik.
Egy jóltevő világ a mennyből kiderűl,
s a sok kigondolt menny mind homályba merűl.
Emelkedj fel, lelkem! – előre képzelem,
mint kiált fel szóval egyet az értelem, …
mint kiált fel szóval egyet az értelem, …
… a szívről az avúlt kérgek lepattognak;
tárházát az áldott emberiség nyitja,
édes fiainak sebeit gyógyítja;
a szeretet lelke a főldet bételi,
s az ember az embert ismét megöleli;
eloszolnak a szent s a panaszos hangok,
boldogító érccé válnak a harangok.
Azzal sok száz embertárson segítenek,
amin most egy cifra tornyot építenek.
tárházát az áldott emberiség nyitja,
édes fiainak sebeit gyógyítja;
a szeretet lelke a főldet bételi,
s az ember az embert ismét megöleli;
eloszolnak a szent s a panaszos hangok,
boldogító érccé válnak a harangok.
Azzal sok száz embertárson segítenek,
amin most egy cifra tornyot építenek.
Siess, késő század! jövel, ó boldog kor!
Én ugyan lelketlen por leszek már akkor,
de jöttödre vígan zengem énekemet:
vajha te csak egyszer említnél engemet!
Úgy e bagoly világ nem rémítne tőle,
nemes útálással halnék ki belőle.
Én ugyan lelketlen por leszek már akkor,
de jöttödre vígan zengem énekemet:
vajha te csak egyszer említnél engemet!
Úgy e bagoly világ nem rémítne tőle,
nemes útálással halnék ki belőle.
…
Nem lehet jelenvaló,
csak múlt, s jövendő pont lehet tebenned;
És miként a puszta szó
Repten repűl, úgy kell veszendőbe menned.
Nem lehet jelenvaló,
csak múlt, s jövendő pont lehet tebenned;
És miként a puszta szó
Repten repűl, úgy kell veszendőbe menned.
A szép időt, óh Lilla! meg ne vessük.
Míg az élet lángja ég,
Egymást viszont öröm között szeressük.
Míg az élet lángja ég,
Egymást viszont öröm között szeressük.
…
Híremet s nagyvoltomat
Ne trombitálják messzi tartományok,
Más ne tudja síromat:
Te hints virágot arra s a leányok.
Híremet s nagyvoltomat
Ne trombitálják messzi tartományok,
Más ne tudja síromat:
Te hints virágot arra s a leányok.
Óh, Tihannak rijjadó leánya!
Szállj ki szent hegyed közűl.
Szállj ki szent hegyed közűl.
Óh, van-é még egy Erémi szállás,
Régi barlang, szent fedél.
Melyben egy bőlcs csendes nyugtot, hálást
E setét hegyekben lél?
Hol csak egy kő lenne párna,
Hol sem ember, sem madár nem járna,
Mely megháborítana.
Régi barlang, szent fedél.
Melyben egy bőlcs csendes nyugtot, hálást
E setét hegyekben lél?
Hol csak egy kő lenne párna,
Hol sem ember, sem madár nem járna,
Mely megháborítana.
Lám mely boldogító a vallás érzése!
S bár ily együgyű is, lelket ád ihlése.
Hányszor vigasztalja ez a néger szívét,
Mikor már nem bírja elcsigázó mívét,
Mikor a potosi bányák éjjelében,
Az élet és pokolkölcsönös szélében,
Hol csak jajszók s bilincscsörgések hallatnak,
A rabság s a kínok már lelkéig hatnak,
S a pogány keresztyént átkozván magába,
Elszánva ugrana az ércek kohába.
De csak visszahátrál, letörli könnyeit,
S a tágas tengerre fordítja szemeit,
…
Gondolja: majd eljő az a perc végtére,
Melyben elér ő is a kínok végére,
És az esti szellők lágymeleg szárnyain
Általrepül lelke a tenger partjain,
S majd otthon egy tarka publikánná válván,
Őseivel egyik fáról másra szállván
Zengi új örömét és elmúlt kínjait,
S átkozza a kávés kertek vad urait.
S bár ily együgyű is, lelket ád ihlése.
Hányszor vigasztalja ez a néger szívét,
Mikor már nem bírja elcsigázó mívét,
Mikor a potosi bányák éjjelében,
Az élet és pokolkölcsönös szélében,
Hol csak jajszók s bilincscsörgések hallatnak,
A rabság s a kínok már lelkéig hatnak,
S a pogány keresztyént átkozván magába,
Elszánva ugrana az ércek kohába.
De csak visszahátrál, letörli könnyeit,
S a tágas tengerre fordítja szemeit,
…
Gondolja: majd eljő az a perc végtére,
Melyben elér ő is a kínok végére,
És az esti szellők lágymeleg szárnyain
Általrepül lelke a tenger partjain,
S majd otthon egy tarka publikánná válván,
Őseivel egyik fáról másra szállván
Zengi új örömét és elmúlt kínjait,
S átkozza a kávés kertek vad urait.
Bangó képzelődés! – de nem bolondság a
Háromszáz milliom ember boldogsága.
Ez a hit csinálja őket csendeseké,
Jókká, dolgosokká, mértékletesekké;
…
Háromszáz milliom ember boldogsága.
Ez a hit csinálja őket csendeseké,
Jókká, dolgosokká, mértékletesekké;
…
