KATONA JÓZSEF (1791–1830) drámaíró
könnyezni; ez mindegy az asszonyoknál.
Kényes becsűlete, mint a köntöse
sértsd meg csak, öszvetörni kész; de adj
neki hirtelen vagy egy jó szót s világot
teremtve öszverontja ellenségidet.
mint a magyar barátság, – mentől óbb,
annál erősebb.
a súgdosó maga…
sokan donognak a világban, mint
a szúnyogok; de vajon hol van az
az ember, aki abban elhitetné
magát, hogy ő közikbe tartozik?
hol a haszon – s miért ne húzzam azt?
Hisz, aminek meg kell történni, az
anélkül is megtörténik.
olyat, ki könnyű győzedelmet ígér,
azért se szívelik: de légyen a
meghódítás nehéz, már akkor ők
csak puszta büszkeségből is belé
szeretnek.
szó, kézbe kéz és szembe szem, – minálunk
így szokta a szerelmes: aki itt
letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít!
útálhatom.
kis gyermekek mást megfenyegetni, a
midőn hiszik, hogy azt nem tudja senki.
orrát, magyar, ki bántja a tied'!
gyász-asztalához, ahhoz nem csekélyebb,
mint bánki sértődés kivántatik.
szemét ki nem kaparja…
bírája lészen annak, akit a
szükség garast rabolni kényszerített.
meg kell tanulnunk írni…
apáturunk is sokszor: boldogok
a békességesek, mert Isten fiainak
hívatnak, – úgy de tömve volt magának
a gyomra.
maga arra szánta, hogy szülessen, éljen,
dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és
meghaljon.
szűkölködőnek?…
Ha mást nem adhatsz, úgy annál, kinek
adsz, még szegényebb vagy. Vigyázz, hogy egy
zsivány tömött erszényeiddel együtt
ne lopja el nagylelkűségedet.
ha életet tudnátok adni, akkor
érdemlenétek meg az uralkodást.
más már csak ennek még a hangja is,
mint – engedelmeskedni – hát minő
ez még valóságában?
bántást, sem a jótéteményt soha
el nem felejti a magyar…
mint visszaélni az asszonyi gyengeséggel!
kongás, – ha a hordó üres, leginkább
kong…
esztendeig való szolgálatért,
száraz kenyért nyújtasz, magyar hazám?
kell látni minden könnyeket: magának
könnyezni nem szabad.
úgy addig a király se lesz szegény!
mondana halála óráján, bizonnyal.
addig talán az emberiség örülhet!
Nincs árva más több, csak az én gyermekem!
esetek, hol a kegyelem irtóztatóbb.
Létel; de múlt s jövő
Csak semmi.
Vagyon! sietve a
Öröknek éktelen
Nagy tengerébe folyt.