LUCRETIUS CARUS, TITUS (i. e. 97?–55) római filozófus, költő
LUCRETIUS CARUS, TITUS (i. e. 97?–55) római filozófus, költő
Hajdan a vallás terhe alatt rútul leigázva
Fetrengett földünkön az emberi élet, a zsarnok
Közben a menny boltjáról rázta fejét fenyegetve,
S rettenetes képével rémítgette a népet.
…most végre a vallás fekszik a földre tapodva,
S most már minket emel diadalma az égbe a hősnek.
Fetrengett földünkön az emberi élet, a zsarnok
Közben a menny boltjáról rázta fejét fenyegetve,
S rettenetes képével rémítgette a népet.
…most végre a vallás fekszik a földre tapodva,
S most már minket emel diadalma az égbe a hősnek.
A természetről, I. k. 56. s. – Alföldi Magvető, Debrecen, 1957. Tóth Béla;
…ha az ember látná, hol van a vége
Minden kínjának, hát képes lenne a vallás
És a javasnép rémítését semmibe venni.
Minden kínjának, hát képes lenne a vallás
És a javasnép rémítését semmibe venni.
I. m. 101. s.;
Fontos hát, hogy a lélek rémét, elme homályát
Nemcsak a napsugarak, ragyogó dárdái a napnak
Kergessék, de a természetnek a képe s az ész is.
Nemcsak a napsugarak, ragyogó dárdái a napnak
Kergessék, de a természetnek a képe s az ész is.
I. m. 140. s.;
Isten sem kelthet soha semmit a semmi tövéről.
I. m. 144. s.;
Persze a félelem úgy elfogta az emberi fajtát,
Hogy sok olyasmit képzel a földön s fenn az egekben,
Mit nem képes az értelmével megmagyarázni,
S azt hiszi, isteni képesség alkotta olyanná.
Hogy sok olyasmit képzel a földön s fenn az egekben,
Mit nem képes az értelmével megmagyarázni,
S azt hiszi, isteni képesség alkotta olyanná.
I. m. 145. s.;
Fennáll minden test épsége egészen odáig,
Míg oly erő nem akad, mely lényét szertezilálja.
Igy nem megy hát semmibe semmi, hanem csak eloszlik,
És megtér anyagához, amelyből összeverődött.
Míg oly erő nem akad, mely lényét szertezilálja.
Igy nem megy hát semmibe semmi, hanem csak eloszlik,
És megtér anyagához, amelyből összeverődött.
I. m. 240. s.;
…időt nem is érzékelhet az ember
Másképp, csak mozgás révén, sohasem nyugalomban.
Másképp, csak mozgás révén, sohasem nyugalomban.
I. m. 456. s.;
Érzékünknél mi lehetne
Jobb eszköz, mely szétválassza az ált a valótól?
Jobb eszköz, mely szétválassza az ált a valótól?
I. m. 694. s.;
Mert hisz az orvosok is, ha a gyermeknek keserű szert
Szándékoznak nyújtani, hát a pohár karimáját
Megkenik édes méznek szőke levével előre,
Hogy megcsalva az óvatlan koru gyermeket ajkán,
Igy megitassák véle a szer keserű folyadékát.
S így becsapatva ne essen a kórság áldozatául,
Sőt e fogástól mindinkább gyarapodjon erőben.
Szándékoznak nyújtani, hát a pohár karimáját
Megkenik édes méznek szőke levével előre,
Hogy megcsalva az óvatlan koru gyermeket ajkán,
Igy megitassák véle a szer keserű folyadékát.
S így becsapatva ne essen a kórság áldozatául,
Sőt e fogástól mindinkább gyarapodjon erőben.
I. m. 930. s.;
…nincs mértéke, se vége, akárhol is állsz, a világnak.
I. m. 959. s.;
Mily jó biztos partról nézni, amint a vihartól
Zajló tenger habjaiban más küzd a veszéllyel.
Nem minthogyha öröm voln’ látni a más veszedelmét,
Ámde mivel jó érzés mentnek lenni a bajtól…
Zajló tenger habjaiban más küzd a veszéllyel.
Nem minthogyha öröm voln’ látni a más veszedelmét,
Ámde mivel jó érzés mentnek lenni a bajtól…
I. m. II. k. 1. s.;
…nincs jobb, mint bírni a bölcsesség kimagasló
És biztos tudomány-védette derűs palotáit,
S onnan nézni alá másokra…
És biztos tudomány-védette derűs palotáit,
S onnan nézni alá másokra…
I. m. 7. s.;
…mindegyre megújul
Minden; s váltva bolyong a halandók közt is az élet.
Egyik fajta virágzik, a másik fogyta felé jár,
És ami él, hamar elmúlik, s más jő a helyébe…
Minden; s váltva bolyong a halandók közt is az élet.
Egyik fajta virágzik, a másik fogyta felé jár,
És ami él, hamar elmúlik, s más jő a helyébe…
I. m. 75. s.;
…mit vetekednék
Fecske a hattyúval vagy a reszketeg ínu gidácska
Bírna-e versenyt futni a szívos izomzatu lóval?
Fecske a hattyúval vagy a reszketeg ínu gidácska
Bírna-e versenyt futni a szívos izomzatu lóval?
I. m. III. k. 6. s.;
Mert válságos időben kell megügyelni az embert,
És csak a balsorsban látszik meg, hogy mi valóban,
Mert az igazság ekkor tör csak elő a szivéből,
Ekkor hull le az álarc, s tűnik elő a valóság.
És csak a balsorsban látszik meg, hogy mi valóban,
Mert az igazság ekkor tör csak elő a szivéből,
Ekkor hull le az álarc, s tűnik elő a valóság.
I. m. 55. s.;
Mert ami elvénült, mindig teret enged az újnak…
I. m. 961. s.;
…zálogként kaptuk az életet és nem örökre.
I. m. 968. s.;
…a hatalmat hasztalanul hajhászni örökké,
És soha el nem nyerni, de egyre vesződni miatta,
Annyit tesz, mint sziklát tolni a hegyre,
Mely azután annak tetejéről újra legördül…
És soha el nem nyerni, de egyre vesződni miatta,
Annyit tesz, mint sziklát tolni a hegyre,
Mely azután annak tetejéről újra legördül…
I. m. 996. s.;
…a halandóknak biztos, hogy az élete véges,
Meg kell halnunk, nincsen mód a halált kikerülnünk.
Meg kell halnunk, nincsen mód a halált kikerülnünk.
I. m. 1076. s.;
…míg nincsen meg, mire vágyunk, kellemesebbnek
Látjuk a meglévőnél, hozzájutva megint csak
Mást kívánunk, életszomjunk egyre sanyargat,
Bár kétes, mily sorsot hoz számunkra a holnap,
Mit szül a véletlen, s a halál hogy szabja ki végünk.
Látjuk a meglévőnél, hozzájutva megint csak
Mást kívánunk, életszomjunk egyre sanyargat,
Bár kétes, mily sorsot hoz számunkra a holnap,
Mit szül a véletlen, s a halál hogy szabja ki végünk.
I. m. 1080. s.;
…mi lehetne nagyobb hitelű, mint éppen az érzék?
I. m. IV. k. 465. s.;
Nincs ami nem változnék, minden vándorol egyre,
Változtat s felforgat a természet keze mindent.
Változtat s felforgat a természet keze mindent.
I. m. V. k. 817. s.;
Hangokat adni a természet késztette a nyelvet,
És mindennek a szükségesség szabta nevét meg…
És mindennek a szükségesség szabta nevét meg…
I. m. 1015. s.;
…apródonként az idő mindent csak előhoz,
És elménk a világosság partjára emel ki:
Mert látjuk, hogy az egyikből mint jő ki a másik,
Míg minden tudomány lassan fölkaptat a csúcsra.
És elménk a világosság partjára emel ki:
Mert látjuk, hogy az egyikből mint jő ki a másik,
Míg minden tudomány lassan fölkaptat a csúcsra.
I. m. 1439 s.;
Sok-sok egyéb, mit az égen, földön lát a halandó,
S gyakran rémült elmével függ rajta az ember,
Oktalan istenfélelmet küld gyáva szivébe…
S gyakran rémült elmével függ rajta az ember,
Oktalan istenfélelmet küld gyáva szivébe…
I. m. VI. k. 50. s.;
…ne remegj rémülten az égtájakra felosztott
Ég láttán, nem sejtvén honnan jő a sebes tűz,
Merre felé veszi útját, s hogy képes behatolni
Fallal védett helyre s győztesen újra kijönni.
S mert e jelenségeknek okát nem látja a balga,
Azt hiszi, isteni lénytől származhat csak ilyesmi.
Ég láttán, nem sejtvén honnan jő a sebes tűz,
Merre felé veszi útját, s hogy képes behatolni
Fallal védett helyre s győztesen újra kijönni.
S mert e jelenségeknek okát nem látja a balga,
Azt hiszi, isteni lénytől származhat csak ilyesmi.
I. m. 84. s.
… az égforgás szigorú rendjére figyeltek,
hogy mint fordul az év, térülnek az évszakok egyre,
s nem tudták az okát kitalálni, mi tette, hogy így van.
Egy mentsváruk volt: ráhagyni az isteneikre,
mintha az ő bólintásuktól függene minden.
hogy mint fordul az év, térülnek az évszakok egyre,
s nem tudták az okát kitalálni, mi tette, hogy így van.
Egy mentsváruk volt: ráhagyni az isteneikre,
mintha az ő bólintásuktól függene minden.
Isteneik székét, palotáit az égbe helyezték,
mert odafönn tűnik fel a hold, húzódik az éjjel,
hold, éj, nap s az a sok szigorú csillagzat az éjben,
éjszaka kószáló csóvák, egen-átsuhanó láng,
felleg, nap, zápor, hó, szél, villám, zuhogó jég,
vad, viharos dörgés, baljóslatú hosszú morajlás.
mert odafönn tűnik fel a hold, húzódik az éjjel,
hold, éj, nap s az a sok szigorú csillagzat az éjben,
éjszaka kószáló csóvák, egen-átsuhanó láng,
felleg, nap, zápor, hó, szél, villám, zuhogó jég,
vad, viharos dörgés, baljóslatú hosszú morajlás.
Ó, boldogtalan emberi faj, hogy minden efélét
isteni műnek hitt – ádáz-haragosnak az istent!
isteni műnek hitt – ádáz-haragosnak az istent!