WESSELÉNYI MIKLÓS (1796–1850) erdélyi reformpolitikus
WESSELÉNYI MIKLÓS (1796–1850) erdélyi reformpolitikus
Kevés ország van, hol annyi eladósodott s birtokából elélni nem tudó lenne, mint nálunk, hol van kevesebb élelmét eszével kereső, de hol több a féltudós? Mindennek lehet s van egyéb oka is; de legfőbb ugyan csak az egészséges életre való ész s valódi míveltség hiánya.
Balítéletekről – Vajthó László: Magyar idézetek könyve. Egyetemi Nyomda, Bp., 1942., 40.;
A nemzeti érzés a hazaszeretetnek – mondhatni – poézise.
Szózat – Uo. 84.;
Rossz fejedelem csak rossz polgárok által s közt létezhetik.
Uo. 136.;
…a társaság nem szenved kebelében lázadókat…
Balítéletekről – Uo. 84.;
Istenért – ne gyanakodjunk, s ne gyanúsítsunk. Ki nem megy velünk mindig ugyanazon úton – ne tartsuk, ne hírleljük mindjárt ellenkező úton s más célra törekvőnek. Ugyanazon célra több utak is vezetnek, s ugyanazon út nem mindennek való. Nagy s szükséges polgári erény: mások iránti türelem s mások cselekvésének méltánylása.
Vezéri tulajdonoknak pedig egyik főbbike: hol nem szükség, nem vezérkedni s olykor vezetve vezér szerepet mással játszódtatni.
Gyanúsítás egyezségnek mindenütt sírt ás; de tágabbat s mélyebbet sehol sem, mint nálunk. Könnyen hivő, könnyen bízó s azért könnyen is csalódó s annyiszor csalatott nemzetünknek ugyanis bélyegző jelleme közé tartozik a gyanakodás. E nemzet kész valakit kis okért már felmagasztalni; de képzelt ok késszé teszi ugyanazt csakhamar sárral dobálni.
Szózat – Uo.;
Nincs szánakodásra s egyszersmind nevetségre méltóbb, mint előítéletekkel terhelt s balvélemények mellett kardoskodó fiatal ember. Úgy nem illik ez korához, mint az elszánt fekete epéjű komorság, vagy a ronda fösvénység – oly rosszul áll neki, mint vénnek szerelmes ábrándozás s játszi bohóskodás.
Balítéletekről – Uo. 242.;
Tudás, ha nem fonák, minden helyzetben üdvös és soha sem káros. Megelégedésnek is – igazi s lehetség szabta korláton túl nem erőlködő tudás legbiztosb kútfeje. Még a rab is nyugodtabban hordja láncait s nem gyötri magát széttépésök hiú erőlködésével, ha azoknak szét nem szaggatható voltát igazán tudja.
Sors kénytelenségétől békében tűri el az ember azt, mi emberektől jőve tűrhetetlennek látszik.
Szózat – Uo.;
Hazafit s polgárt s csak ezt kell minden emberből nevelni: mert aki ezzé nem válik, el van annak rendeltetése vétve…
Balítéletekről – Uo. 243.;
Ne vessünk meg és el semmit azért, hogy régi: de hányjuk messze magunktól, ha rossz s már hasztalan, akármely régi is. Ne ragadjunk hévvel semmit is csak azért, mivel újság; de ha jónak ismerünk el valamit, fogadjuk buzgó részvéttel, bár ezelőtt híre-helye sem volt, vagy ha régebbjeink azt nem kedvelték is.
Uo. 246.
Országnak különböző ajku lakosai, ha egyenlő jog, kötelesség s érdekek szorosan egymáshoz kapcsolják, külön nyelvek mellett is alkothatnak tömött testet. E nyelvbeli különbség pedig e szoros kapcsolatban elenyészhetik, s gyakran el is enyészik; s mi polgárilag jól össze van forrva, az nemzetileg is egybe szokott olvadni. – Ellenben csak faj és nyelvbeli ugyanazonság, polgári jogok kötelesség s érdekek közössége nélkül, korántsem képes – szétváltságot, idegenkedést, sőt egymás elleni törekvést enyészteni.
Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében. 7.f. – Minerva, Kolozsvár, é.n. II.k. 74.
