ADY ENDRE (1877–1919) költő és publicista | Kristó Nagy István: Gondolattár

ADY ENDRE (1877–1919) költő és publicista

Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

…sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.

Új versek;

Nem kellek. Jól van. Jöjjön, aki kell.
Lantot, hitet vígan szegre akasztok.
Kicsit pirulok. Én és a Siker?
Jöjjenek a tilinkós álparasztok,
Jöjjenek a nyafogó ifju-vének,
Jöjjenek a finom kultúrlegények …
Ezekkel együtt? Nem, nem. Köszönöm.

I. m. Búcsú Siker-asszonytól.

A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.

I. m. A Tisza-parton;

Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar.

I. m. A magyar Ugaron;

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.

I. m. Az én menyasszonyom;

Mese-zajlás volt. Meghalt a Mese.

I. m. A Mese meghalt;

És mi csak csatázunk vadul:
Én s a disznófejű Nagyúr.

I. m. Harc a Nagyúrral;

Röpülj, hajóm,
Ne félj, hajóm: rajtad a Holnap hőse.

Hajtson szentlélek vagy a korcsma gőze:
Röpülj, hajóm,
Én nem leszek a szürkék hegedőse.

I. m. Új vizeken járok;

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

Vér és arany. A halál rokona;

Testamentumot, szörnyüt, írni
És sírni, sírni, sírni, sírni.

I. m. Sírni, sírni, sírni;

„Fölszállott a páva a vármegye-házra,
Sok szegény legénynek szabadulására.”
Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak,
Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.
Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre,
Új harcok, új szemek kacagnak az égre.

Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik…
Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra,
Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.

Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,
Vagy marad régiben a bús, magyar élet.

I. m. Fölszállott a páva;

Sósabbak itt a könnyek
S a fájdalmak is mások.
Ezerszer Messiások
A magyar Messiások.

I. m. A magyar Messiások;

Páris, az én Bakonyom.

I. m. Páris, az én Bakonyom;

A Duna-táj bús villámháritó.
Fél-emberek, fél-nemzetecskék
Számára készült szégyen-kaloda.
Ahol a szárnyakat lenyesték
S ahol halottasak az esték.

I. m. A Duna vallomása;

Mi mindig mindenről elkésünk.

I. m. Akik mindig elkésnek;

Van csömöröm, nagy irtózásom
S egy beteg, fonnyadt derekam.

Uram, én megadom magam.

I. m. Az ős Kaján;

Én tudom, állom, hogy ez: a Minden
S hogy minden egyéb hasztalan:
Vér és arany, vér és arany.

I. m. Vér és arany;

Vagyok tékozló és eretnek,
De ott engem szánnak, szeretnek.
Engem az én falum vár.

I. m. Hazamegyek a falumba;

Lengyelországot Isten óvja.
Polónia a vidám rabok
S törött sajkások víg hajója.

Az Isten: Élet – halleluja
S az Életnek nincs soha vége.

I. m. Ének a Visztulán;

Krisztus szent árnya s Heine ördög-arca
Táncolnak előttünk az uton,
Hull, hull a szitok, a röhej, a sugár.
Szaladnak a bélyegesek
S egy nagy csillag van a homlokukon.

I. m. A bélyeges sereg;

Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Oceánba.

I. m. Az Értől az Óceánig;

Az Úr Illésként elviszi mind,
Kiket nagyon sujt és szeret…

Az Illés szekerén;

Uram, háboruból jövök én,
Mindennek vége, vége:
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.

I. m. Imádság háború után;

Óh, Istenünk, borzasztó Cethal…
Roppant hátadon táncolunk mi,
Óh, ne mozogj, síkos a hátad.

I. m. A nagy Cethalhoz;

Ujjunk begyéből vér serken ki,
Mikor téged tapogatunk,
Te álmos, szegény Magyarország,
Vajon vagy-e és mink vagyunk?

Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz
Végül egy erős akarat?
Hiszen magyar, oláh, szláv bánat
Mindigre egy bánat marad.

Dunának, Oltnak egy a hangja…

Mikor fogunk már összefogni?
Mikor mondunk már egy nagyot,
Mi, elnyomottak, összetörtek,
Magyarok és nem-magyarok?
Meddig lesz még úr a betyárság
És pulyahad mi, milliók?

Bús koldusak Magyarországa,
Ma se hitünk, se kenyerünk,
Holnap már minden a mienk lesz,
Hogyha akarunk, ha merünk.

I. m. Magyar jakobinus dala;

Nekünk Mohács kell.

Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje.

I. m. Nekünk Mohács kell;

Kelj föl, óh, kelj föl, szent, vörös Nap
Reám ragyogva.

I. m. A vörös Nap;

Vagy igaz világ lesz,
Vagy nem lesz itt semmi.

I. m. Emlékezés Táncsics Mihályra;

Vörös jelek a Hadak Útján:
Hunniában valami készül…

I. m. A Hadak útja;

A szalonokban a könny is hamis,
Az utcán hű az őrült kacaj is.

I. m. Az utca éneke;

Csák Máté földjén ti vagytok az Isten.
Előre, magyar proletárok.

Éhe kenyérnek, éhe a Szónak,
Éhe a Szépnek hajt titeket.
Nagyobb igaza sohse volt népnek,
Hitványabb Nérók még seholse éltek.
Vagytok: a Ma, vagytok: a Holnap.

I. m. Csák Máté földjén;

Vörös csillag, ragyogj és trónolj,
Mióta ember néz az égre,
Vörös csillag volt a reménye.

I. m. A csillagok csillaga;

Civis-urak, nagy baj lészen majd akkor,
Ha vörösen bejön a Délibáb.

I. m. A Délibáb üzenete;

A Nyár heves s a kasza egyenes.

I. m. Dózsa György unokája;

Akit én csókolok, elsápad,
Nem merem megcsókolni
Az anyámat.

I. m. Akit én csókolok;

Boldog, ki mindig ujrakezd,
Boldog, kit az élet maraszt,
Boldog, aki vígan kaszál,
Boldog, aki paraszt.

I. m. a paraszt Nyár;

Szegény, muszáj-Herkules, állom,
Győzöm a harcot bús haraggal
S késik az álmom s a halálom.

I. m. A muszáj-Herkules;

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség…

Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak…

Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.

Szeretném, ha szeretnének;

…itt valahol, ott valahol
Esett, szép, szomorú fejekkel
Négy-öt magyar összehajol.
Miért is, miért is, miért is?

I. m. Négy-öt magyar összehajol;

Rákóczi, akárki,
Jöjjön valahára:
Kígyóinknak, Esze komám,
Lépjünk a nyakára.

I. m. Esze Tamás komája;

Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.

I. m. A föl-földobott kő;

Akarom, tisztán lássatok,
Akarom, hogy szeressetek.

I. m. Akarom: tisztán lássatok;

Szivem küldöm, ez ó frigy-ládát
S kivánok harcos, jó napot.
Véreim, ti dübörgő ezrek,
Tagadjatok meg, mégis-mégis
Én a tiétek vagyok.

I. m. Küldöm a frigy-ládát;

Áldassál, alkotó Verejték.

I. m. Áldassál, emberi Verejték;

Minden Egész eltörött…

I. m. Kocsi-út az éjszakában;

Hiszek hitetlenül Istenben,
Mert hinni akarok…

A Minden-titkok versei. Hiszek hitetlenül Istenben;

Verje meg, verje meg, ha van verő Isten,
Aki csak egy kicsit ósdit akar itten…

Mert a világ siet s most kerül dűlőre:
Érdemesek vagyunk életre s jövőre?

I. m. A márciusi Naphoz;

Magyar bolyba sodort léttel
Sírom el, hogy nincs magyarság…

Minden, minden ideálunk
Másutt megunt ócskaság már,
Harcba szállunk
S már tudjuk, hogy kár a harcért.

Cirkusz-ponyvák
Bohóc-sorsa leng előttünk.

I. m. A fajok cirkuszában;

Pimasz, szép arccal látszik, hogy akar,
De közben búsan lekönyököl,
Nyög, sír, ez az én fajtám, a magyar.

I. m. Pimasz, szép arccal;

Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?

I. m. Élni, míg élünk;

Föl, gyermekek, tanulásra,
Háborura, egészségre,
Ti lesztek majd e rab ország
Megváltott és boldog népe.

A menekülő Élet. Történelmi lecke fiúknak;

Megtaláltuk az őseinket:
Mennyi bús homloku magyar,
Kinek azért kellett pusztulni,
Mert újat, emberit akar.

I. m. Csaba új népe;

…ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni,
Volt egy szent szándékunk: gyönyörüket írni.

I. m. Levél-féle Móricz Zsigmondhoz;

…Felüti néha fejét a lovam
És megkérdi, míg szép feje kigyúl:
Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?

A magunk szerelme. A ló kérdez;

…Ünnep készül, piros, szabad.

I. m. Ének aratás előtt;

Utólszor raktak katonákat,
Pandúrt s vérebeket nyakunkba:
Végig-kacag vidám testünkön
Győzedelmes tervünk: a Munka.

I. m. Rohanunk a forradalomba;

Robogj föl, Láznak ifju serege,
Villogj, tekintet, világbiró kardunk,
Künn, a mezőkön, harsog a Tavasz
Harsogó Tavasz, kisérd el a harcunk.

I. m. Új, tavaszi sereg-szemle;

Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.
Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Ugy nézett, mint jogos adóra.

Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb.

I. m. A Tűz csiholója;

Bolond tüzem alágyujt-e sziveknek?
Szeretnek-e, kik szerelmet lihegnek?

Istenülő vágyaimba ki látott?
Óh, vak szivű, hideg szemű barátok.

Ki látott engem?

Most perc-emberkék dáridója tart,
De épitésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk,
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

I. m. A percemberkék után;

A tolakodó Gráciát ellöktem,
Én nem bűvésznek, de mindennek jöttem,
A Minden kellett s megillet a Semmisem.

Én voltam Úr, a Vers csak cifra szolga,
Hulltommal hullni: ez a szolga dolga,
Ha a Nagyúr sírja szolgákat követel.

I. m. Hunn, új legenda;

…az Élet helyett nem jöttek csak órák.

I. m. Élet helyett órák;

A História talán ránk taposhat,
De mi itt bent tápláljuk a tüzet
És égetünk mindent, mi régi, poshadt.
Jöhet akármi romlás, összeomlás,
Nekünk mindegy: ide nem jöhet rosszabb.

A Föld mozog, én ifju feleim,
S mi rátesszük lábunk a magyar rögre
És esküszünk: mozdulni fog ez is
S minden mostanit jobbal pótolunk,
Vagy minden vész itt, ámen, mindörökre.

I. m. Véres panorámák tavaszán;

Betyár urai így nevelték,
Nem rúg vissza, csak búsan átkoz
S ki egyszer rugott a magyarba,
Szinte kedvet kap a rugáshoz.

I. m. A hőkölés népe;

Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

I. m. Üzenet egykori iskolámba;

Ékes magyarnak soha szebbet
Száz menny és pokol sem adhatott:
Ember az embertelenségben,
Magyar az űzött magyarságban,
Újból-élő és makacs halott.

…az Isten néha milyen gyenge.

A halottak élén. Ember az embertelenségben;

Őrzők, vigyázzatok a strázsán.
Az Élet él és élni akar…

I. m. Intés az őrzőkhöz;

…Farkas esz meg, ördög esz meg.
De megesznek bennünket.

I. m. Kurucok így beszélnek;

Valahol utat vesztettünk…

I. m. Fáradtan biztatjuk egymást;

Bajban van a messze város,
Gyürkőzni kell a Halállal:
Gyürkőzz, János, rohanj, János.

I. m. A mesebeli János;

…hű csapatomat most leltem meg.
Most leltem meg a csapatom,
Az Életből kikényszerültet.

I. m. A halottak élén;

Ifjú szivekben élek s mindig tovább,
Hiába törnek életemre
Vén huncutok és gonosz ostobák ,
Mert életem millió gyökerű.

I. m. Ifjú szívekben élek;

Tartsd magad,
Mert most az a leggazdagabb,
Ki várni érez, várni tud.

I. m. Ki várni tud;

…Bécs ellen és Minden ellen
E kis ország még remekeljen,
Vagy úgy haljon meg, ahogy érdem:
Szabadság-vívás szent nevében.

Az utolsó hajók. Levél ifjú társakhoz, 2.;

…a Tavaszt nem tudták megkötözni
S a Május mégis ír, izgat, beszél.

I. m. A Május: szabad;

Most, a gyáva szemérmetlenség
Kurjongató, rossz éjjelén,
Böcsületére jól vigyázzon
Minden nemes szegény legény.

Mi másoknál messzebbről jöttünk
És örök, amit akarunk,
Ha úgy akarja a muszájság,
Jól van, jól van, hát meghalunk.

I. m. Intés szegény legényeknek;

…két hajó szeli még küzdve,
Lesve és űzve
Egymást tépett lobogókkal: a fáradt
Félelem s a hetyke utálat.

I. m. Az utolsó hajók;

Ne tapossatok rajta nagyon,
Ne tiporjatok rajta nagyon,
Vér-vesztes, szegény, szép szivünkön,
Ki, ime, száguldani akar.

I. m. Üdvözlet a győzőnek.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem