ANDERSEN, HANS CHRISTIAN (1805–1875) dán költő és elbeszélő

Teljes szövegű keresés

ANDERSEN, HANS CHRISTIAN (1805–1875) dán költő és elbeszélő
Mit ér, ha nagy vagy,
gigászi nagy,
ha birodalmak
császára vagy,
de bús szivedben
örök a fagy?
Képeskönyv kép nélkül. Előhang. – Magyar Helikon, Bp., 1958. 5. Hajdu Henrik;
A hétköznapi életben is vannak tragédiák.
Uo. 16.;
Az igazi eredetiség ritka… A költészet legsúlyosabb átka a középszerűség.
Uo. 47.;
Ne rágódjunk kis hibákon, hanem örüljünk a jónak!
Uo. 48.;
Ahol a szó bágyadt, ott a zene diadalmaskodik.
Uo. 107.;
A virágnak két kedvese van: a levegő meg a fény, de a fény az igazi kedves. Afelé fordul, tárulkozik, s ha a fény búcsút vesz tőle, becsukódik, és elszunnyad a levegő ölelésében.
A Szerencse-tündér sárcipője – Mesék és történetek. Európa, Bp., 1959. 115. Rab Zsuzsa;
Utazni csupa gyönyörűség volna … ha test nélkül utazhatnánk. Ha míg testünk pihen, szabadon csatangolhatna a lelkünk. Akármerre járok, mindig hiányzik valami, s ettől elszorul a szívem; mindig többre vágyom, mint amit abban a percben kaphatok…
I. m. – Uo. 122.;
Vannak helyek, amelyeknek már puszta említése vándorkedvvel tölti el a szívünket.
Baráti szövetség – Uo. 176.;
Aki hattyútojásból kel ki, hattyú marad, ha baromfinép között nevelődik is!
A rút kiskacsa – Uo. 221.;
…úgy látszik, a mai világban csak az viszi valamire, akinek pocakja van. Azt észreveszik.
A versenyugrók – Uo. 288.;
Alapjában gyalázatos a világ, s én nem is kívánnék ember lenni, ha nem azt tartaná mindenki, hogy embernek lenni különös kiváltság.
Az árnyék – Uo. 330.;
…magasból nézve mosolyogni való minden szívfájdalom, bizony sokszor még a magunké is.
Szívbéli fájdalom – Uo. 380.;
…a becsület meg a szorgalom olyan, mint a jó szél, előrehajtja az embert.
Ahol a jólét megtelepszik, onnan nehezen áll tovább.
Minden a helyén legyen – Uo. 383.;
Egyszer fönn, egyszer lenn – ilyen a világ sora… Föl meg le, le meg föl – ezt bizony a legtöbb ember megpróbálja. A végén aztán valamennyien toronyőrök leszünk, s a magasból szemléljük az élet minden dolgát.
Mondd meg, mivel töltöd az időt, s megmondom, ki vagy!
Ole, a toronyőr – Uo. 495.;
…kukorékolni mégiscsak nemesebb dolog, mint unni az életet és letörni!
A kakas meg a szélkakas – Uo. 513.;
…a mesék olyanok, mint némely derék ember: ahogy vénülnek, úgy szépülnek, s bizony ezt jólesik látni!
„Jól van, apjuk!” – Uo. 522.;
…a lidércek a városban vannak, őrizkedjetek tőlük…
A lidércek a városban vannak – Uo. 551.;
Viselje mindenki türelemmel a sorsát, előbb-utóbb felderül neki!
Az ezüst húszas – Uo. 556.;
Nincs a rokonnál dühödtebb ellenség.
A börglumi püspök és atyafisága – Uo. 558.;
…felemelkedik minden szív a népdal madarával, amely örökké énekel, nem hal meg soha!
A népdal madara – Uo. 571.;
Az ember a legelbizakodottabb teremtmény a földön!
A béka – Uo. 578.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT