ARANY JÁNOS (1817–1882) költő
ARANY JÁNOS (1817–1882) költő
De ki vína bajt az égiháborúval?
Toldi, I. é:;
Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg?
Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?
Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?
I. m. III. é.;
Ami volt, az nincs már: ami jó volt, elmult…
I. m. IV. é.;
Aki meg se halt még, minek azt siratni…
…az, aki a szivet vizsgálja,
Minden kívánságát benne megtalálja.
Minden kívánságát benne megtalálja.
I. m. VI. é.;
Kinek az ég alatt már senkije sincsen,
Ne féljen: felfogja ügyét a jó Isten.
Ne féljen: felfogja ügyét a jó Isten.
I. m. VII. é.;
Csak testvér marad az, aki egyszer testvér.
I. m. VIII. é.;
Ha örül az ember, csak nyűg, hogy van esze…
I. m. X.. é.;
Jó az Isten, jót ad…
I. m. XII. é.;
„Szeresd a magyart, de ne faragd le” – szóla,
„Erejét, formáját, durva kérgét róla…
„Erejét, formáját, durva kérgét róla…
Nehezebb eltörni a faragatlan fát.
Változik a világ: gyengül, ami erős,
És erős lesz, ami gyenge volt azelőtt.
És erős lesz, ami gyenge volt azelőtt.
Más öltőbeli nép, más ivadék nő fel.
Aki ésszel hódít, nem testi erővel.
Aki ésszel hódít, nem testi erővel.
Toldi estéje, VI. é.;
Egyet tudok, ami, emberi dologban,
Hogy sükere légyen, teheti legjobban:
Józan okos mérték.
Hogy sükere légyen, teheti legjobban:
Józan okos mérték.
Buda halála. I. é.;
De az öregember csak tövis az ágon,
Látja, hogy ő nem kell ezen a világon,
Ide-oda zsémbel, zörög mint a haraszt;
Érzi, hogy oly vendég, kit senkise’ maraszt.
Látja, hogy ő nem kell ezen a világon,
Ide-oda zsémbel, zörög mint a haraszt;
Érzi, hogy oly vendég, kit senkise’ maraszt.
Öreg ember csácsog, hamar ád tanácsot,
S ha beszédnek indul, nem tudja, mi már sok.
S ha beszédnek indul, nem tudja, mi már sok.
I. m. III. é.;
Száll a madár, ágrul ágra,
Száll az ének, szájrul szájra…
Száll az ének, szájrul szájra…
I. m. VI. é. Rege a csodaszarvasról;
Hatalom, mint a víz, vagy apad, vagy árad,
Soha középszerben tespedve nem állhat…
Soha középszerben tespedve nem állhat…
I. m. VII. é.;
Ha későn, ha csonkán, ha senkinek: írjad!
Csaba királyfi. Előhang;
Tenni kevés – de halni volt esély…
Bolond Istók, II. é. 6. str.;
„No hát, no! … én uram-isten!
Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!”
Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!”
Uo. 7. str.;
Nem dolgozom, csak ha valami hajt:
Egyébkor lusta mélabú temet,
Mely elefántnak néz szúnyognyi bajt…
Egyébkor lusta mélabú temet,
Mely elefántnak néz szúnyognyi bajt…
Uo. 12. str.;
- Élni fog a nemzet,
Amely összetart:
Kit önvétke meg nem hódít,
Nem hódítja kard.
Amely összetart:
Kit önvétke meg nem hódít,
Nem hódítja kard.
…az erényes nemzet jutalma nem égi:
Földön jut dicső és hosszú élet néki.
Földön jut dicső és hosszú élet néki.
Egyesülés;
Olyan marsra lábam se billentem,
Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem…
Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem…
Nemzetőrdal;
Ha minket elfú az idők zivatarja:
Nem lesz az istennek soha több magyarja.
Nem lesz az istennek soha több magyarja.
Az örökség;
Letészem a lantot. Nehéz az.
Kit érdekelne már a dal.
Kit érdekelne már a dal.
Ha a fa élte megszakad,
Egy percig éli túl virága.
Egy percig éli túl virága.
Letészem a lantot;
Mióta és míg a világ,
Nem volt-e, nem leend-e
Erős, ki nyomni mindig kész,
S ki elnyomassék, gyenge?
Nem volt-e, nem leend-e
Erős, ki nyomni mindig kész,
S ki elnyomassék, gyenge?
Midőn a munka és vagyon
Egymástól messzi esnek,
És a tökélyre vitt csalást
Mondhatni rendszeresnek…
Midőn a gazdag megkövül
És a szegény elfásul…
Egyszóval a polgárodás
Fordul reánk csapásul…
Az ember tiszte, hogy legyen
Békében, harcban ember.
Egymástól messzi esnek,
És a tökélyre vitt csalást
Mondhatni rendszeresnek…
Midőn a gazdag megkövül
És a szegény elfásul…
Egyszóval a polgárodás
Fordul reánk csapásul…
Az ember tiszte, hogy legyen
Békében, harcban ember.
Gondolatok a béke-kongresszus felől;
Müvész hazája széles e világ…
…a költőnek egy – csak egy hazája van.
A költő hazája;
Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? – Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? – Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.
Domokos napra;
Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek…
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.
Természete már ez magyar embereknek.
Családi kör;
…Én nem mertem élni, mert élni akartam…
Mint egy alélt vándor…
Mint sebes tüz, a kezében munka úgy halad,
De henyélni jobb szeret barna hűs alatt; …
Egy szó mint száz, derék fiú a Magyar Misi,
Csak az a kár, hogy maga is ezt nagyon hiszi;
Bölcsesége sem hiányzik, mert nagyon tud ám
Néha-néha bölcselkedni … kivált kár után.
De henyélni jobb szeret barna hűs alatt; …
Egy szó mint száz, derék fiú a Magyar Misi,
Csak az a kár, hogy maga is ezt nagyon hiszi;
Bölcsesége sem hiányzik, mert nagyon tud ám
Néha-néha bölcselkedni … kivált kár után.
Magyar Misi;
Nincsen olyan puszta inség,
Hogy magának benne
A halandó egy tenyérnyi
Zöld virányt ne lelne…
Hogy magának benne
A halandó egy tenyérnyi
Zöld virányt ne lelne…
Enyhülés;
Kívül, belül maradjon
Békében az ország…
Békében az ország…
Alkalmi vers;
…ne mondjatok esküt, ha nem igaz hittel.
A hamis tanú;
Földi ember kevéssel beéri,
Vágyait ha kevesebbre méri.
Vágyait ha kevesebbre méri.
Vágy;
…mire nincs szó, nincsen képzet:
Az vagy nekem, oh költészet!
Az vagy nekem, oh költészet!
A vigasztaló;
Magyar ember fél a pörtül.
A fülemile;
Ej no! hiszen több is veszett Mohácsnál!
Elesett a Rigó lovam patkója…
Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl:
Hanem lerázván, ami benne földi,
Egy éltető eszmévé fínomúl…
Dús élte kincsét, ámbár napja múl:
Hanem lerázván, ami benne földi,
Egy éltető eszmévé fínomúl…
Egy nemzet gyásza nemcsak leverő:
45. Széchenyi emlékezete, 24. str.;
45. Széchenyi emlékezete, 24. str.;
Nép, mely dicsőt, magasztost így magasztal,
Van élni abban hit, jog és erő!
Van élni abban hit, jog és erő!
I. m. 25. str.;
Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,
Kinek világát csak divat teszi:
Őnála köntös, eb, ló egyremegy,
S a hon szerelmén a hölgyét veszi…
Kinek világát csak divat teszi:
Őnála köntös, eb, ló egyremegy,
S a hon szerelmén a hölgyét veszi…
Van – fájdalom! – kinek cégér hona.
Szeretni a hont gyakran oly nehéz:
Ha bűnbélyeg sötétül homlokán…
Ha bűnbélyeg sötétül homlokán…
Rendületlenül;
Csüggedve olykor hagyja lomha gépűl
Magát sodorni az ember fia:
De majd, ha eszmél s öntudatra épűl,
Feltűnik egy magasb hármónia.
Magát sodorni az ember fia:
De majd, ha eszmél s öntudatra épűl,
Feltűnik egy magasb hármónia.
És vissza nem foly az időnek árja,
Előre duzzad, feltarthatatlanúl…
Előre duzzad, feltarthatatlanúl…
Magányban;
Költő hazudj, de rajt’ ne fogjanak…
Vásár az élet: a földnek lakossa
Lót-fut, könyökli egymást, és tapossa,
Ad-vesz, civódik, káromol, kacag…
Lót-fut, könyökli egymást, és tapossa,
Ad-vesz, civódik, káromol, kacag…
Nem a való hát: annak égi mássa
Lesz, amitől függ az ének varázsa:
E hűtlen hívség, mely szebbít, nagyít
Sulykot, bizony, nem egyszer elhajít…
Ez önmagánál szebb, dicsőbb természet:
Egy szóval … a költészet.
Lesz, amitől függ az ének varázsa:
E hűtlen hívség, mely szebbít, nagyít
Sulykot, bizony, nem egyszer elhajít…
Ez önmagánál szebb, dicsőbb természet:
Egy szóval … a költészet.
Vojtina Ars poétikája;
A fájdalommal, gyermekek…
Tréfát ne űzzön versetek.
Tréfát ne űzzön versetek.
Intés;
Élt, szeretett, meghalt; nincs hézag utána nemében;
Jó emlékezetét őrzi utódja: elég!
Jó emlékezetét őrzi utódja: elég!
Sírvers;
Mert hogy’ szálljon,
Bár kalitja már kinyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?
Bár kalitja már kinyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?
Epilogus;
Költő az legyen, mi népe,
Mert kivágyni: kész halál.
Mert kivágyni: kész halál.
Nekem áldott az a bölcső,
Mely magyarrá ringatott…
Mely magyarrá ringatott…
És ne gondold, hogy kihalnak
Sujtott népek hirtelen,
Amig össze-zeng a dalnok
S a nemzeti érzelem.
Sujtott népek hirtelen,
Amig össze-zeng a dalnok
S a nemzeti érzelem.
Kozmopolita költészet;
Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett.
Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csínyt tesz,
Összeűl és – helybehagyja.
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett.
Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csínyt tesz,
Összeűl és – helybehagyja.
Civilizáció;
Az időkben semmi nagyság,
Az ember mind csak pénzes zsák,
Szólni hozzá hasztalan:
Szive nincs, csak szijja van.
Az ember mind csak pénzes zsák,
Szólni hozzá hasztalan:
Szive nincs, csak szijja van.
Az idők…
…Köt engemet a jó Isten kévébe,
Betakarít régi rakott csűrébe,
Vet helyemre más gabonát cserébe.
Betakarít régi rakott csűrébe,
Vet helyemre más gabonát cserébe.
Év-napra, III. Sejtelem (1882).
