ARP, HANS (1886-1966) svájci német szobrász, festő és költő
A „véletlen törvénye”, ami minden törvényszerűséget magában foglal, és éppúgy kifürkészhetetlen, mint minden élet keletkezésének ősoka, csak a tudattalannak való teljes önalávetéssel élhető át.
Jours effeuillés. Gallimard, Párizs, 1966. 443. – Id.: Herbert Read: Arp. Corvina, Bp., 1972. 38. Kristó Nagy István;
Minek küzdeni a pontosságért, tisztaságért, amikor soha cl nem érhető?
A művészet olyan gyümölcs, mely az emberben érik, mint a termés a növényben, mint a gyermek anyja méhében.
Aki nyíllal akar felleget lőni, hamar kiüríti a tegezét. Sok szobrász emlékeztet ilyen bolond vadászra.
Jours effeuillés, 447. – Uo. 64.;
Ismerek paraszti faragásokat, melyeknek éppoly magasrendű, élő plasztikai realitásuk van, mint bármelyik antik torzónak. A művészet mindig szabad, és szabaddá teszi a tárgyat is, melyre vonatkozik.
Mily sok középkori kódexmásoló, mondtam magamban, vitt szellemi mélységet művébe, azáltal hogy félreértette vagy figyelmetlenül írta le a szöveget! Mily sok elpusztíthatatlan szépség jött létre valamely helytelenül értelmezett művészi forma továbbfejlesztése révén!
Wortträume und schwarze sterne: auswahl aus den gedichten der jahre 1911–1952. Limes, Wiesbaden, 1953. – Uo. 146.;
A halálosan elkeseredett és a halálra sebzett ember között nagy a különbség. Aki elkeseredett, beveheti magát kétségbeesésének várába, a halálra sebzett azonban lerombolja világát.