BALÁZS BÉAL (tk. Bauer Herbert; 1884–1949) író, költő, filmesztéta
Igazságos határokat húzni lehetetlen? Hát ne legyenek határok, érezhetők. Nincs más menekvés!
Duna-völgyi credo (1946?) 1. sz. – Kritika, 1974. 5. sz.;
Mi vagyunk ezen a tájon a leggyengébbek. Tehát csak a történelem legnagyobb erőinek segítségével maradhatunk meg. Ki fog hajlani a mi akaratunkra, ha nem az emberiség akaratával lesz azonos?
Magyar patrióta ma csak internacionalista lehet. Az internacionalizmus számunkra nemcsak a magasabb erkölcs parancsa, a humanitás vállalása, hanem az okos nemzeti önzésé is. Mert nincs más menekvés!
Áldott legyen a mi kemény magyar sorsunk, mely pusztulásunk veszedelmével kényszerít rá, hogy mi is az emberiség élén haladjunk.
Aki a fejlődés útján csak hátrálva védheti életét, az elveszett. Mi, magyarok a halál elől csak előre menekülhetünk.
Sérelmeink vannak, és sebeket ütöttek rajtunk? Mégse tartsuk nyitva sebünket konokul, mint kiáltó szájat. Mert kiáltás nem hallik messzire a nagy zivatarban, de a nyitott seb elgennyesedik.
Duzzogó daccal akarunk félreállni, provinciális sértettségben? A történelem tovább fog történni nélkülünk.
…örökké maradandó helyzetek nincsenek. A történelem ritkán old meg konfliktusokat. Többnyire tárgytalanná teszi őket.
Nem sikerült ma hidat verni a szomszédainkhoz? Nagy baj. De ha holnap nem fog többé árok elválasztani, akkor híd se kell majd. A holnap pedig mindig ma kezdődik.
Vagy barátságban fogunk élni itt a Duna körül, vagy nem fogunk élni. Barátságunknak van egy alapvető biztosítéka: a közös ellenség. A reakció, a fasizmus, az imperialista sovinizmus, a feudalizmus és kapitalizmus, a múlt minden démona. Ezek ellen szövetségben csak közös jövőnk van – vagy nincs jövőnk.
A Szovjetunióval való szövetségben csak közös jövőnk van – vagy nincs jövőnk.
Hol a színpad: kint-e vagy bent…
Minden ajtót ki kell nyitni.
Szél bejárjon, nap besüssön.
Látni fogsz. De sohse kérdezz.
Akármit látsz, sohse kérdezz.
A Kékszakállú herceg vára;
A filmművészet fogja talán leginkább testi valóságukban is összeszoktatni, egymás megértéséhez vezetni a népeket és nemzeteket,
In: Gondolatok a művészetről. Dévald László gyűjtéséből – Kriterion, Bukarest, 1975. 185.;
Ha olyat látunk, mit normális körülmények közt ember nem láthat, akkor – mégis látván – magunkat érezzük láthatatlannak.