BECHER, JOHANNES R. (1891–1958) német költő, író, politikus
BECHER, JOHANNES R. (1891–1958) német költő, író, politikus
Előre! Ember! Mozgósitsd magad!
A költő – Johannes R. Becher versei. Európa, Bp. 1978. 32. Csorba Győző;
Tanuljatok! Készüljetek! Szerezzetek gyakorlatot!
Készülődés – Uo. 37. Csorba Győző;
Keleten nő a fényesség. Fogadja
a költő boldogan! Fogy már az éj!
Az árnyat hajnal-kékség oldogatja.
Igen: roppant szeretet napja kél.
a költő boldogan! Fogy már az éj!
Az árnyat hajnal-kékség oldogatja.
Igen: roppant szeretet napja kél.
Német költő üdvözlete az Orosz Szövetséges Köztárasághoz – Uo. 49. Csorba Győző;
Eldobtam a nevemet.
Elvtárs vagyok.
A vörös zászló alá álltam.
Elvtárs vagyok.
A vörös zászló alá álltam.
„Elvtárs!” Uo. 78. Kalász Márton;
Kik nem jártatok poklot még soha,
mit tudhatjátok, mi is a haza?
mit tudhatjátok, mi is a haza?
Pokoljárás – Uo. 162. Nemes Nagy Ágnes;
Mindenki tett hozzá egy keveset,
hogy zsarnokság szolgasorsra vetett,
mi neveltük e farkas-fajzatot.
hogy zsarnokság szolgasorsra vetett,
mi neveltük e farkas-fajzatot.
Sötétben botló nép… – Uo. 170. Görgey Gábor;
A mindennapba vesző,
jelentéktelen cselekedet…
ez az,
ami a világot összetartja…
jelentéktelen cselekedet…
ez az,
ami a világot összetartja…
A jelentéktelen cselekedetről – Uo. 181. Szabó Lőrinc;
Ami elzárt, társtalan,
az a mű veszélyben van.
az a mű veszélyben van.
Az újban él, ami jó,
új értékben új a szó.
új értékben új a szó.
Újjászületés – Uo. 207. Simon István;
Mi álomként néz ma rád,
az lesz majd az új világ.
az lesz majd az új világ.
Uo. 208.;
…álmodozni talán csak szabad?
Álmodozni talán szabad – Uo. 210. Hajnal Gábor;
Kell még sok-sok tükörbe nézned,
hogy az igazság tükre légy.
hogy az igazság tükre légy.
Hétkor már mindent este burkol… – Uo. 221. Kálnoky László;
A szellem önfenntartásához durva, nem szellemi eszközök is szükségesek, s ezek egyúttal a szellemet is veszélyeztetik, de ha nem vállalja ezt a kockázatot, csak arra számíthat, hogy az erőszak megalázza és elpusztul.
A költészet védelmében – Nagyvilág, 1961. 4. sz. 501. Vajda Gábor;
Ha azt látja az ember, hogy nincs értelme a gondolkozásnak, egy idő után abbahagyja. Gondolkozási képessége észrevétlenül elhal, és már kívánatosnak tartja, ha mások gondolkoznak helyette.
A művészet éppen azért olyan rendkívüli jelentőségű, mert a legmélyebben és a legátfogóbban készíti elő az emberben a lázadást, és a legkülönbözőbb, egyszersmind a legrejtélyesebb módokon – mint a magasabb rendű élet egyik lehetősége – észrevétlenül vezeti az embert új, magasabb létformák felé.
Politikai tevékenységem gyengül és hatástalanná válik, ha nem csillog át rajta költői lényegem, és poézisem kudarcot vall, mihelyt politikai tevékenységem – eredete és jellege szerint – nem egyezik vele.
Uo. 502.;
Tanulni annyi, mint ár ellen evezni: mihelyt abbahagyja az ember, visszacsúszik.
18.…a bonyolultan és túlfinomultan emberi embertelenséghez és barbársághoz vezet; minél túlfinomultabb a túlfinomult, annál durvább, primitívebb, állatibb ingerekre van szüksége kiegyenlítésként, csak így tudja megtartani életképességét.
(Kínai közmondás nyomán) – Uo. 503.
