BRECHT, BERTOLT (1898–1956) német drámaíró és költő | Kristó Nagy István: Gondolattár

BRECHT, BERTOLT (1898–1956) német drámaíró és költő

…Nézz a cápa uszonyára
Hogyha gyilkolt, ott a vér!
Penge Mackie kesztyüsen jár
És a kesztyű hófehér.

Koldusopera. Előjáték – Színművek. Európa, 1961. 57. Vas István;

Az ember joga az, hogy a világon
Még boldog legyen addig, amig él
Hogy minden földi gyönyört megtaláljon
Hogy ebédje ne kő legyen, hanem kenyér.

I. m. I. felv. 3. j. – Uo. 88.;

Hát van, ki jónak lenni nem kíván?
Csak sajnos, hogy e sárvilágon éppen
Az ember küzdve és durván rohan.
Ki ne szeretne élni békességben?
Csakhogy a helyzet itt most nem olyan.

Uo. 89.;

A föld szegény, az ember gaz
Ez persze, sajnos, mind igaz!

Uo. 90.;

Hány nagy szellemet hoz egy kurva lázba
Hány férfi megdögölt, hány férfi látta
S nagy esküvését felbuzdulva fujta
De megdögölt – s ki más temette? Kurva.
Berzenkednek – de hajlamukba vág
Hja, mert ez a nemi rabszolgaság.

I .m. II. felv. Közjáték – Uo. 96.;

A bölcsességgel sokra nem megyünk
A dicsőség szegényes szenvedés
A bátorság, a hírnév oly kevés
S a nagyságból most már elég nekünk.
És a probléma ezzel véget ér
Mert kellemesen csak a gazdag él!

I. m. 6. j. – Uo. 103.;

Ne űzzétek a kis bűnt, mert hisz nemsokára
Úgyis a föld hidegje járja át:
Gondoljatok a télre és homályra
E völgyben, melynek jajszava kiált.

I. m. III. felv. Menet az akasztófához – Uo. 136.;

A háboru ezer veszéllyel
Eltarthat három századig.
Nyersz délfelé, veszítsz te éjjel,
Az ember végül csak veszít.

Elmúlt a tél! Süss fel, te nap!
Új fű borul a holtra már,
De aki még nincs föld alatt,
Kapcát cserél és talpra áll.

Kurázsi mama és gyermekei, 12. j. – Uo. 251. Nemes Nagy Ágnes;

Sok mindent feltaláltak már, de még több maradt, ami még felfedezésre vár. Ezért sok a dolga a mi nemzedékünknek.

Galilei élete, 1. j. – Uo. 289. Ungvári Tamás;

Látni, az nem annyi, mint bámészkodni.

Uo. 290.;

Tanítok és tanítok, de mikor tanuljak én?

A legnagyobb problémák körül merő feltevések ködlenek. Mi azonban bizonyítékokat követelünk magunktól.

Uo. 295.;

A tudományért, amit elad, csupán annyit kérhet, amennyit a vevőknek hoz a konyhára.

Uo. 296.;

A kereskedők, akik a firenzei versenytársakkal való harcban értették meg, mit jelent az, hogy „Jobb vásznat!”, érdeklődéssel hallgatják meg az ön felhívását: „Jobb fizikát!” S mi mindent köszönhet a fizika ennek a jelszónak: „Jobb szövőszéket!”

Uo. 297.;

Én hiszek az emberben, ami annyit tesz: hiszek az emberi értelemben!

Az érvektől csak a halottak nem támadnak fel.

I. m. 3. j. – Uo. 308.;

Igen, hiszem, hogy az emberen hatalma van a szelíd értelemnek… A gondolkodás az emberi faj legnagyobb öröme.

Ha az igazság túl gyenge ahhoz, hogy megvédje magát: támadásba kell lendülnie.

Uo. 312.;

Az igazság nem a tekintély, hanem az idő gyermeke. A tudatlanságunk végtelen, hadd hordjunk el belőle egy köbmilliméternyit.

Az én véleményem szerint nekünk, tudósoknak nem szabad magunktól azt kérdeznünk, hová vezethet minket az igazság.

…A Jupiter holdjaitól persze nem lesz olcsóbb a tej. De a holdakat eddig még nem látták, s most mégis ott ragyognak. Ebből pedig az utca embere azt következteti, hogy sok minden adódhat, ha jól kinyitja a szemét!

I. m. 4. j. – Uo. 320.;

Úgy látszik, ahhoz, hogy az ember manapság ugyanolyan igaz szomjúsággal találkozzék, amilyen joggal tette híressé a régi Görögországot, a hajóműhelyekbe kell elmennie.

Uo. 321.;

A nagyság pedig nem könnyű, legalábbis nem mindig könnyű teher annak sem, akinek Isten adományozta.

I. m. 7. j. – Uo. 340.;

Az erény, kedvesem, nem testvére a nyomornak. Ha a parasztjai jólétben s boldogságban élnének – a jólét és a boldogság erényességét gyakorolhatnák.

I. m. 8. j. – Uo. 343.;

Nem tudnánk megszerkeszteni a folyamvíz szivattyúinak gépezetét, ha ezt a szemünk elé táruló roppant gépezetet, az égboltozatot nem tanulmányoznánk.

Uo. 344.;

Csak az az igazság győzedelmeskedik, melyet mi juttatunk diadalra: az értelem harcát csak az értelmes emberek vívhatják meg.

…ki kell kiabálnom, amit tudok, mintha szerelmes volnék, vagy ittas, vagy áruló. Micsoda bűnös szenvedély…

Uo. 345.;

…aki nem ismeri az igazságot, tökfilkó csupán. De aki ismeri, és hazugságnak kiáltja ki, gonosztevő!

I. m. 9. j. – Uo. 347.;

…a tudomány célja nem az, hogy a végtelen bölcsesség kapuját tárja fel, hanem az, hogy gátat szabjon a végtelen tévedéseknek.

Uo. 350.;

Isten alkotta a fizikai világot … Isten teremtette az emberi agyvelőt: Isten a fizikát is engedélyezni fogja.

Uo. 354.;

…az új eszmékhez olyan emberekre van szükség, akik a két kezükkel dolgoznak. Ki más akarná megtapasztalni a dolgok okát?

Uo. 355.;

Igen, mindenben, mindenben újra kételkedni kezdünk. S nem hétmérföldes csizmával haladunk majd, hanem milliméterenként. S amire ma rábukkanunk, azt holnap letöröljük a tábláról, s csak akkor írjuk fel ismét, ha újra rábukkanunk. S ha megtaláljuk, amit keresünk, különös bizalmatlansággal fogadjuk… De ha bármilyen más vélemény szétmállana a kezeink között, akkor nincs többé kegyelem azoknak, akik kutatás helyett prédikálnak.

Uo. 356.;

Az erőszak sem mindenható. Tehát: az ostobaság legyőzetik, nem sebezhetetlen. Következésképp: az ember nem féli a halált.

I. m. 13. j. – Uo. 371.;

A megkínzott ember felemeli fejét, és azt hirdeti: kinyílt előttem az élet. Ennyit nyerünk, ha egy is akad, aki feláll, s nemet mond.

Uo. 372.;

Szerencsétlen az az ország, melynek hősökre van szüksége.

Uo. 373.;

Nincs olyan tudós munka, melyet csak egyetlen ember tudna megírni.

…lehetünk tudósok, ha megtagadjuk a tömeget? A csillagok mozgását már megértették a népek, de uraik mesterkedését még most sem tudják kiszámítani. Az égbolt megméréséért vívott harcot megnyerte a kétkedés. De hite révén a római háziasszony újra meg újra elveszti harcát a tejért. A tudománynak mindkét küzdelemmel törődnie kell.

I. m. 14. j. – Uo. 381.;

…a tudomány egyetlen célja megkönnyíteni a fáradságos emberi létet. Ha az önző hatalmasoktól megfélemlített tudósok azzal töltik kedvüket, hogy tudást csupán a tudásért halmoznak – megnyomorítják a tudományt, és kínpad lesz minden gép. .. Egy napon oly nagy szakadék támadhat köztetek és köztük, hogy egy-egy új vívmány feletti örömkiáltásotokra a gyűlölet egyetemes jaja lesz a válasz.

Uo. 382.;

Különféle borok elegye rossz lőre csupán, de az ódon és az új bölcsesség nagyszerűen elegyedik.

A kaukázusi krétakör. I. j. Vita a völgyért – Uo. 495. Garai Gábor;

Ó, nagyok vaksága! Örökkévalóként vonulnak
Hatalmasan. görbedt hátakra lépve, bérelt
Öklök őrizetében, az erőszak
Rendjében bízva, mely soká kitartott.
De mi soká tart, még nem tart örökké.

Ó, idők változása! Te, reménysége a népnek!

Egy nagyúr háza ha összeroppan
Agyonüt sok kicsinyt is.
Kik nem részesültek uruk javából
Bajából gyakran részesülnek.

I. m. 2. j. Az előkelő gyermek – Uo. 502.;

…egy jó veszekedéshez idő kell.

Uo. 504.;

…ki meg nem hallja a segélykiáltást
Hanem tovább megy, siket fülekkel: az soha többé
Nem hallhatja a kedvese halk szavát, sem a
Hajnali rigófüttyöt, sem a fáradt szüretelők
Megkönnyebbült sóhaját, ha vecsernye-harang szól.

Rettenetes a kísértés a jóra!

Uo. 511.;

Hidd el nekem, semmi sem nehezebb, mint megjátszani a lusta és mihaszna embert. Ha … egyszer gyanút fognak, hogy magad is ki tudod törülni a segged, vagy hogy egyszer az életben a két kezed munkájával kerested a kenyered, akkor vége mindennek.

I. m. 3. j. Bujdosás az északi hegyvidéken – Uo. 519.;

Véres időkben is élnek
Jószívű teremtmények.

Uo. 523.;

A nagyfejűek megnyerhetik a háborút, de a katonák, mindkét oldalon elveszítik.

I. m. 4. j. Az északi hegyvidéken – Uo. 541.;

Bátor voltam! – mondja a borbélylegény; szerencsém volt! – mondja a hős.

Uo. 545.;

Hogy betetőzzék a világuralmat, elhordják a kunyhótetőket.

I. m. 5. j. A bíró története – Uo. 553.;

A hivatalok tömve vannak, még az utcán is hivatalnokok ülnek.

Uo. 554.;

Sose fogják házőrző kutyának alkalmazni azt, aki úgy vonyít, mint a farkas. Világos?

Uo. 559.;

Véssétek eszetekbe a régiek tanácsát:
Hogy minden azoké legyen itt, akik bánni tudnak véle
A gyermek az anya-szívüeké, hogy fölnevelődjön
A kocsi a derék kocsisoké, hogy sebesen szaladjon
S a völgy azoké, akik öntözik, hogy gyümölcsöt teremjen.

Uo. 585.;

Ugy vélem: rossztól nem kell tartani
ha semmin sem csügg szívével az ember.
De nem vagyunk a dolgok urai.

A hatodik szonett – Klasszikus német költők. I–II. (Vál.: Halász Előd.) Európa, Bp., 1977. II. k. 552. Eörsi István;

Ugyan mit ér, ha városok épülnek
s a nép ép-esze kimarad belőlük?

Nagy idők, elszúrva – Uo. 556. Garai Gábor;

S amig van kizsákmányolás,
Mindaddig áll a harc is ellene.
S amig te vagy,
Neked is harcolnod kell ellene.

A gyönge nem harcol. Aki erősebb,
Harcol talán egy óra hosszat.
A még erősebb hosszu évekig kűzd.
De egész életén át kűzd a legerősebb,
A legerősebb nélkülözhetetlen.

Kantáta Lenin halála napjára – Garai Gábor: Szabad-kikötő. Magvető, Bp., 1966. 253. Garai Gábor;

A boldogság nem ajándék
Naponként harcba hív.

Nem átok a munka annak
Ki nem rab-sorban él
De tej, cipó, könyv és cipő
S mint hajósnak a szél.
Jutalmul művetek ott áll
Hivjátok s létre jő
Tettet és gondolatot vár
Attól majd nagyra nő.

Suhángból lesz a fa,
Alapkőből a ház.
S ha ház s fa van, belőle lesz
Kert, s város, sorra száz.
És mert anyánk nem a kínra
Szült minket, juss szerint
Boldogan élni – csak erre
Jöttünk esküdni mind.

Dal a boldogságról – Uo. 257. Garai Gábor;

Reggeltől estig, munkában, örömben
A munkában, mely maga az öröm.
Kemény időkben s víg napokban egyaránt
Kell, hogy a nép megkapja bőven, olcsón
Az Igazságosság mindennapi kenyerét.

Miként minden más kenyeret,
Az Igazságosság kenyerét is
A népnek kell megsütnie.
Bőségesen, olcsón, naponként.

A nép kenyere – Uo. 260. Garai Gábor;

A jó emberek dolgot adnak nekünk
Magukban, úgy látszik, sehogyse boldogulnak
Minden megoldásukban új feladat feszül
Veszélyes pillanatokban, ha süllyed a hajó,
Meglátjuk hirtelen, hogy nagyra nyilt szemük
rajtunk pihen,
S habár nem tetszünk nékik, így ahogy vagyunk
Ők velünk tartanak mégis, velünk.

Dal a jó emberekről – Uo. 262. Garai Gábor;

A városiak a rög szerelmét emlegetik
Egészséges paraszt-törzsről beszélnek
S mondják, a nemzet alapja a parasztság.
A paraszt a szántójával törődik,
Gondozza barmait, adót fizet
Gyerekeket csinál, hogy béresre ne költsön
S a tej árától függ az élete.

A paraszt a szántójával – Uo. 263. Garai Gábor;

Kertészem így szól: A kutya
Erős, okos és azért vettük
Hogy őrizze a kertet. Azonban
Emberbarátnak nevelték. No de akkor
Mivégre zabál itt!

A kutya – Uo. 264. Garai Gábor;

Mindazokon, kik arany székekben ülve írtak,
Számon kérik majd azokat, kik
Kabátot szőttek nékik.

Nem magasztos gondolataikért
Fürkészik át majd könyveiket,…
Válogatott ékes szavakból
Szerkesztett egész irodalmakat
Fürkésznek át, hadd lássák, jelzi-e, hogy
Éltek ott lázadók is, ahol elnyomás volt az úr.

Átfürkészik az irodalmat – Uo. 271. Garai Gábor.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem