CAMUS, ALBERT (1913–1960) francia regényíró, esszéista
CAMUS, ALBERT (1913–1960) francia regényíró, esszéista
Nincs sors, amelyen a megvetés ne tudna felülemelkedni.
Sziszüphosz mitosza – Köpeczi Béla (szerk.): Az egzisztencializmus. Gondolat, Bp., 1966. 343. Dobossy László;
A magaslatok felé törő küzdelem egymaga elég ahhoz, hogy megtöltse az emberi szívet. Boldognak kell képzelnünk Sziszüphoszt.
Uo. 346.;
Kérdés: Mit tegyünk, hogy ne veszítsük el az időnket? Felelet: Éljük át egész terjedelmében.
A pestis, 1. f. – Magvető, Bp., 1962. 57. Győry János;
Semmi kétség, hogy egy háború valóban merő ostobaság, ám ez nem gátolja meg abban, hogy sokáig tartson. Az ostobaság mindig rendületlen, s erre rá is jönne az ember, ha nem gondolna mindig önmagára.
A csapást nem szabták az ember mértékére, bebeszéljük tehát magunknak, hogy a csapás valószerűtlen, rossz álom, majd csak elmúlik. De nem mindig múlik el, egyik rossz álom jön a másik rossz álom után, és az emberek múlnak el, és elsősorban a humanisták, mert nem voltak elővigyázatosak.
Uo. 68.;
Ellátni jól a mesterséget, ez a lényeg.
Uo. 72.;
…a pestisnek is megvan a maga jótéteménye, mert kinyílnak tőle a szemek, és kényszerít, hogy gondolkodjunk!
…ami áll e világ bajaira, ugyanaz áll a pestisre is. Egyeseket nagyobbá tehet. Csakhogy ha látjuk a nyomort meg a fájdalmat, mely együtt jár vele, akkor csak az őrült, a vak meg a gyáva törődhet bele a pestisbe.
I. m. 2. f. – Uo. 150.;
Ha túlzott fontosságot tulajdonítunk a szép cselekedeteknek, akkor közvetve a bajnak adózunk hatásos hódolattal. Ilyenkor ugyanis feltételezni engedjük, hogy ezek a szép cselekedetek mindössze azért becsesek, mivelhogy ritkák, azazhogy a gonoszság és a közöny jóval gyakoribb indítékai az emberek cselekedeteinek.
A baj, amely a világon van, csaknem mindig a tudatlanságból ered, s a jóindulat, ha nem felvilágosult, ugyanannyi kárt okozhat, mint a gonoszság…
…a legkétségbeejtőbb bűn: a tudatlanság, amely azt hiszi, mindent tud, s ezért feljogosítja magát arra, hogy öljön.
Uo. 156.;
A tanítónak … nem gratulálunk, amiért oktatja, hogy kétszer kettő négy. Gratulálni talán ahhoz lehet, hogy ezt a szép mesterséget választotta.
Uo. 157.;
Most már tudom, hogy az ember nagy tettekre képes. De ha nem képes egy nagy érzelemre, akkor nem érdekel engem.
[Az ember] Képtelen sokáig szenvedni vagy boldogan élni. Csak olyasmire képes tehát, ami semmit sem ér.
Uo. 187.;
…elegem van azokból az emberekből, akik meghalnak egy eszméért. És nem hiszek a hősiességben, mert tudom, hogy az könnyű dolog, és rájöttem, hogy gyilkos. Engem csak egy dolog érdekel: élni és meghalni abban, amit szeretünk.
Uo. 188.;
Mi sem kevésbé látványos … mint egy csapás, s a nagy szerencsétlenségek már tartamuknál fogva is egyhangúak.
I. m. 3. f. – Uo. 202.;
…ki is állíthatná, hogy az örökös öröm kárpótolhat egy pillanatnyi emberi fájdalomért?
I. m. 4. f. – Uo. 243.;
…bele kell ugrani az elfogadhatatlan kellős közepébe, melyet felajánlanak nekünk, egyenesen azért, hogy megejthessük választásunkat.
Uo. 245.;
…a társadalom, amelyben élek, a halálos ítéleten nyugszik, s ha küzdök ellene, a gyilkosság ellen küzdök.
Uo. 269.;
…mindenki magában hordja a pestist, mert senki, de senki a világon nem érintetlen tőle … szakadatlanul ügyelnünk kell magunkra, nehogy egy önfeledt pillanatban másnak az arcába leheljük és ráakasszuk a fertőzést.
Uo. 272.;
Lehet, hogy csak hozzávetőlegesen jutunk el a szentséghez. Ilyen esetben egy szerény és könyörületes sátánizmussal kell beérnünk.
Uo. 5. f. – Uo. 292.;
…egy szerető érzés sohasem elég erős ahhoz, hogy kifejezhesse magát.
Uo. 307.;
…ha van valami, amit mindig kívánni és néha elnyerni lehet, az nem más, mint az emberi gyengédség.
…jogos, ha az öröm néha megjutalmazza azokat, akik beérik az emberrel és az ember szegény, de félelmetes szerelmével.
Uo. 316.;
De hát mi is az, hogy pestis? Ez az élet, semmi egyéb.
Uo. 322.;
…az emberekben több a csodálnivaló, mint a megvetnivaló.
Uo. 324.
… a pestis bacilusa sohasem pusztul el, sem el nem tűnik, mert évtizedeken át szunnyadhat a bútorokban és a fehérneműben, türelmesen várakozik a szobákban, a pincékben, a bőröndökben, a zsebkendőkben és a limlomokban, s… eljő tán a nap, mikor a pestis, az emberek szerencsétlenségére és okulására, felébreszti majd patkányait és elküldi őket, hogy egy boldog városban leljék halálukat.
