CROCE, BENEDETTO (1866–1952) olasz filozófus
…minden kérdésben benne rejlik már némi ismeret, mely a szóban forgó dologra vonatkozik…
Az aesthetika alapelemei. 1. f. – Franklin, Bp., 1917. 7. Farkas Zoltán;
A tévedésnek kettős nyelve van, az egyik a hibás állításokat hirdeti, a másik viszont meghazudtolja ezeket; amit pedig ellentmondásnak nevezünk, nem más, mint az „igen”-nek és „nem”-nek mérkőzése.
…a művészet vízió vagy intuíció. A művész egy képet vagy fantazmát alkot; a műélvező pedig arra a pontra szegezi a szemét, melyre a művész figyelmeztette, azon a résen át tekint, melyet amaz nyitott fel előtte…
Tartalmat és formát egymástól meg lehet ugyan különböztetni a művészetben is, de egyenként nem lehet művészieknek mondani őket, mivel csakis vonatkozásuk művészi, azaz egységük.
Ha a költészet valami különleges nyelv volna, az istenek nyelve, akkor az emberek meg sem érthetnék; ha tehát felemeli őket, nem önmagukon túl, hanem csak önmagukhoz emeli…
A gyakorlat sem gyakorlat, ha nem sóvárgások mozgatják és éltetik, azaz ideálok, kellemes képzelődések, vagyis a művészet, viszont pedig az a művészet, melynek nincsen erkölcse, az őt környező életben szétbomlik, és szeszélyes önkénnyé, bujasággá és szélhámossággá válik…
A bírónak képzelt kritika a holtakat öli meg, és az élőket támasztja életre leheleteivel; azaz haszontalan dolgot művel, olyasmit, ami előtte is készen volt már.
A valóságban az igazi és tökéletes kritika a megtörtént dolgok történeti előadása, mert a történet az egyedüli igaz kritika, melyet az emberiség tényei fölött gyakorolhatunk. Megtörtént dolgokat nem tehetünk meg nem történtekké, és másként nem rendelhetjük őket szellemünk alá, mint hogy megértjük őket.